KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Goya gyilkosságok

Teszár Dávid


El asesino de los caprichos – spanyol, 2021. Rendezte: Gerardo Herrero. Írta: Ángela Armero. Kép: David Omedes. Zene: Vanessa Garde. Szereplők: Maribel Verdú (Carmen), Aura Garrido (Eva), Roberto Álamo (Julián), Ginés Garcia Millán (Eduardo), Daniel Grao (Adrián). Gyártó: Entre Chien et Loup / Tornasol Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 95 perc.

 

A spanyol származású, veterán Gerardo Herrero több mint száz produceri kredittel rendelkezik, de emellett filmrendezőként is aktív az 1980-as évek vége óta: széles műfaji spektrumon mozgó, dolgos iparosként készített már háborús mozit (Silencio en la nieve, 2011), vígjátékot (Que parezca un accidente, 2008) és bűnügyi filmet is (La playa de los ahogados, 2015). A 2019-es keltezésű A Goya gyilkosságok az utóbbi vonalat folytatja, főszerepben két homlokegyenest ellentétes személyiségű és tapasztalati háttérrel rendelkező nyomozónővel, akik feladatul kapják, hogy kapcsolják le a madridi elit negyed lakosait művészi igényességgel likvidáló sorozatgyilkost: arról van ugyanis szó, hogy a tettes Francisco Goya híres, a korabeli spanyol arisztokráciát kigúnyoló rézkarc-sorozatából (Los caprichos, 1797-98) idéz meg konkrét műveket, ezeket rekonstruálja a gyilkosságai során és műalkotásként prezentálja a kiérkező hatóságok számára.

Mindezek alapján felmerülhet a gyanú, hogy a Hetedik egyfajta izgalmas ibériai variánsáról van szó, erről azonban szó sincs. Herrero munkája sokat köszönhet az alkoholista, cinikus és mindenkinek beszóló rendőrnőt megformáló Maribel Verdúnak (Anyádat is, 2001), aki tehetséggel viszi a hátán az untig ismert jó zsaru-rossz zsaru dinamikát nagyjából a játékidő első harmadáig, utána viszont már vétózhatatlanul bénító hatást gyakorol a nézőre a feszültségkeltés teljes hiánya, az idült lajhártempó és a menthetetlenül elavult, ’90-es évekbeli tévéfilmes esztétika. Még a művészettörténet szerelmesei sincsenek biztonságban, tekintve, hogy A Goya gyilkosságok a leggyengébb, legenerváltabb, papírmasé karakterekkel benépesített CSI-epizódokat idézi meg. Az indokolatlanul elpocsékolt idő utáni rettenetes bűntudat megtapasztalása helyett érdemesebb inkább felkeresni – akár virtuálisan – a Prado múzeumot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15164