KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Evolúció

A rettenet öröksége

Bakos Gábor

Az Evolúció három nemzedékből álló zsidó családjának mindennapjait folyamatosan áthatja a történelmi trauma rettenetes öröksége.

 

Az ősélmény

Az ősbűn az egyik legmélyebb rejtély az emberiség történelmében, mégis közelebb visz természetünk megismeréséhez. Megérthető-e az ember? Pascal szerint racionális megközelítéssel nem. Szerinte az ősbűn lehet a kulcs az ember ördögi oldalának a megértéséhez.  Az ősbűnt végig járva eljuthatunk oda, hogy szembesüljünk az emberi természet felfoghatatlanságával, őrült, irracionális cselekvések iránti hajlamával. Ezt feloldani nem tudjuk. Vagyis nem tárható fel, hogy mi az ősbűn, csak az, hogy miként hat. Mundruczó Kornél és Wéber Kata holokausztfilmjében, az Evolúcióban a zsidók ellen és a keresztény erkölcsi rend ellen elkövetett kollektív bűntett máig tartó utóhatásával szembesülünk. Mundruczónál az elvont lételemélet mindig konkrét formát ölt, egy zsidó család három nemzedékének történetét az anya, a lánya és a fiú unoka szemszögéből ismerjük meg. Zsidó származásukkal mindhárman súlyosan ellentmondásos viszonyban állnak. A három különböző történelmi kor, három életút egy-egy sorsfordító epizódja elevenedik meg előttünk vágatlanul, valós időben. Az Evolúció alapja Wéber Kata azonos című színdarabja, amelyet a Proton Színház két éve, Németország legnagyobb színházi fesztiválján, a Ruhrtriennalén mutattott be.

A német-magyar koprodukcióban készült filmet a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál „Cannes Première” szekciójában mutattak be. Monori Lili partnere Láng Annamária, a két további főszerepben Goya Rego és Padmé Hamdemir láthatók. A film különleges látványáért operatőrként a Kisasszonyok (2019) illetve a Halhatatlan szeretők (2013) képi világát is jegyző francia Yorick Le Saux és a kétszeresen Emmy-díjra jelölt Varga Judit „Csuti” díszlettervező és art director felelt.

Az Evolúció következetesen viszi tovább Mundruczó második, késő modernista rendezői korszakának szerzői alapmotívumait: a fájdalmas és kibeszéletlen múlt hosszú árnyékát, a társadalmi másság keltette gyűlölet kényszerű elszenvedését. Társadalomtörténeti kérdésfeltevéseire emberi sorsok hétköznapi szenvedéstörténetein keresztül keresi a választ. Intellektuális-kritikai szerzői gondolatvilága vagy lételméleti kérdéseket feszeget a szabadságról és az egyén kitörési lehetőségeiről, vagy mentális, tudati belső folyamatok konfliktusát ábrázolja egy nagyobb erő ellenében.

Mundruczó Kornél történelmi és morális érdeklődése elsősorban a 20 századi fajgyűlölet és népirtás, valamint az „új migráció” népvándorlási hullámából származó kulturális összetűzések újra és újra virulens társadalmi folyamatainak bemutatása. Szerinte a bűnbakká tevés – büntetés – bűnhődés, mint identifikációs meghatározottság még mindig uralja előítéletes és képmutató kultúránkat (Nincsen nekem vágyam semmi, A fehér Isten, A Jupiter holdja, Evolúció). Mundruczó legújabb filmje olyan bűnhődés- és örökségfilm, ami a jelen multikulturális társadalmi világára reflektál, és a történetben kibomló személyközi kapcsolatokon keresztül jutunk el az általánosabb társadalmi összefüggésekhez.

 

Megértés és elutasítás (Éva és Léna)

A film első része 1945 januárjában, a birkenaui koncentrációs táborban játszódik, amikor a lengyel Vöröskereszt orvosai a felszabadított lágerbe érkeznek. És az egyik női lágerfürdő megtisztítása közben óriási szerencsével rátalálnak az életéért bömbölő csecsemőre, Évára. (Hasonló drámai eseményről Mundruczó előző filmjében, a Pieces of a Woman-ben hallhattunk, Martha, a főszereplő anyjának monológjában.)   

2013-ban, Budapesten, a nagymama újlipótvárosi otthonában játszódó második rész, az életsorsok megélésének ellentmondásosságáról szól. A Monori Lili által alakított Éva karakterét és környezetét Wéber Kata édesanyjának sorsa inspirálta, aki a vészkorszak alatt született. „Egy olyan értelmiségi nő otthonát szerettük volna megmutatni, akinek mindig jó volt az ízlése, de az igényesség hanyatlásával a bútorai már az elmúlást tükrözik, és azt is érzékeltetik, milyen nyomot hagyott az életén a múlt.”

