Magyar rövidfilmek

Beszélgetés Deák Dániellel

Egyenlőség, szabadság, rövidfilm

Schreiber András

Hét éve működik a daazo.com európai rövidfilmes portál. Márciusban két eseménnyel is a filmes közérdeklődés középpontjába kerültek. A Daazo alapítóját kérdeztük.

„Büszkék lennénk, ha a magyar film független lehetne” felkiáltással összegyűjtöttétek – és március 15-én a litera.hu-n közzétettétek – a filmszakmával kapcsolatos javaslataitokat. Honnan jött az ötlet, hogy megírjátok a Magyar Film 12 pontját?

Nagyon sok filmszakmai szereplővel vagyunk kapcsolatban, mindennap találkozunk olyan jobbító szándékú észrevétellel, problémafelvetéssel és kívánalmakkal, amelyeket a 12 pontban összefoglaltunk. A Magyar Film 12 pontja tehát nem csak a Daazo meglátásain alapul. Túlzás nélkül, van mögötte alkotói egyetértés, ha úgy tetszik, konszenzus.

A véleményképviselethez viszont elengedhetetlen a függetlenség. A Daazo működése nem függ a hazai finanszírozási rendszertől, így bátran felvethetünk kérdéseket, mert nem kell tartanunk az esetleges – vélt vagy valós – következményektől. Nem mintha a 12 pont az állami filmfinanszírozás döntéshozói ellen született volna, de mégis, azt látom, hogy a filmszakmán belül (is) még mindig működik a régi magyar reflex. „Nem panaszkodom, nem kritizálok nyilvánosan, mert kiszolgáltatottja vagyok a rendszernek.” Szeretnénk, ha akár a 12 pont eredményeként is, elindulna egy higgadt, szakmai alapokon nyugvó párbeszéd alkotók és finanszírozók között.

A kiáltvány számos pontja – átláthatóságtól a rendszeres tisztújításig – a jelenlegi támogatási rendszer felülvizsgálatát célozza. Milyen lépésekre számítotok a filmfinanszírozás – a Filmalap, NKA és MTVA – képviselőitől?

Elsősorban a párbeszédbe való becsatlakozásra számítunk. Ehhez idő kell, és persze alkalom is. Ezt az alkalmat próbáltuk megteremteni a Friss Hús elnevezésű rövidfilmes fesztiválunk minikonferenciáján, ahol rendezők, producerek, illetve az állami finanszírozás képviselőinek résztvételével górcső alá vettük a filmgyártás- és forgalmazás jelenlegi tendenciáit. Azt mindenképp pozitív visszacsatolásként értékelem, hogy az eseményen a Filmalap és az MTVA is képviseltette magát – két héttel a Magyar Film 12 pontjának közzététele után.

A konferencia nagyjából azt hozta, amit vártunk tőle: a filmszakmai szereplők ismertették álláspontjaikat, és megállapodtak abban, hogy konzultálni fognak a helyzet javításáért. Tisztában vagyunk vele, hogy ez egy hosszabb folyamat; a mi szerepünk ebben az lehet, hogy ne hagyjuk kihűlni a párbeszédet.

Ráadásul a Friss Hús is igazi független fesztivál – legalábbis állami források nélkül hoztátok össze, alulról szerveződött...

Sőt, olyannyira alulról, hogy nem is a mi fejünkből pattant ki annak az ötlete, hogy rövidfilmes fesztivált csináljunk. Egészen 2011-ig a Magyar Filmszemle jelentette a hazai rövidfilmesek számára a bemutatkozás elsődleges, kiemelt színterét. Amikor 2013-ban még „fapados Szemlét” sem rendeztek, megkerestek bennünket alkotók, hogy jó lenne, ha a Daazo valamiképp pótolná az eseményt, és programba rendezve mozinyilvánosságot teremtene a legfrissebb kisfilmeknek.

Természetes igényből született tehát, ahogy a közönségnek is természetes igénye volt arra, hogy kisfilmeket moziban nézzen – az idei, több filmmel és kísérőprogrammal megrendezett fieszta az első Friss Hús sikerének is köszönhető.

Ezek szerint nem igaz, hogy a kisfilmeknek a televízióban és az interneten van a helye. Az európai rövidfilmek internetes hozzáférhetőségére alapított Daazo vezetőjeként mit gondolsz, mi a legalkalmasabb közeg a kisfilmek számára?

Szögezzük le, hogy nincs kizárólagos és elsődleges vetítési közeg. Annak, hogy a mozikból kikoptak a kísérőfilmként vetített rövidfilmek, elsősorban az az oka, hogy a kisfilm elviszi a reklámidőt. Nem hoz plusz bevételt, viszont magas az adminisztrációs költsége. Ezek a gazdasági akadályok a filmfesztiváloknál kiküszöbölhetőek, de hozzá kell tenni, hogy nem minden fesztiválfilm működőképes az interneten. Az idei Berlinale Shorts-on például rendkívül sok olyan – egyébként értékes – alkotást láttam, amelyeket egészen biztosan levetne magáról a net, mert a felület követelményeinek nem felel meg, lassú, esetleg túlságosan absztrakt. Ahogy az online fogyasztott, egypatronos dolgozatok zöme sem biztos, hogy befogadható fesztiválkörnyezetben. A profilunkból adódóan persze az online felé vagyunk nyitottabbak, de a Friss Hús is azt bizonyítja, hogy a mozitól nem hogy nem zárkózunk el, hanem a tematikus események felhajtóerejében, illetve (és leginkább) az offline és online megjelenések kombinációjában bízunk.

