Magyar MűhelyGondolj rámAz utolsó pillanatbanKolozsi László
Kern
András egy halálos beteg orvosról készített vígjátékot. Pontosabban arról, hogy
élni jó, és szeretetre méltó emberként élni még jobb.
Elisabeth
Kübler-Ross a haldoklás öt pszichológia fázisát írta le a hatvanas évek végén
megjelent alapművében. Az első stádium az elutasításé, mikor is a beteg nem
fogadja el a diagnózist, a második a dühé, amikor felteszi a kérdést, miért
éppen velem történt meg, és dühös mindenkire, a harmadik az alkudozásé, a
negyedik a depresszióé, az ötödik a belenyugvásé, az elfogadásé. Kern András
filmje, a Gondolj rám, mintha nem
csak a hollywoodi struktúra szerint tagozódna, de a stádiumok szerint is.
Az
első stádiumban a felső középosztály életét élő orvos észleli betegségét, és
hevesen tiltakozik ellene. E bővérű, a miliőben és az alakokban egyaránt
hiteles vacsora-jelenetben tűnik fel először a film legélettelibb, legőszintébb
szereplője, az orvos anyja (Elekes Emma). A koros anyák, jiddise mámék minden
rigolyáját pontosan megjelenítő ősz dáma: az ő mondatai rendkívül elevenek (a
háttérben ott sejlik a forgatókönyvíró, Vámos Miklós remek könyve az Anya csak egy van). Ekkor ismerni meg a
másik igazán hús-vér szereplőt, az apóst, aki régi sérelmeket hadar (Rajhona
Ádám), olyan folyékonyan komcsizik, mint egy jobbos politikus, és a szolidan
szép feleséget, a családjogi bírónőt (Eszenyi Enikő).
A
dramaturgia szabályok követésében eminens romantikus komédia első fordulópontja
akkor következik be, amikor a doktor komoly elhatározásra jut: nem akarja úgy
végezni, mint a vacsorán emlegetett apja, őt ne sirassa meg senki, ezért úgy
dönt, élete hátralevő idejében megutáltatja magát. Kollégai és felesége hamarosan
már vérét is vennék, de nem lehet igazán elégedett a sikerrel, mert eljön a
haldoklás harmadik és negyedik stádiuma. Az alkudozás során már megtartana
magának néhány szívének kedves embert. A depresszió pedig egy nyolcadik
kerületi körfolyosós bérház kietlen ágybérletében éri.
Az
ötödik stádium, melynek bekövetkeztét igencsak sürgeti, elmarad, mintha az, akivel
alkudozott, nem tartotta volna be ígéretét. A kiszámítható, ugyanakkor a filmet
új lehetőségekkel feltöltő csavar, a csodás gyógyulás, sajnos olyan későn jön,
mint hősünk ráébredése arra, hogyan is kellene élnie.
A
haldoklást mutató filmek nagy divatjának idején a Gondolj rám lehetett volna az Én,
Earl és a csaj, aki meg fog halni magyar változata – mondjuk – de inkább
lett egy olyan Csók, anyu verzió
(Rózsa János filmje is közeli rokon, ahogy az orvosok és a mellékszereplők okán
a Jóban-rosszban sorozat is), aminek
főszereplője egy haldokló.
Vagyis
magában az ötletben több volt, mint amit a kivitelezés során beletettek.
Pontosabban, amit beletett Kern, mint rendező, és mint színész. A dramaturgiai
szempontból túl későn beillesztett csodás fordulatnak köszönhetően nem marad
elég idő arra, hogy orvosunk kigyógyuljon élete tehetetlenségéből. Nem marad
elég idő arra, hogy ne monológokban fejtse ki – kihangosodó gondolatai rendre
önirónikusak és önreflexívek –, hogy a házasság, a munka, valójában már terhek
voltak, melyeket akaratlan tett le: mindennek a cselekményből kellene
kiderülnie, nem a főhős ködbe szúrt lamentálásából.
A
vígjátéki sémát követő mű tehát épp ott nem halad a hollywoodi vonalon, ahol a
legjobban a kéne: a főhős motivációnak ábrázolásban. A slendrián és flegma
főhős egy rá nagyon is jellemző alkotásba kerül, és ott komótosan botorkál,
néha feleslegesen sok időt töltve a kopott vakolatok, lépcsőházak
szemlélésével. Persze mindezt az olyan beköpések, mint, „ha évente
száznegyvenezer válás van, akkor csak lehet abban valami jó”, valamint az, hogy
a mellékszerepekre is olyan nagy rutinnal rendelkező, a komédiát jól érző
színészek kerültek, mint Liptai Klaudia, Náray Erika, Elek Ferenc, abszolút
megbocsáthatóvá teszik. (Ámbár azonnal eszünkbe juthat, a magyar vígjáték
virágkorában, a hatvanas években mindez evidens volt.)
Ha a
jellemváltozás nem is kifejtett, ha nincs is igazi spiritusz, kraft ebben a
hősben, Borlai doktorban, azért nagyon lehet szeretni. Már az elején a
szívünkbe zárjuk, amikor keserűen, szarkasztikusan nyilatkozik egy betegről:
mert ismerős ez az úr. Ilyen egy magyar orvos, ilyen egy magyar hős. És nem
csak a hőst, hanem a várost, Budapestet is szerethetővé, szerethetőbbé teszi ez
a korántsem tökéletes, de kétségtelenül szórakoztató film.
GONDOLJ
RÁM – magyar, 2015. Rendezte: Kern András. Írta: Vámos Miklós. Kép: Ragályi
Elemér. Zene: Presser Gábor. Vágó: Kornis Anna. Producer: Szekeres Dénes.
Szereplők: Kern András, Eszenyi Enikő, Majsai-Nyilas Tünde, Szilasi Blanka,
Rajhona Ádám. Gyártó: Inzert44. Forgalmazó: A Company Hungary. 100 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 17 átlag: 4.76 |
|
|