DVDTe, rongyos élet!...Gelencsér Gábor
Magyar, 1983. Rendezte:
Bacsó Péter. Szereplők: Udvaros Dorottya, Bezerédi Zoltán, Szacsvay László.
Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 109 perc.
A tanú 1968-as betiltása még
megálljt parancsol az ötvenes évekről szóló szatíráknak. Tíz évvel később, a
film bemutatásakor indulhat csak el a korszak immár tematikus ciklussá
szerveződő módszeres feldolgozása, ám ekkor is előnyt élveznek a súlyos drámák,
mint Kovács András A ménesgazdája, s
az elmélyült lélektani elemzések, mint Gábor Pál Angi Verája. Bacsó Péter is így veszi fel az ötvenes évek témájának
fonalát a Tegnapelőttel, majd ezt
követően tér vissza A tanú szatirikus
hangjához, de ezzel továbbra is jó ideig egyedül marad: vígjátékok a korszakról
csak jóval a rendszerváltozás után születnek (Tímár Péter: 6:3, Koltai Róbert: Csócsó,
avagy éljen május elseje), addig a komor, sőt egyre tragikusabb színezetű
történetek dominálnak (Kósa Ferenc: A
mérkőzés, Kézdi-Kovács Zsolt: Kiáltás
és kiáltás). A Te rongyos élet!…
azonban nem csupán műfaja, hanem szűkebb témája miatt is egyedülálló
vállalkozás a korszakban, mivel elsőként mesél a kitelepítésekről (Téglássy
Ferenc önéletrajzi ihletésű vallomása, a Soha,
sehol, senkinek 1988-ban készül el). Márpedig a műfaj és a (tabu)téma
fontos szerepet játszik a korabeli közönség visszahódításában, ahogy erre az
extrák közt található filmhíradó-részletben Almási Miklós felhívja a figyelmet.
Ennyi filmtörténeti
érdem után lássuk, milyen értékeket rejt a film a mai néző számára!
Nos, igen szerényeket. A tanú abszurdba hajló szatírája fel tud
mutatni valamit a diktatúra valódi természetrajzából, ehhez képest a Te, rongyos élet!… szintén abszurd
alaphelyzete (a munkásszármazású színésznőt arisztokrata férje miatt telepítik
ki, aki viszont már rég elhagyta az országot) bohózatba fullad, így súlytalan
marad. A kitelepítettek csoportját közhelyes karakterek alkotják, beleértve a
gazdáit felkereső inast, az elnyomók oldalán pedig szánalmas balekokat látunk,
akiket a csinos és kacér fővárosi primadonna (Udvaros Dorottya kiváló
alakításában) könnyen az ujja köré csavar. A poénok – A tanúval ellentétben – nem a korszakból, hanem a jellemekből és a
helyzetekből következnek, s ezzel a film pont azt a célt véti el, amely miatt
létrejött.
Extrák: Rendezői és operatőri
audiokommentár; Magyar Filmhíradó 1982/6., részlet, filmszemletudósítás (2’).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 7 átlag: 7.14 |
 |
|
