Magyar, 2014. Rendezte: Reisz Gábor. Szereplők: Ferenczik Áron, Kovács Zsolt, Takács Katalin. Forgalmazó: Kultúrbarlang. 90 perc.

Mikor 2014 őszén mozikba került a VAN…, kétségkívül az utóbbi évek egyik legfontosabb magyar filmjének tűnt. Annak tűnt volna akkor is, ha csak azt mutatta volna fel sziporkázó kreativitással, hogy a fiatalabb rendezőgenerációban is van kedv és tehetség a kísérletezéshez. De Reisz Gábor filmje ennél sokkal többet tett: bizonyította, hogy a magyar film és a magyar közönség közt elmélyült árkot nemhogy át lehet hidalni, de ezt a lépést könnyedén és elegánsan is meg lehet tenni, ha egy rendező valóban arról forgat, ami itt és most történik Magyarországon. A mozipremiert a szokott 4-6 hónap helyett egy évvel később követte a DVD-kiadás (addig nem kopott ki a mozikból a film), és eltávolodva az egyébként jogos hype-tól, a VAN újranézve már annak mutatja magát, aminek készült: a rendező különböző hangjait próbálgató, epizódjaiban kicsattanóan ötletes, de túl laza vezérfonalra fűzött vizsgafilmnek, mely igyekszik az előnyére fordítani a szűk technikai lehetőségeket, a gerillamódszereket és a baráti szívességeket. Persze, a döntésképtelen fiatalokról, a szerelmi csalódásról és a tengés közérzetéről szóló mese épp barkácsjellege miatt vonhatta magához annyira erősen az embereket, és ez a keresetlen természetesség érződik a DVD-kiadás több mint másfél órányi extráján is. Reisz például bevallja, hogy életében kettő darab audiokommentárt, ha végighallgatott, ennek megfelelően a VAN-é sem profin informatív audiokommentár, a stábtagokat megszólaltató beszélgetés inkább a személyes emlékekre és a humoros sztorikra koncentrál. Hogy a kiadvány ténylegesen érdekessé váljon, azt a hasznos (a VAN nagyrészt valóban improvizációk füzére) és kevésbé hasznos (az éjszakai villamoson ordítozó és a film egyik legjobb alakítását nyújtó bácsi az SZFE portása) információk mellett az A38 Hajón tartott filmzenekoncert felvétele, valamint a több mint húszpercnyi kimaradt jelenet garantálja. A kivágott epizódok szinte mind Áron tesze-tosza jellemét boncolgatják tovább (kifejezetten jók az őt segíteni próbáló báttyal felvett, gegekben dús jelenetek), a felszabadult hangulatú, örömzenélős koncert pedig annak a közösségi élménynek nyújtja tökéletes lenyomatát, ami a VAN-t már az alternatív médiakampánytól (lásd mozibusz) kezdve körbevette, és végül kultuszfilmmé avatta. A DVD-n hallható történetek azonban nemcsak a rajongók információéhségét elégítik ki, továbbépítve ezzel a film kultuszát, hanem azt a hajnali forgatásokkal és önfeláldozó kitartással teli folyamatot is körvonalazzák, melynek során egy „független” film Magyarországon megszülethet. Az extrákból így végül a filmezést megszállottan űző fiatal generáció képe rajzolódik ki, amely legalább annyira inspiráló, mint a filmből áradó, zabolátlan játékosság.