DVDSzeretet és köszönetSoós Tamás Dénes
Love
& Mercy – amerikai, 2014. Rendezte: Bill Pohlad. Szereplők: Paul Dano, John
Cusack, Paul Giamatti. Forgalmazó: ADS Service. 121 perc.
Van
egy körsvenk a Szeretet és köszönetben,
benne pedig az egész film. A Beach Boys éppen stúdiózik: poptörténeti
klasszikusukon, a Pet Soundson
dolgoznak, amely a Sgt. Peppers Lonely
Hearts Club előtt egy évvel mutatta meg, hogy az album összefüggő műalkotás
is lehet, nem csak különálló dalok gyűjteménye. A Pet Soundsot szinte egyedül megíró Brian Wilson vezényel,
perfekcionizmussal instruálja a stúdiózenészeket, miközben a többi Beach Boy
gitározgat, cigarettázik, unatkozik. A szabadidejében Charles Mansonnal bulizó
Dennis (Brian öccse) papírdarabkákat pöckölget, majd a kamerának kancsalít:
bolondozik, mintha házivideót forgatnának.
A
film a magányos és magára hagyott zseniről, Brian Wilsonról szól, akinek
innovatív ötleteit elvetik a korai szörfrockslágerek vonalát erőltető
csapattársak, elméje pedig megbomlik a szüntelen drogfogyasztás közben. Ennek
mintájára a film is kettéhasad: egyik szálon a huszonéves, egyre jobban leépülő
Brian (Paul Dano) ír zenetörténetet, a másikon a széthullott, negyvenes Wilson
(John Cusack) próbál kikerülni az őt túlgyógyszerező, rajzfilmszerűen őrült
pszichiáter, Dr. Landy felügyeletéből. És ki sietne a magát ellátni képtelen géniusz
segítségére, ha nem egy szőke, naiv szépség? A biográfiák tanúsága szerint
ugyan nem Melinda, hanem Carl Wilson (Brian másik testvére) húzza ki a bajból a
főszereplőt, de hát ilyen giccs jár minden zenészfilmnek, amelyikhez a
menedzser-feleséget hívják szakértőnek.
A
film érdemeit ez az idillikusra színezett szerelem csorbítja ugyan, de el nem
törölheti. Zeneileg például néhol zseniális a Szeretet és köszönet. Elsősorban Atticus Ross soundtrackje, amely
brikolázsszerűen építi magába és dolgozza át a klasszikus Beach
Boys-harmóniákat. Másodsorban pedig a Wilson produceri zsenijét taglaló, Super
16-os kamerával vett jelenetek, melyekben Brian a fejében hallott hangokat
komponálja csilingelően szép, sokrétegű dalokká. És stimmel minden más is,
aminek egy zenészéletrajzban stimmelnie kell: a zenetörténeti összefüggések (a
Beatles–Beach Boys–Phil Spector-háromszög), a bestof-lemezre illő
számválogatás, és persze Paul Dano játéka, aki észrevétlenül hízik fel és
lényegül át az amerikai álmok popköltőjévé.
Szomorú
dalok a boldogságról – írta a Pet Soundsról
egy kritikusa, s ez a pontos leírás a Szeretet
és köszönetre is igaz lehetne, ha a film nem kapaszkodna bele a megnyugvást
hozó közhelyekbe, és nem tekintené a mentális betegséget és a megjárt poklot is
a kaliforniai nap által beragyogott tranzitállomásnak. Bár részletkérdésekben
meglepően precíz, végeredményben a Szeretet
és köszönet is csak egy újabb meggyötört zseni romantikusan rózsaszín képét
festi elénk. Bill Pohlad filmje nem több mint egy popgéniusz hollywoodi
zsebszimfóniája – igaz, nem is kevesebb annál.
Extrák:
Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 23 átlag: 5.43 |
 |
|
