KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szeretet és köszönet

Soós Tamás Dénes

Love & Mercy – amerikai, 2014. Rendezte: Bill Pohlad. Szereplők: Paul Dano, John Cusack, Paul Giamatti. Forgalmazó: ADS Service. 121 perc.

 

Van egy körsvenk a Szeretet és köszönetben, benne pedig az egész film. A Beach Boys éppen stúdiózik: poptörténeti klasszikusukon, a Pet Soundson dolgoznak, amely a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club előtt egy évvel mutatta meg, hogy az album összefüggő műalkotás is lehet, nem csak különálló dalok gyűjteménye. A Pet Soundsot szinte egyedül megíró Brian Wilson vezényel, perfekcionizmussal instruálja a stúdiózenészeket, miközben a többi Beach Boy gitározgat, cigarettázik, unatkozik. A szabadidejében Charles Mansonnal bulizó Dennis (Brian öccse) papírdarabkákat pöckölget, majd a kamerának kancsalít: bolondozik, mintha házivideót forgatnának.

A film a magányos és magára hagyott zseniről, Brian Wilsonról szól, akinek innovatív ötleteit elvetik a korai szörfrockslágerek vonalát erőltető csapattársak, elméje pedig megbomlik a szüntelen drogfogyasztás közben. Ennek mintájára a film is kettéhasad: egyik szálon a huszonéves, egyre jobban leépülő Brian (Paul Dano) ír zenetörténetet, a másikon a széthullott, negyvenes Wilson (John Cusack) próbál kikerülni az őt túlgyógyszerező, rajzfilmszerűen őrült pszichiáter, Dr. Landy felügyeletéből. És ki sietne a magát ellátni képtelen géniusz segítségére, ha nem egy szőke, naiv szépség? A biográfiák tanúsága szerint ugyan nem Melinda, hanem Carl Wilson (Brian másik testvére) húzza ki a bajból a főszereplőt, de hát ilyen giccs jár minden zenészfilmnek, amelyikhez a menedzser-feleséget hívják szakértőnek.

A film érdemeit ez az idillikusra színezett szerelem csorbítja ugyan, de el nem törölheti. Zeneileg például néhol zseniális a Szeretet és köszönet. Elsősorban Atticus Ross soundtrackje, amely brikolázsszerűen építi magába és dolgozza át a klasszikus Beach Boys-harmóniákat. Másodsorban pedig a Wilson produceri zsenijét taglaló, Super 16-os kamerával vett jelenetek, melyekben Brian a fejében hallott hangokat komponálja csilingelően szép, sokrétegű dalokká. És stimmel minden más is, aminek egy zenészéletrajzban stimmelnie kell: a zenetörténeti összefüggések (a Beatles–Beach Boys–Phil Spector-háromszög), a bestof-lemezre illő számválogatás, és persze Paul Dano játéka, aki észrevétlenül hízik fel és lényegül át az amerikai álmok popköltőjévé.

Szomorú dalok a boldogságról – írta a Pet Soundsról egy kritikusa, s ez a pontos leírás a Szeretet és köszönetre is igaz lehetne, ha a film nem kapaszkodna bele a megnyugvást hozó közhelyekbe, és nem tekintené a mentális betegséget és a megjárt poklot is a kaliforniai nap által beragyogott tranzitállomásnak. Bár részletkérdésekben meglepően precíz, végeredményben a Szeretet és köszönet is csak egy újabb meggyötört zseni romantikusan rózsaszín képét festi elénk. Bill Pohlad filmje nem több mint egy popgéniusz hollywoodi zsebszimfóniája – igaz, nem is kevesebb annál.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12602