KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nagy Dénes: Seb

Hegek a lelken

Pintér Judit Nóra

Az önsebzés tabutéma, a film is messzire elkerüli.

Nagy Dénes dokumentumfilmje ezúttal is a valóság ritkán megmutatott mélyrétegeibe kalauzol. Ismertebb alkotásai, a Lágy eső és a Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból után a mostani alkotás is méltán tarthat számot érdeklődésre. A HBO dokumentumfilmjeitől már megszokhattuk, hogy gyakran adnak hangot            a normativitás peremén, vagy az „épek társadalmánk” határvidékein élőknek. Ilyen például Tóth Péter Pál vak aikidó mesterről szóló filmje, a Fehér kard, vagy Kabarcz Zsófi és Boros Panna értelmi sérült színészeket, a Baltazár színházat bemutató alkotása, a Varázslatos Gladiátorok, de akár ide sorolható Sós Ágnes Szerelempatak című filmje is.

Nagy Dénes eddigi alkotásaiban felépített képi világa, tempója, visszafogottsága mostani dokumentumfilmjére is jellemző, operatőre ezúttal is Pavlovskaya Natasha, akivel számos korábbi filmben is együtt dolgoztak. A Seb három harminc körüli nőt mutat be, akik mind önsebzők. Az önsértés, önsebzés önálló diagnosztikai kategória, és arra utal, amikor valaki kárt tesz a saját testében, de nem öngyilkossági szándékkal. Több fajtát megkülönböztet a szakirodalom: sztereotip, major, kompulzív, és impulzív, amelyek a hajtépkedéstől a szemgolyó kivágásáig  a legkülönfélébb önkárosító magatartásformákat rejtenek. Sokszor szorongás, depresszió, súlyosabb esetben borderline személyiségzavar áll az önsértés háttérében. Hiába a diagnózis ismerete, a kérdés ugyanakkor marad, miért teszi ezt magával valaki?

A Seb című dokumentumfilm ennek megértéshez viszi közelebb nézőit. A szereplőket hallgatva, figyelve megérezzük az őket feszítő pszichés fájdalmat, és bár nem sokat beszélnek, érthetővé válik, hogy a lelki fájdalmat hogyan oldja fel számukra a saját maguknak okozott testi fájdalom. Az önsebzésről tudjuk, hogy normális fiatalok is úgy használják mint a drogot vagy az alkoholt. Arra szolgál ugyanis, hogy a nehezen uralható negatív érzéseket, szorongást, szomorúságot, frusztrációt ezen a módon kontrollálják, ez az egyetlen: direkt és kegyetlen eszköz számukra érzelmeik szabályozására. Az önsértés aktusa után rendszerint megkönnyebbülnek, a fizikai fájdalom kontrollálható, elvonja a figyelmet a lelki fájdalomról. Az önsebzés így addikcióvá válik, amiről legalább olyan nehéz lejönni, mint bármilyen más drogról, ráadásul a felmérések nyomán a fiatalok körében egyre több a „függő”.

A legtöbb önsebző a kutatások szerint gyermekkori trauma-, vagy abúzus történetet cipel, amellyel évtizedeken keresztül sem képes lelkileg megbirkózni. Ezt látjuk a Nagy Dénes által megszólaltatott három nő esetében is. A film kamerája és riportere tapintatos, nem tolakodó. Keveset kérdez, és rövid, tényszerű válaszokat kap. Az önsebzőktől megtudjuk, hogy a sebek gyönyörűek, megkönnyebbülést hoznak, nem kell gondolkozni rajtuk, megtudjuk azt is, hogy „a halál a barátunk”.

Nagy Dénes rendezése igen szűkszavú, a nők történetei fragmentumok maradnak inkább, nincs egységes struktúra az interjúvezetésben sem, az infomációtöredékek azonban elégséges vezérfonalként szolgálnak ahhoz, hogy valamit megértsünk abból, hogy miért sebzik magukat ezek a nők újra és újra. A szereplők helyett tehát inkább a képsorok beszélnek. Látjuk őket utazni, tenni a napi dolgukat, munkába menni. Lassú ritmusú, kimért tempójú képek peregnek a vásznon. A kamera megpihen az összeszabdalt csuklón, a ping-pong labdák monoton adogatásán, a kutya fürdetésén, a szereplők kitartott tekintetein. A nők helyett gyakran éppen ezek a tekintetek beszélnek, amelyekben a nézők meglátják, hogyan van jelen a múlt a szereplők sorsában, mit jelent egy életen át hurcolni valamilyen lelki traumát.

Ugyanilyen beszédesek a rendező mindössze 5 perces dokumentumfilmjében, az Emergency Hospitalban az újraélesztő stáb arcai, akik egy sikertelen újraélesztés után szó nélkül néznek bele a kamerába. Semmit nem kell mondaniuk, mindent értünk.

 

Seb – magyar dokumentumfilm, 2015. Rendezte: Nagy Dénes. Kép: Pavlovskaya Natasha. Vágó: Tuza-Ritter Bernadett. Producer: László Sára és Gerő Marcell. Gyártó: CampfilmHBO. Az HBO bemutatója. 52 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12299