|
|
|
MoziHullámlovasokVarró Attila
Ride – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Helen Hunt. Kép: Jas Shelton. Zene: Julian Wass. Szereplők: Helen Hunt (Jackie), Brenton Thwaites (Angelo), Luke Wilson (Ian), David Zayas (Ramon). Gyártó: Sandbar Pictures. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 93 perc.
Amennyiben Helen Hunt
Oscar-díjas hollywoodi színésznő eddigi kétfilmes rendezői pályája központi
motívumának az anyaságot tekintjük, a 2007-es Amikor minden változik és a tavalyi Hullámlovasok szoros párhuzamai komoly önreflektív tanulságokat
kínálnak. Míg a debütfilmben Hunt frissen elhagyott, középkorú felesége két
férfi között hányódva próbál eredménytelenül összehozni egy saját gyermeket,
mígnem végül az örökbefogadás és az új pasi családjába történő beilleszkedés
hozza el a boldogságot, addig hét évvel később ugyanez a new yorki asszony már elváltan,
az öregség szélén, egy tragikusan meghalt és egy nyugati partig szökött fiúgyermek
rabságából szabadul ki, ingatag szörfdeszkán megtéve az önálló, új élet
kezdőlépéseit. Hunt művészi függetlenedése a 2007-es álomgyári regényadaptáció félresikerült
adoptációja után immár minden tekintetben vér szerinti gyermeket eredményezett,
saját ötletből fogant, önállóan írt és low
budget indie filmként megrendezett személyes opusz – így aztán anyafigurája
számára immár nem az elnyomó Férfi, hanem az elnyomott Gyerek a lelki traumák forrása,
a saját teremtmény terheitől kell megszabadulni a Venice Beach csillogó hullámait
meglovagolva.
Reese Witherspoon tavalyi Vadonjához hasonlóan a Hullámlovasok fejlődéstörténetében is az
Anyatermészet hatalmával való szembesülés, küzdelem és megbékélés hárompilléres
hídja vezet a művészi önállóság édenkertjébe, Hunt azonban jóval több alázattal
viszonyul a Csendes-óceánhoz, mint pályatársnője a kaliforniai rengeteghez.
Filmje színészi és stiláris hivalkodástól mentes, egyszerű vallomás, minden
sutaságával és üresjáratával együtt rokonszenves útkeresés – nem az
önmegvalósítás diadaláról, inkább kényszerű kompromisszumairól mesél, ahol a leküzdhetetlen
hullámok megváltó erejétől a tengerbe szórt hamvakon át a férfivizelet helyi
fájdalomcsillapításáig minden metafora arról vall, hogy habár felül a deszka,
azért a víz az úr.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 73 átlag: 6.04 |
 |
|
|
|
