Magyar rövidfilmekBeszélgetés Deák DániellelEgyenlőség, szabadság, rövidfilmSchreiber András
Hét éve
működik a daazo.com európai
rövidfilmes portál. Márciusban két eseménnyel is a filmes közérdeklődés
középpontjába kerültek. A Daazo alapítóját kérdeztük.
„Büszkék
lennénk, ha a magyar film független lehetne” felkiáltással összegyűjtöttétek – és március
15-én a litera.hu-n közzétettétek – a filmszakmával kapcsolatos
javaslataitokat. Honnan jött az ötlet, hogy megírjátok a Magyar Film 12 pontját?
Nagyon sok
filmszakmai szereplővel vagyunk kapcsolatban, mindennap találkozunk olyan
jobbító szándékú észrevétellel, problémafelvetéssel és kívánalmakkal, amelyeket
a 12 pontban összefoglaltunk. A Magyar
Film 12 pontja tehát nem csak a Daazo meglátásain alapul. Túlzás nélkül,
van mögötte alkotói egyetértés, ha úgy tetszik, konszenzus.
A
véleményképviselethez viszont elengedhetetlen a függetlenség. A Daazo működése
nem függ a hazai finanszírozási rendszertől, így bátran felvethetünk kérdéseket,
mert nem kell tartanunk az esetleges – vélt vagy valós – következményektől. Nem
mintha a 12 pont az állami
filmfinanszírozás döntéshozói ellen született volna, de mégis, azt látom, hogy
a filmszakmán belül (is) még mindig működik a régi magyar reflex. „Nem panaszkodom,
nem kritizálok nyilvánosan, mert kiszolgáltatottja vagyok a rendszernek.”
Szeretnénk, ha akár a 12 pont
eredményeként is, elindulna egy higgadt, szakmai alapokon nyugvó párbeszéd
alkotók és finanszírozók között.
A
kiáltvány számos pontja – átláthatóságtól a rendszeres tisztújításig – a
jelenlegi támogatási rendszer felülvizsgálatát célozza. Milyen lépésekre
számítotok a filmfinanszírozás – a Filmalap, NKA és MTVA – képviselőitől?
Elsősorban
a párbeszédbe való becsatlakozásra számítunk. Ehhez idő kell, és persze alkalom
is. Ezt az alkalmat próbáltuk megteremteni a Friss Hús elnevezésű rövidfilmes fesztiválunk minikonferenciáján,
ahol rendezők, producerek, illetve az állami finanszírozás képviselőinek
résztvételével górcső alá vettük a filmgyártás- és forgalmazás jelenlegi
tendenciáit. Azt mindenképp pozitív visszacsatolásként értékelem, hogy az
eseményen a Filmalap és az MTVA is képviseltette magát – két héttel a Magyar
Film 12 pontjának közzététele után.
A konferencia nagyjából azt hozta, amit
vártunk tőle: a filmszakmai szereplők ismertették álláspontjaikat, és
megállapodtak abban, hogy konzultálni fognak a helyzet javításáért. Tisztában
vagyunk vele, hogy ez egy hosszabb folyamat; a mi szerepünk ebben az lehet,
hogy ne hagyjuk kihűlni a párbeszédet.
Ráadásul a
Friss Hús is igazi független fesztivál – legalábbis állami források
nélkül hoztátok össze, alulról szerveződött...
Sőt,
olyannyira alulról, hogy nem is a mi fejünkből pattant ki annak az ötlete, hogy
rövidfilmes fesztivált csináljunk. Egészen 2011-ig a Magyar Filmszemle
jelentette a hazai rövidfilmesek számára a bemutatkozás elsődleges, kiemelt
színterét. Amikor 2013-ban még „fapados Szemlét” sem rendeztek, megkerestek
bennünket alkotók, hogy jó lenne, ha a Daazo valamiképp pótolná az eseményt, és
programba rendezve mozinyilvánosságot teremtene a legfrissebb kisfilmeknek.
Természetes
igényből született tehát, ahogy a közönségnek is természetes igénye volt arra,
hogy kisfilmeket moziban nézzen – az idei, több filmmel és kísérőprogrammal
megrendezett fieszta az első Friss Hús
sikerének is köszönhető.