Az idei Friss Hús alapján, hogyan látod a magyar kisfilm helyzetét?

Rendkívül jónak. Már a tavalyi felhozatal is erős volt, idén azonban nagy gondot jelentett, hogy a majd’ kétszáz pályamunkából kiválogassuk azt a negyvenet, amely a magyar program gerincét alkotta. A nemzetközi és a hazai felhozatalt ráadásul a közönség is össze tudta vetni, hiszen idén már nemzetközi versenyprogramot is szerveztünk. Ami a magyar filmeket illeti, engem lenyűgözött a minőség. Azt látni, hogy a fiatal filmesek hihetetlen magas technikai színvonalon nyúlnak a műfajhoz. Voltak persze kevésbé érdekes filmek, olyanok ahol nem volt elég erős az alapötlet, vagy a narratívában voltak hibák, de mindegyikre jellemző a színtiszta filmes gondolkodás, és még a kevésbé érdekes darabokban is van olyan mozzanat, ami miatt értékelhetővé válik, ami mögött érezni a felkészültséget. Külön kiemelném az oktatási intézményekből érkezett alkotásokat. Miközben a filmes műhelyek hiányát emlegetjük, a kisfilmek esetében, pont az iskolai környezet, a jó vezetőtanárok miatt egész sor „stúdió-látásmódú” alkotás készül. Ezeknél érezni a műhely- és csapatszellemet, nem jellemző rájuk az egyszemélyes agymenés, és bőven túlmutatnak a vizsgafilmeken. Még akkor is, ha annak készültek. A MOME és a Filmművészeti esetében persze természetesnek is mondhatjuk ezt a felkészültséget – utóbbinál külön kiemelhetjük az úgynevezett 6x6-os rendszert, amely jelentősen emelte a filmek színvonalát –, de a Budapesti Kommunikációs Főiskola igazi meglepetés volt a számomra, látszik, hogy beindult egy profi, látásmódra is összpontosító képzés.

Mondhatjuk, hogy a 12 pont egyikével, a sokszínű filmes oktatás ügyével nincs is akkora gond?

Ami a filmes műhellyel rendelkező felsőoktatást illeti, igen: az oktatáshoz lehet egy kövér pirospontot írni. Talán az sem véletlen, hogy legutóbb a Berlinalén sikerrel vetített magyar kisfilmek oktatási intézményekből kikerült mozgóképek voltak. Az intézményi felkészültség persze túlmutat a tehetségen és a tanárok szakértelmén is, amennyiben a munka finanszírozása is biztosított, hiszen az intézmények rendelkezésre álló keretein túl, a Filmalap deklaráltan segíti a vizsgafilmek elkészülését. Ez tehát pozitív fejlemény, viszont lenne még mit fejleszteni az oktatáson: ha jól megfigyeljük, csak budapesti intézményekről van szó, azaz erősen centralizált a rendszer. Ezen kívül nagyobb hangsúlyt lehetne a posztgraduális képzésekre, illetve a nemzetközi képzési networkökbe becsatlakozásra fektetni.

Oktatási intézményekről és fiatalokról beszélünk – a rövidfilm friss és üde műfaj tud lenni, de nem övezi-e „lenézés”, mintha a kisfilm csupán belépő lenne a nagyjátékfilmhez?

Nem nevezném lenézésnek, bár kétségtelen, hogy ha filmet említünk, akkor a legtöbben nagyjátékfilmre gondolnak. Az is tény, hogy egy-egy alkotó kisfilmjeinek „értékét” növeli, ha már kipróbálta magát nagyjátékfilmmel is. De ezt a jelenséget nem feltétlenül nevezném károsnak. A kisfilmnek saját szabályai miatt is van joga a létezésre, de amiatt nem lehet elítélni sem a szakírókat, sem a széles közönséget, hogy akkor lesz számukra igazán érdekes egy rendező rövidfilmes pályafutása, ha már nagyfilmet is készített. De ha már oktatásról beszélünk, a néző művelését éppen olyan fontosnak tartom, mint a filmesek ismereteinek mélyítését. A műfajokkal ismerkedés széles körben hozhatja felszínre a közkincseinket, így a rövidfilmes termést is. Ehhez a nézőműveléshez a Daazo úgy tud hozzájárulni, hogy tematikus fesztivált rendez, ahol nem csak az alkotók jutnak bemutatkozási lehetőséghez, hanem egy egész műfaj képviselete, és valamelyest a reklámja is biztosított.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 38-39. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11938

Cikk értékelése:

szavazat: 321 átlag: 5.28