A traumák transzgenerációs öröklődéséről szóló hosszú dialógus-jelenetben kiderül, hogy a zsidóüldözés alatt a hallgatás törvényét kényszerűen megtanuló Éva utóélete is mindvégig a Holokauszt emlékeinek feldolgozása és utóélete körül forgott. Éppen ezért Lénának sem jutott normális gyerekkor (nem engedték a többi gyerek közé), de sosem engedte közel magához szülőként Éva sem.  Az egymást szerető, egymással törődő két nőt saját zsidóság-felfogása különbözteti meg. Éva inkább, ahol tudja még titkolja, hogy holokauszt-túlélő. Léna inkább próbálná ezt a „szégyenteljes tényt” végre elfogadtatni anyjával. Az eredeti születési anyakönyvvel bizonyíthatnák Éva származását, így a kártérítésből az elvált Léna új életet tudna kezdeni külföldön, fiával, Jónással együtt. Éva a ’70-es évektől a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott, mint fordító. Léna látogatásának napján kitüntetésben részesülne, aminek elfogadásában eddig hezitált. A jelenet végén mégis úgy dönt, hogy elmegy és átveszi az életmű díjat. Kimegy a fürdőszobába, hogy megmosakodjon és pelenkát cseréljen. A bútorokból kizúduló özönvíz elárasztja az egész emeletet az egyedül maradó Lénával együtt. (Ez az szürreális jelenetvég önkéntelenül megidézi a Jupiter holdja „földrengető” lakásfelforgatással végződő megváltás-jelenetét).

 

Köztes helyzet (Jónás)

A különböző kultúrák együttélését, a multikulturális közeget megjelenítő harmadik rész a pandémia utáni közeljövőben játszódik Berlinben. A külső jeleneteket Berlinben és Lipcsében rögzítették. A két idősebb nő életét összegzi a középiskolás Jónás. Bonyolult társadalmi élethelyzetét bemutató utolsó fejezetben fény derül arra, hogy a német-magyar zsidó fiút majd szétrobbantja belülről többszörös identitásöröksége. A zongorázáson kívül másik kedvenc hobbija az ismert klasszikus zombifigurák gumimaszkjainak az elkészítése. Jónásnál mutatkozik a legerőteljesebben a teljes elszakadás vágya a múlt sérüléseitől. A három szereplő közül ő tudja legkevésbé, hogy „ott van, vagy itt”. (Ezt Léna is mondja Évának.) Ő szenved leginkább zsidó mivoltától.  Egy átlagos német kissrác akar lenni. De ez sehogy sem sikerül neki. Egyetlen megértő társa, az arab származású, de már szintén Németországban született lány, Jázmin lesz. Jázmin haját apja rövidre vágta, mivel nem tetszett neki a kislány kékre festett hosszú haja. Most fekete, rövid hajjal úgy néz ki, mint a neo-náci skinheadek, vagy, mint régen a haláltáborokba hurcolt fiatal zsidó gyerek. A származásuk miatti sértésekkel Jónás és Jázmin nem nagyon törődik. Természetesnek veszik, mivel a multikulturális társadalom közegében nőttek fel. Elszöknek a Márton -napi iskolai menetből, majd a csónakok között megbújva smárolni kezdenek. Önfelszabadító gesztusú csókolózó, bensőséges közelképükkel végződik a film utolsó epizódja.

Mundruczó holokausztfilmjének zárt láncot alkotó története kitágul egy egyetemesebb (világtörténelmi) üzenet irányába, amivel Jancsó, illetve Tarr Béla világvizióihoz is felsorakozik. A rendező a huszadik századi történelem „örök visszatérés” motívumaként értelmezi a mindenkori társadalmi előítélet, kirekesztés, megbélyegzés, gyűlölködés előítélkezés, szégyenkeltés személyiség- vagy identitászavart okozó kóros hatásait.

 

„Valóságos szürrealizmus”

Mundruczó Evolúciója is társadalmi felelősségvállalás szándékával készült, összegzi benne jelenkori, allegorikus alkotásainak társadalombíráló üzenetét (Fehér Isten, Jupiter holdja). Az Evolúció is az emberi kirekesztettség „szent és profán” történet-mintáján alapul. A filmek fantasztikuma mögött megbújó társadalomkritika parabolisztikus, példázatos jellegét nem annyira a cselekmény, mint inkább az ikonszerűen kiemelt szürreális vagy irracionális képek hangsúlyozzák. Viszont a hosszú beállításokra komponált Evolúcióban a térben és időben megszakítás nélkül kibomló valós cselekményt felülíró fantasztikum (az első fejezet valótlanul hosszú hajszálkötele, a második fejezet lakás-özönvíze) vagy a jelképes motívum (Jónás kihúzza az utolsó tejfogát) csak az epizódok végén jelenik meg,

Mundruczó új filmjében is valóság és szürrealitás keveredik egymásba, de ez nem stiláris eszköz, hanem létállapot. a fel nem dolgozott traumatikus múlt torzítja el a valóságérzékelést. A szürreális vagy ikonikus záró-képek „megváltó” eseményei levezetik az addig felhalmozott feszültséget.  A szereplőket emésztő belső traumák ezekben a „kiszámíthatatlan” esetekben törnek felszínre, mondatnak ki. 

A megnyíló, eltemetett belső rémségek, félelmek, szorongások így kötik össze a szereplőket a történelmi ősbűn közösségi átkával. Ugyanakkor a kimondás, a múltbeli események néven nevezése – a trauma elbeszélése – mindig a gyógyulás jele.

 

EVOLÚCIÓ – magyar-német, 2021. Rendezte: Mundruczó Kornél. Írta: Wéber Kata és Mundruczó Kornél. Kép: Yorick Le Saux.  Zene: Dascha Dauenhauer. Vágó: Jancsó Dávid. Szereplők: Monori Lili (Éva), Láng Annamária (Léna), Goya Rego (Jónás), Padmé Hamdemir (Jázmin). Gyártó: Match Factory / Proton Cinema / ZDF/Arte. Forgalmazó: Mozinet. 97 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 50-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15159