Streamline mozi

A Vadnyugat törvényei szerint

Varró Attila

The Harder They Fall – brit, 2021. Rendezte: Jeymes Samuel. Írta: Boaz Yakin és Jeymes Samuel. Kép: Mihai Malairame. Zene: Jeymes Samuel. Szereplők: Jonathan Majors (Love), Idris Elba (Rufus), Delroy Lindo (Reeves), Zazie Beetz (Mary), Regina King (Trudy). Gyártó: Overbrook Entertainment. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 140 perc.

Noha a fekete westernfilm története legalább száz évre nyúlik vissza, Bill Picket színesbőrű rodeósztár első némafilmjeiig, és jóformán minden létező szubzsánerben letett pár jeles alkotást a kocsmaasztalra éneklő cowboy-filmtől (Harlem on the Prairie) telepesfilmen át (Buck és a Prédikátor) a spagetti westernig (Lola Colt), vérbeli posztmodern műfajparádé terén eleddig szégyenszemre be kellett érniük egy tiszteletbeli fekete rendező filmjével. Az elszabadult Django-t azonban idén párbajra hívták, méghozzá egy londoni hip-hop-előadó jóvoltából, akinek elkötelezettségét az amerikai macsó filmhősök iránt mi sem bizonyítja ékesebben művésznevénél: Jeymes „The Bullits” Samuel már 2013-as lemezéhez western-tematikát választott (They Die By Dawn), sőt el is készített mellé ugyanazon címmel egy kisjátékfilmet is, amely egyfelől gazdag készletet kínált a klasszikus western-toposzokból, másfelől tucatnyi konfliktust zsúfolt be a rövid cselekményidő első 45 percébe, hogy aztán az utolsó öt percben a megoldásuk helyett még egyet hozzájuk csapjon.

Az idei A Vadnyugat törvényei szerint már nem puszta műfajkatalógus, de egyben tisztelgés a fekete vadnyugati hősök előtt egy többszálú bosszútörténet keretében, amely nagyjából a Volt egyszer egy Vadnyugat alaphelyzetéből indul ki (a főhős családja lemészárlása miatt felkutatja a sötétlelkű banditavezért), hogy aztán számos klasszikust megidézve addig bonyolítsa a két vadbanda közötti leszámolás látványdús és vérbő eposzát, míg a félórás fináléban a Gyorsabb a halálnál permutációs narratíváját megidézve párosával egymásnak ereszheti őket – sőt még az előd melodrámai végkifejlete sem marad el. Samuel filmje nem foglalkozik a műfaj rassz-revíziójával (fehér szereplők csupán epizódszerepekig jutnak, a rabszolgaság kérdése pedig jóformán elő sem kerül), jobban csábítják a műfaji klisék és külsőségek, amelyeket leplezetlen élvezettel és minimális önmérséklettel tálal fel a közönségének – ez a túláradó lelkesedés szerencsére van olyan magával ragadó, hogy bűnös élvezetet varázsoljon az anakronizmusokkal, redundanciákkal és üres pózokkal teli történetből.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 63-63. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15175

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -