KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képregény legendák

Dean Motter: Mister X

Le Corbusier rémálma

Huber Zoltán

Radiant City úttörő látomása a nyolcvanas évek egyik legnagyobb hatású képregénye, amit csak kevesen kevesen ismernek.

 

1982-ben a független torontói Vortex kiadó merész reklámkampányt indított, egy még nem létező képregény plakátjait küldve az észak-amerikai boltokba. Dean Motter és Paul Rivoche trendteremtő retro futurista illusztrációi egy stilizált napszemüveges-pisztolyos alakot ábrázoltak, a háttérben egy különös álomszerű metropolisz kontrasztos körvonalaival. A hard-boiled ponyvák világát idéző, mégis újszerű és titokzatos rajzok igen komoly érdeklődést generáltak, az első szám azonban sehogyan sem akart összeállni.

A Mister X végül két évvel később került a polcokra, majd minden újabb füzet kisebb-nagyobb csúszással készült el. Az első széria tizenkét epizódja négy hosszú év alatt jelent meg, miközben a történet egyre inkább szétesett és a rajzolók is egymásnak adták a kilincset. A második fekete-fehér, illetve a harmadik, immár csupán négy részes sorozatot már nem is Motter írta, ő végül csak jóval később tért vissza egy rövid hattyúdalra. A Mister X mindezek ellenére igen komoly hullámokat keltett és a nyolcvanas évek egyik legfontosabb független képregénye lett, nagyban hozzájárulva a médium nagykorúvá válásához. Bár relatíve kevesen ismerik, úttörő stílusával és sajátos látásmódjával áttételesen mindenki találkozhatott. Még azok is, akik soha életükben nem olvastak képregényeket.

Dean Motter, a Mister X szülőatyja korábban is dolgozott képregényeken, az ismertebb munkái mégis a könyv- és lemezborítói voltak. A rejtélyes ballonkabátos karakter is így született, először Patrick Cowley Megatron Man című 1981-es poszt-diszkó kislemezén bukkanva fel. A kopasz, hatalmas fekete szemüveget viselő, kezében jellegzetes kalapot szorongató figura, illetve a mögötte látható art deco felhőkarcoló egyszerre idézi Fritz Lang Metropolisát és a film noir világát, míg a szigorú geometrikus formák és plasztikus színek a nyolcvanas évek digitális őrületét tükrözik. A vagány koncepció olyan jól sikerült, hogy végül egy komplett fikciós univerzum született belőle.

A Mister X valódi főszereplője nem is maga a névtelen férfi, hanem a személye körül bonyolódó sztori helyszíne, Radiant City. A német expresszionizmus, az olasz futurizmus és az art deco jellegzetes jegyeit magán viselő hipermodern metropolisz nemcsak szemkápráztató háttere és fontos katalizátora az eseményeknek, de maga is önállóan létező, élő-lélegző entitásként jelenik meg a füzetekben. A név egyébként Le Corbusier egy megvalósulatlan utópisztikus ötletére, a Ville Radieuse sokat hivatkozott és vitatott gigantikus mestertervére utal. A képregénybeli fiktív Radiant City két látnok építész tervei alapján készült, a legvadabb elképzelések alapján. A két megszállott a semmi közepén a tökéletes várost akarta megteremteni, a megvalósítás során azonban valami durván félrecsúszott.

A két tervező egyike a beszédes nevű Walter Eichmann, a pszicho-építészetnek nevezett teória megszállottja. Az egyébként valóban létező, a környezetpszichológia tárgykörébe tartozó elmélet szerint a minket körülvevő fizikai tér hatással van az elménkre. A radikális Eichmann ezért úgy tervezte a város külső és belső tereit, hogy azok pozitívan befolyásolják az ott élők gondolkodását. Radiant City lett volna a földi paradicsom, ahol az épített fizikai környezetnek hála mindenki kreatívabb, élénkebb, sikeresebb lehet. Az építész terveiben azonban valami alapvetően hibás, a város végül ugyanis a mentális betegségek, a tömegpszichózis és a rémálmok fészke lett. Radiant City lakói egyértelműen érzik, hogy valami nem stimmel a hellyel. A metropoliszt ezért leginkább csak a Somnopolis (Alvapolisz) becenéven emlegetik.

A gigantikus projekt másik építésze Simon Myers, aki a város bizarr infrastruktúráját tervezte. Radiant City útjai nem a földön nyújtóznak, a harmincas évek formavilágát idéző autók repülnek, az égen pedig modern léghajók is siklanak. A város utcáin régi automatákat idéző robotok állnak a polgárok rendelkezésére, a segítőkész gépek a korlátozott programjuknak hála azonban inkább ijesztőek. Myers mindent a pragmatizmusnak rendelt alá, Radiant City egyes épületei és közterei ezért mozgathatóak. A cél az átláthatóság és az adaptálhatóság lett volna, a várost azonban nemcsak a kollektív őrület, de a bűnözés és korrupció is mérgezi.

