MoziLány macskávalForgács Nóra Kinga
Incompresa – olasz-francia, 2014. Rendezte. Asia Argento. Írta: Barbara Alberti és Asia Argento. Kép: Nicola Pecorini. Szereplők: Guilia Salerno (Aria), Charlotte Gainsbourg (Anya), Gabriel Garko (Apa), Anna Lou Castoldi (Donatina). Gyártó: Wildside / Paradis Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 103 perc.
Asia Argento filmje egyfelől szimpla coming of age-sztori, a kora-kamasz Aria
próbálja meg benne összeszedegetni egyre felnőttebb önmagát: a folyamatban
ugyanúgy súlyos szerepe van a családnak, a nemiség ébredésének, az első
szerelemnek, a saját testhez való viszonynak, a sulinak, a tanároknak, a
felnőtteknek, a legjobb barátnak és egy-egy kamaszszemmel nézve még létfontosságú
koncertnek, bulinak vagy veszekedésnek, mint ahogy azt a Házibuliban
vagy a Zűrös kamaszokban láttuk. De a Házibulit és a Zűrös
kamaszokat azért nézzük rongyosra, mert valami sokkal titkosabbat és
intimebbet találnak meg és mesélnek el a felnőtté válás történetek ismerős
fordulatai és epizódjai között kutatva, mint ami egy szimpla sztoriba
beleférne.
Pontosan erről az intimebb, őszintébb
dologról beszélhetünk a Lány macskával esetében is. Asia Argento filmje
ugyanis nyílt tekintetű, bátor, a történet legmélyéig elmerészkedő vallomás.
Aria, a 9-10 éves, koravén és túlságosan is korán gyógyíthatatlanul magányos
kislány egy excentrikus művészházaspár teátrális kirohanásokkal és nárcisztikus
megnyilvánulásokkal tarkított hétköznapjaiban téblábol, kicsit olyan, mint egy
csomag, amit ott felejtett a gazdája a pályaudvaron. Ebben a filmben mindenki
fontos és nagyon is egyedi, egyéni, leszámítva őt, aki ide-oda vetődik. Mégis
megpróbál fontossá válni, ha nem is a szülei életében, de legalább a sajátjában
főszerepet kapni. És megpróbál szeretni, ha a szüleit nem is lehet, mert az
önzésükről minden gesztus visszapattan, akkor legalább azt a fekete macskát, amit
hazavitt magához. Azaz, mivel nem igazán van hova haza vinni, csak cipeli
magával. Nem az esetleges életrajzi egyezések, hanem a szubjektivitás itt a
lényeg, minden kép, zene, hangulat vagy mozdulat ezt szolgálja. Az egész film
olyan, akár a végén a kamerába, a közönségre néző gyerekarc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 70 átlag: 5.3 |
 |
|
