KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/május
JANCSÓ MIKLÓS
• Hirsch Tibor: Volt bűne és erénye Jancsó nemzedéke, másképpen
• Gelencsér Gábor: Csend vagy kiáltás? Fiatalok Jancsó-képe
• Bíró Yvette: Szegénylegények Filmvilág-archívum
• Muhi Klára: 51 évig beszélgettünk Grunwalsky Ferenc Jancsóról
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Jövőre Marienbadban Alain Resnais – Idő és képzelet
MÉLY DÉL
• Varró Attila: Vadászok éjszakái Déli bűnfilmek
MÉLYDÉL
• Soós Tamás Dénes: Peremléti álmodozók David Gordon Green
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Géczi Zoltán: Genezis V2.0 Mesterséges intelligencia
• Sepsi László: A doktor bukása Transzcendens
HOLLYWOODI BIBLIA
• Andorka György: Kufárok és próféták Hollywood bibliai eposzai
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Schreiber András: Egyenlőség, szabadság, rövidfilm Beszélgetés Deák Dániellel
• Kránicz Bence: Az esélytelenek nyugalma Friss Hús-fesztivál
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Pszichopaták előnyben Kártyavár
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérleti üzemmód Titanic versenyfilmek
• Szűk Balázs: Varázshangok Debreceni Szinkronszemle
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Hozott szalonnával A látogató
KRITIKA
• Jankovics Márton: New York – Mississippi Llewyn Davis élete
• Árva Márton: Szépség és erőszak Beszélgetés Mariana Rondónnal
• Margitházi Beja: Göndör fürtök
• Pápai Zsolt: Családban marad Vérkötelék
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány kilenc parókával
• Baski Sándor: Borgman
• Zsubori Anna: Az elnémultak
• Vajda Judit: Saint-Tropez-ban történt
• Kovács Kata: Százkarátos szerelem
• Csiger Ádám: Salvo
• Sepsi László: Az eltűnés sorrendjében
• Kovács Marcell: Csúnya gonosz bácsik
• Kránicz Bence: Amerika Kapitány: A tél katonája
• Huber Zoltán: Flörti dancing
• Varró Attila: Angèlique
DVD
• Pápai Zsolt: Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története
• Soós Tamás Dénes: Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története
• Varga Balázs: Tízezer nap
• Pápai Zsolt: A szív hídjai
• Géczi Zoltán: A Tai Chi harcosa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Vérkötelék

Családban marad

Pápai Zsolt

Guillaume Canet klasszikus gengszterfilmes sémára épít: gengszter/zsaru leszámolás a családban.

 

William A. Wellman 1931-es A közellenség című klasszikusának egyik emblematikus jelenetében a két testvér, a törvénytisztelő Matt és az időközben gengszternek állt Tom egymásnak feszül, és szétzúzza a törékeny családi idillt: a közös étkezésnél az illegális szeszkereskedőként működő kisöcs csokor virág helyett egy söröshordót helyez az asztalra, és ezzel kihívja bátyja haragját. A tárgy szimbolikussá válik, puskaporos hordóként funkcionál, az erő és a hatalom jelképeként tűnik fel, egyúttal azt jelzi, hogy a gengszter inváziót indított az otthon elfoglalására. Az otthon és a gengszter konfliktusának kidolgozása, illetve a „Káin és Ábel-narratíva” megalapozása A közellenség olyan leleményei közé tartoznak, melyek hatalmas karriert futottak be a gengszterműfaj történetében.