Motterék izgalmas látomása mintha csak a Bauhaus és Le Corbusier álmának szürreális-groteszk ellenpontja lenne, ahol minden nagyívű építészeti célnak a negatív ellentéte valósult meg. A címszereplő Mister X pontosan azért tér vissza ebbe a nyomasztó betondzsungelbe, mert szeretné megérteni és helyrehozni Radiant City hibáit. Ez a feladat azonban hatalmas, hősünk emiatt sosem alszik. Mindezt egy tiltott kísérleti szérummal éri el, aminek egyúttal súlyos függője is. A védjegyévé vált napszemüveget is azért viseli, mert a szemei eltorzultak az állandó ébrenléttől. Mister X ráadásul a város eredeti terveit is birtokolja, ezért Eichmann titkos folyosóit és átjáróit is tudja használni. Bárhol ott tud teremni és bárhonnan képes hirtelen eltűnni, így afféle szellemként közlekedik a városban.

A sztori fő csapásiránya kezdetben Mister X visszatérésére fókuszál, majd a valódi kiléte körül szövődnek a szálak. Hamarosan azonban egyre több kacskaringó vár ránk, tele hajmeresztő rejtélyekkel, bombasztikus „vörös heringekkel” és semmiből előbukkanó, gyakran egészen abszurd fordulatokkal. Újabb és újabb mellékszereplők bukkannak fel, a múltbeli események folyamatosan átértékelődnek, mindenkiről kiderül valami olyan titok, aminek köze lehet Radiant City gigantikus kudarcához. Végül annyi rejtett viszony, sötét machináció és rafinált személyiségcsere lát napvilágot, hogy Mister X kiléte gyakorlatilag lényegtelen lesz.

A szándékoltan túlzó történetszövés néhol egyenesen a komolyan vehetőség és érthetőség határáig tolja az elbeszélést, mindez azonban egyáltalán nem csökkenti a képregény élvezeti értékét, sőt. Motter a hard boiled krimik jellegzetes megoldásait, a film noir egzisztencialista felhangokkal teli elveszettségét hatványozza csak azért, hogy Radiant City újabb bugyrait tárja fel előttünk. A Mister X igazi különlegessége a szereplők és az őket körülölelő épített tér igen komplex összefonódása. A város az itt lakók kollektív pszichéjének a kivetüléseként befolyásolja az eseményeket és mindig aszerint változik, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk.

A főszereplő Mister X mitikus alakká nő és végül a műve rabjává váló művész sötét allegóriájává válik. A karakter tragédiája, hogy képtelen megérteni a nagyszabású ötletei és a hétköznapi valóság között feszülő nyilvánvaló ellentmondásokat. A zsenialitásától megrészegült férfi nem látja be, hogy a tetteinek igenis lehetnek előre nem kalkulálható negatív következményei. Az önmagát társadalom felett állónak és az igazság kizárólagos birtokosának gondoló férfi egy pillanatig sem kételkedik utópisztikus küldetésében. Sikertelenségéért másokat okol, a háttérben pedig egy terebélyesedő hatalmas összeesküvést sejt. A nyomozása ennyiben menekülés, a felfejtett konspiráció valóságalapja egyre inkább megkérdőjelezhető. Radiant City a borzongató megszállottság és paranoia építészeti mementója, így nem is csoda, ha szép lassan őrületbe kergeti az itt lakókat.

Motter elmondása szerint a Mister X inspirációs forrását a már említett hivatkozási pontok mellett az alvásmegvonás és az alvajárás témái ihlették, ami egy újabb izgalmas réteggel gazdagítja az egyébként is számos különféle módon értelmezhető képregényt. Radiant City a zsenialitás és az őrület határán billegő látnokok, illetve a korrupt tervezők és politikusok torzszülöttje, ami kikezdi az ott élők elméjét. Ezt az elhatalmosodó pszichózist tükrözi az egyre kuszábbá váló történet is. Mister X és a hozzá közel állók identitása állandóan változik, míg végül az olvasó képtelen magabiztosan tájékozódni. Pontosan úgy, mintha az alvás megvonásával járó tünetek hatalmasodnának el rajtunk.

Ha a képregényt úgy olvassuk, hogy a láthatatlan isteni narrátor helyett mindent a főszereplő szemén keresztül látunk, akkor az elhatalmasodó káosz törvényszerű következmény. Radiant City talán csak Mister X kialvatlan szemén keresztül szemlélve válik a rémálmok városává, a szereplők pedig az ő zavart képzeletében cserélnek újabb és újabb személyiségeket. Mindebből pedig nemcsak az elborult összeesküvés-elméletek, de a munkamániás yuppie-kultúra fanyar kritikája is kiolvasható, hiszen Mister X épp az önként vállalt feladata miatt mond le a pihenésről és így végeredményben a személyiségéről is. Az önmegvalósítást és karriert ígérő nagyváros ennyiben valóban az őrület helyszíne, aminek Radiant City gyönyörűen elrajzolt, de nagyon is találó karikatúrája.

Akárhonnan is nézzük azonban, a Mister X elsősorban fantasztikus alkotói vízió, ami folyamatosan izgatja az olvasó fantáziáját. Ha valaki most először veszi kézbe, meglepően ismerősnek találhatja Motter első szériáját, a korszakalkotó ötletek olyan mélyen átszivárogtak a populáris kultúrába. A Mister X számos kulcsfontosságú képregényes alkotóra volt hatással, Jeph Loebtól Warren Ellisen át Frank Millerig bezárólag. A közvetlen nyomait olyan filmek viselik magukon, mint a Brazil, a Dark City vagy Tim Burton két Batman-filmje, a közvetett hatása azonban jóval szerteágazóbb. A Mister X minden bizonnyal az egyik legfontosabb képregény, amiről csak nagyon kevesek hallottak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 32-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15138