|
|
|
MoziFlörti dancingHuber Zoltán
Cuban Fury – brit, 2014. Rendezte: James Griffith. Írta: Nick Frost és John Brown. Kép: Dick Pope. Szereplők: Nick Frost (Bruce), Rashida Jones (Julia), Chris O’Dowd (Drew), Ian McShae (Parfitt). Gyártó: Big Talk Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 98 perc.
A vásznon a
táncparkett a sportpályához és a színpadhoz hasonló szent négyszög, ahol az
álmok valósággá, a rút hernyók színpompás pillangókká válnak. Akár pittsburghi
munkáslány, jómódú New York-i fruska vagy angol bányász csemetéje lejti a
táncot, a tehetség és a szenvedély minden akadályt legyőz. Hőseinknek az
elutasító közösségi normák és saját önbizalomhiányuk csapdáiból kell kitörniük,
a csúcspontra időzített kűrök így a személyiség felvállalásának katartikus
pillanataihoz vezetnek.
A brit filmesek általában biztos kézzel nyúlnak a klasszikus mesékhez.
Az ismerős fejlődéstörténetet hazai ízekkel gazdagítják és az önmegvalósítás
helyett inkább a humorra koncentrálnak. A visszahúzódó lúzer a forró latin
táncok ördöge, ám egy korábbi trauma miatt végleg szögre akasztotta a flitteres
inget. Az állóvizet az ideális nő felbukkanása kavarja fel, hősünk a románc
érdekében kénytelen leporolni a lakkcipőt és a vetélytársak mellett a saját
démonaival is meg kell küzdenie. A nem túl eredeti koncepció vicces csavarját
az adja, hogy a napbarnított macho helyett egy túlsúlyos mérnök riszálja a
csípőjét. A honi forgalmazó semmit sem bízott a véletlenre, a cím
magyarításával félreértheteltenül utal a legendás elődre. A kubai ritmusok
popkulturális diadalmenetének szimbolikus fordulópontja volt, mikor a Piszkos tánc folytatását a producerek a
salsa köré szőtték. A pikáns táncban rejlő attrakciós lehetőségeket a brit
alkotók is kiaknázzák, a filmet az érdektelen középszertől mégis a kiváló
színészgárda menti meg. Nick Frost mesterien pörög a parketten és Rashida
Jonessal is tökéletes párost alkotnak. Chris O'Dowd tapló kollégaként A hivatal legnemesebb hagyományaihoz
nyúl vissza, míg Ian McShane sziklakemény edzője Bill Nighy ikonikus
mellékszerepeit idézi. Az ezerszer látott gyakorlatsorba nem a lüktető ütemek, inkább
ők lehelnek életet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 341 átlag: 5.78 |
 |
|
|
|