Napjaink francia filmiparának egyik legnagyobb igényű – cirka 25 millió dolláros költségvetésű – produkciója is részben ebbe a hagyományba csatlakozik, részben pedig az 1970-es évek leples bitangoktól, kettes és hármas számú közellenségektől, kispályás gazemberektől népes amerikai gengszterfilmjeihez kapcsolódik (Scorsese: Aljas utcák, Flynn: A társaság, Yates: Eddie Coyle barátai, Toback: Ujjak), de Scorsese túlértékelt kortárs opuszát, a Téglát is megidézi. A hetvenes évek Brooklynjában játszódó történet centrumában egy testvérpár, a börtönviselt Chris (Clive Owen) és a nyomozóként dolgozó Frank (Billy Crudup) áll, akik nem csak egymással, de a magánéleti konfliktusaikkal is megharcolnak. A cselekményszálak akkor gubancolódnak össze végzetesen, amikor Chris néhány elvetélt kísérlet után szakít a tisztes polgári léttel, és az általa okozott felfordulás eltakarításában Franknek is fontos szerep jut.

A Vérkötelék a 2008-as, szintén francia, Jacques Maillot által rendezett (Bruno és Michel Papet Két testvér: egyik zsaru, másik gengszter című regénye nyomán készült) Riválisok újrafeldolgozása, és pikantériája, hogy a direktora az első filmben a nyomozó öcs szerepét alakító Guillaume Canet. Hazájában az egyik legkeresettebb színész, aki már a rendezői székben is kipróbálta magát, sőt a Ne szólj senkinek! thrillerével vagy az Apró kis hazugságok sorsmozaik-meséjével izgalmasat is alkotott. Ezúttal azonban kevésbé érdekes filmre tellett tőle. Bár megkapott pénzt, paripát, fegyvert, ragyogó színészeket és remek munkatársakat, mégis nehezen talált fogást a témán: talán éppen a méretes büdzsé hatott rá nyomasztóan, netán a komplett focicsapatot kitevő producerek hada bénította le, vagy esetleg a scorsese-i modor imitálásának szándéka tette görcsössé. Mert hiába lehengerlő a miliőteremtés és tetszetős a szürkészöld hetvenes évtized reprodukálása, hiába imponálóak a hitelesség növelését célzó apró gesztusok (Clive Owen több cigit szív el a filmben, mint fénykorában Rob Mitchum), ha a dramaturgia bicebóca, a konfliktusok – a legvéresebbek is – felvizezettek, a figurák portréja pedig kusza vonalakkal teli. A forgatókönyv megírásához szerződtetett James Grey (Kis Odessza, Az éjszaka urai) nem tesz hozzá semmit az eredeti szkripthez, inkább elvesz belőle, és amikor a Riválisokban alkalmazottaknál vadabb és bátrabb ötletekkel kíván előállni, akkor csak ostobán hatásorientált és szimpla megoldások jutnak az eszébe (lásd például Frank és szerelme utcai üzekedésének jelenetét). Mindazonáltal a legzavaróbb a főszereplő, Chris ábrázolása. Míg a Riválisokban a gengszterbáty pálfordulása a figura karakterizálásával és a megalapozó szituációkkal tökéletesen motivált, addig a Vérkötelékben ugyanez kidolgozatlan és érthetetlen, és ami a legszomorúbb: a nézői azonosulás megszűnését eredményezi.

Problematikus továbbá a franciás kedély eliminálása a filmből. Canet az eredeti sztori Lyonjának Brooklynra cserélésével olyan pályára merészkedett, ahol nem mozog otthonosan, és a gengszterzsáner amerikai mintáit favorizálva sajnos eltávolodott a hatvanas–hetvenes évek európai bűnmozijától. Pedig bizonyosan többre ment volna, ha jobban figyel a méltán nagy hírű francia elődökre, A szicíliaiak klánját jegyző Henri Verneuilre, a Két férfi egy városbant rendező José Giovannira, vagy éppen Az áruló Melville-jére.

 

Vérkötelék (Blood Ties) – amerika-francia, 2013. Rendezte: Guillaume Canet. Írta: James Grey és Guillaume Canet. Kép: Christophe Offenstein. Szereplők: Clive Owen (Chris), Billy Crudup (Frank), Zoe Saldana (Vanessa), Marion Cotillard (Monica), James Caan (Leon). Gyártó: Caneo / Worldview Entertainment / Les Productions du Trésor. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 127 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11952