KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Creed – Apollo fia

Soós Tamás

Creed – amerikai, 2015. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Ryan Coogler és Aaron Covington. Kép: Maryse Alberti. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Michael B. Jordan (Adonis Johnson), Sylvester Stallone (Rocky), Tessa Thompson (Bianca). Gyártó: Chartoff-Winkler Productions / New Line Cinema. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 133 perc.

 

A vereség is lehet győzelem, és a puszta helytállás is katartikus – ezt az egyszerű, az amerikai fősodorban mégis újdonságértékű tanulságot vonta le Sylvester Stallone az első Rocky-filmben, és a győzelemkultúrát korrigáló underdog meséjéhez tért vissza a nyugdíjas bokszolómunkás felmagasztalásában (Rocky Balboa), és most, a széria első spin-offjában is. A trénerré öregedett Rocky a régi rivális és barát, Apollo Creed törvénytelen fiát edzi, akit a nyakkendős irodai meló helyett a ring világa vonz: mint apja, ő is bokszoló, „harcos” szeretne lenni. Ha Rockyé, aki iparvárosi nobody helyett akart Valakivé válni, amerikai álom volt, akkor Creedé, akinek az örökségét, atyai múltját kell vállalnia, és szembenéznie a feléje irányuló ellenszenvvel, igazi afro-amerikai álom. Ennek megfelelően Ryan Coogler (Fruitvale Station) „fekete filmként” gondolja újra a Rocky-franchise-t, hip-hopra, elektronikus r&b-re cseréli Bill Conti fanfáros zenéjét, magyarázza a philadelphiai szlenget („yawn”) és öntudatos fiatalok karrierépítéséről mesél.

Ám hiába indul jó ritmusban a boksz, és hiába lehet a műfajban fordulópontként tekinteni Creed egy snittben felvett meccsére, ha a film mögül hiányzik a jól kitalált, gondosan felépített karakter. A karakter, aki a boksznak tétet, a franchise-nak pedig identitást ad, mint a rossz vicceket mesélő, magában kétkedő, de a padlóról mindig felkelő Rocky. Vele szemben Adonis Creed hiteltelen a tehetséges és esélytelen kezdő szerepében, mert dühének és motivációjának forrásába – intézetis éveibe – nem látunk bele kellő mélységben, ráadásul kedvelni is nehéz az élethez való, „nekem ez jár” hozzáállása miatt. Nem is az elvarratlan drámai konfliktusok vagy a Rocky-sémához való túl görcsös ragaszkodás, hanem épp Creed kontúrtalan, szürke személyisége miatt bukhat el a film – hiszen Hollywoodban már rég nem a rendezők, de még csak nem is a színészek, hanem a franchise-kompatibilis karakterek a valódi sztárok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12612