KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Egy passió kálváriája

Magyar átok

Schubert Gusztáv

„Magyarpolány, ez a gyönyörű fekvésű, kálváriájáról híres bakonyi falu a Nemzetközi Passiószövetség ösztönzésével és támogatásával, valamint kivá­ló alkotóművészek közreműködésével több mint egy évtizede saját passiójáté­kot rendez, amelybe bevonták a község és a környék apraját-nagyját. Krisztus szenvedéstörténete azonban az irigység és a hatalmi ambíciók következtében magának a műnek is a keresztútjává vált. A közösséget összetartó és formáló, minden szálában a kálváriához kötődő misztériumjáték így a mára végzetesen megosztott faluból kiűzetett.”

Zsigmond Dezső izgalmas és fontos dokumentumfilmjének alapkonfliktusát magam sem tudnám pontosabban és tömörebben összefoglalni. Egy szerény kis dunántúli település lakói elhatározzák, hogy kitörnek a reménytelen szürkeségből és felteszik falujukat a térképre. Szép gondolat, de önmagában még nem biztosíték semmire, álmodozásban jók vagyunk, a praktikus gondolkodásban és kivitelezésben annál kevésbé. A polányiaknak azonban ez is sikerül, önerőből, kalákában megteremtett misztériumjátékuk rövid idő alatt közép-európai hírű esemény lesz. Nem vetekedhet nagyobb múltú példaképével, a sok száz szereplős, ezernyi néző előtt előadott oberammergaui passióval, cserébe viszont sokkal bensőségesebb élmény, mind a nézőknek, mind az apostolokat, farizeusokat, római katonákat, angyalkákat játszó falusiaknak. Nem a színjáték profizmusa itt a lényeg, hanem a beleélés élménye, ahogy a helybéliek egyszer csak ott találják magukat a szent történet szerepeiben. Magyarpolány e pillanatokban a világ közepe lesz. És nem csak azért, mert a Passió a kereszténység szakrális alaptörténete, hanem mert a művészet kegyelméből személyükben és közösségként is felülmúlják önmagukat, a mindennapi robot szürke ködén túlra látnak. Bő évtizedig tartott ez az évről évre megismétlődő kegyelmi állapot. Mígnem az örök rosszakarók el nem irigyelték ezt a szép – álszentségtől és anyagiasságtól egyaránt mentes – összefogást. És addig nem nyughattak, míg tönkre nem tették.

A magyarpolányi passió története így lett szívet melengető közös sikertörténetből az évszázados magyar kálvária újabb felháborító stációja. Az addig összetartó, az alkotás örömét megízlelő közösség két részre szakadt, a krisztusi szeretetvallás semmi perc alatt hamuvá égett a gyűlölködésben. A rendezés nagy érdeme, hogy nem a mai pártpolitikai keretben értelmezi a magyarpolányi passió kálváriáját. Igaza van, mert nyoma sincs ideológiai vagy vallási ellentéteknek. Nem kormánypártiak és ellenzékiek feszülnek egymásnak a passió védelmében és ellenében, nem is hívők és ateisták, felekezeti szembenállásról sincs szó, a passiópártiak ellenfelei szintúgy katolikusok.

A magyarpolányi történethez hasonló viszálykodásra rengeteg példát hozhatnánk az ország bármely pontjáról, különlegessége nem a közösség áldatlan belháborúja, hanem az, hogy ez alkalommal vegytisztán mutatkozik meg az irigység, a rosszakarat és a mohó szerzésvágy cseppet sem szent háromsága. Nincs mögötte semmiféle pártpolitikai szándék. És ez, ha lehet, még baljósabb, mint az ideológiai gyűlölködés.

Bajkeverők, irigyek, rosszakarók minden társadalomban voltak és lesznek, a kérdés sokkal inkább az, nálunk miért ilyen sikeresek. Merthogy azok: minden jóravaló reform, újító szándék rendre elbukik rajtuk. Mindenekelőtt a hatalomvágy és a pénzéhség hajtja őket, ideológiájukat ehhez szabják, Mindegy nekik, szélsőbal, szélsőjobb, Ferdinánd vagy Zápolya, ötszáz éve mindig oda sereglenek, ahol nagyobb hasznot remélnek. Sokan vannak, de még mindig jóval kevesebben, mint a tisztességes, dolgos emberek. Hogyan lehet, hogy mégis rendre övék lesz a döntő szó? (Zsigmond dokufilmje nem előzmény nélkül való, ők az antagonistái az 1964-es Nehéz emberek feltalálóinak, ők az eladósodott téeszt nyereségessé tevő elnököt megfúrni próbáló pártbürokraták az 1973-as A határozatban.) A magyar átok rendszereken át szívósan tartja magát, de nem örökkévaló. Nem is lehet az, mert a gyűlölködés egy-egy pillanatra ugyan a teljes egység érzetét keltheti (mint a „nagy háború” eufóriája 1914-ben), de valójában szétveti a közösséget.

Mi tartja akkor mégis össze évszázadok óta a magyar társadalmat. A megszállók és a diktátorok vasmarka. Meg az, hogy időről időre azért mégiscsak a szorgalom és tisztesség kerekedik felül, amit aztán a mohó rosszakarat újra és újra felélhet. A magyar társadalomnak gyalázatosan rossz az immunrendszere, a történelmi traumák a kivárásra, kushadásra, megalkuvásra nevelték, nem bátorságra és őszinteségre. A Passiónál maradva: ezek nem mellékesen alapvető keresztény értékek is, ellentétben a gyűlölködéssel, ellentétben az irigységgel, ellentétben a pusztítással. A „Ne ölj!” parancsolatának tudtommal nincs apróbetűs záradéka. Aki egy eleven, az egész falu vagy ország javára működő közösséget szétver, az gonoszságot művel.

 

Egy passió kálváriája I-II. – magyar dokumentumfilm, 2015. Rendezte: Zsigmond Dezső. Kép: Bucsek Tibor, Becse Tamás. Dramaturg-vágó: Koncz Gabriella. Gyártó: Dunatáj Alapítvány. A Duna Televízió bemutatója. 2x 50 perc.

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 33-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12585