Ezek
szerint nem igaz, hogy a kisfilmeknek a televízióban és az interneten van a
helye. Az európai rövidfilmek internetes hozzáférhetőségére alapított Daazo
vezetőjeként mit gondolsz, mi a legalkalmasabb közeg a kisfilmek számára?
Szögezzük
le, hogy nincs kizárólagos és elsődleges vetítési közeg. Annak, hogy a mozikból
kikoptak a kísérőfilmként vetített rövidfilmek, elsősorban az az oka, hogy a
kisfilm elviszi a reklámidőt. Nem hoz plusz bevételt, viszont magas az
adminisztrációs költsége. Ezek a gazdasági akadályok a filmfesztiváloknál
kiküszöbölhetőek, de hozzá kell tenni, hogy nem minden fesztiválfilm
működőképes az interneten. Az idei Berlinale
Shorts-on például rendkívül sok olyan – egyébként értékes – alkotást
láttam, amelyeket egészen biztosan levetne magáról a net, mert a felület
követelményeinek nem felel meg, lassú, esetleg túlságosan absztrakt. Ahogy az
online fogyasztott, egypatronos dolgozatok zöme sem biztos, hogy befogadható
fesztiválkörnyezetben. A profilunkból adódóan persze az online felé vagyunk
nyitottabbak, de a Friss Hús is azt
bizonyítja, hogy a mozitól nem hogy nem zárkózunk el, hanem a tematikus
események felhajtóerejében, illetve
(és leginkább) az offline és online megjelenések kombinációjában bízunk.
Az idei Friss Hús
alapján, hogyan látod a magyar kisfilm helyzetét?
Rendkívül
jónak. Már a tavalyi felhozatal is erős volt, idén azonban nagy gondot
jelentett, hogy a majd’ kétszáz pályamunkából kiválogassuk azt a negyvenet,
amely a magyar program gerincét alkotta. A nemzetközi és a hazai felhozatalt
ráadásul a közönség is össze tudta vetni, hiszen idén már nemzetközi
versenyprogramot is szerveztünk. Ami a magyar filmeket illeti, engem
lenyűgözött a minőség. Azt látni, hogy a fiatal filmesek hihetetlen magas
technikai színvonalon nyúlnak a műfajhoz. Voltak persze kevésbé érdekes filmek,
olyanok ahol nem volt elég erős az alapötlet, vagy a narratívában voltak hibák,
de mindegyikre jellemző a színtiszta filmes gondolkodás, és még a kevésbé
érdekes darabokban is van olyan mozzanat, ami miatt értékelhetővé válik, ami
mögött érezni a felkészültséget. Külön kiemelném az oktatási intézményekből
érkezett alkotásokat. Miközben a filmes műhelyek hiányát emlegetjük, a
kisfilmek esetében, pont az iskolai környezet, a jó vezetőtanárok miatt egész
sor „stúdió-látásmódú” alkotás készül. Ezeknél érezni a műhely- és
csapatszellemet, nem jellemző rájuk az egyszemélyes agymenés, és bőven
túlmutatnak a vizsgafilmeken. Még akkor is, ha annak készültek. A MOME és a
Filmművészeti esetében persze természetesnek is mondhatjuk ezt a
felkészültséget – utóbbinál külön kiemelhetjük az úgynevezett 6x6-os rendszert,
amely jelentősen emelte a filmek színvonalát –, de a Budapesti Kommunikációs
Főiskola igazi meglepetés volt a számomra, látszik, hogy beindult egy profi,
látásmódra is összpontosító képzés.
Mondhatjuk,
hogy a 12 pont egyikével, a sokszínű filmes oktatás ügyével nincs is akkora
gond?
Ami a
filmes műhellyel rendelkező felsőoktatást illeti, igen: az oktatáshoz lehet egy
kövér pirospontot írni. Talán az sem véletlen, hogy legutóbb a Berlinalén sikerrel
vetített magyar kisfilmek oktatási intézményekből kikerült mozgóképek voltak.
Az intézményi felkészültség persze túlmutat a tehetségen és a tanárok
szakértelmén is, amennyiben a munka finanszírozása is biztosított, hiszen az
intézmények rendelkezésre álló keretein túl, a Filmalap deklaráltan segíti a
vizsgafilmek elkészülését. Ez
tehát pozitív fejlemény, viszont lenne még mit fejleszteni az oktatáson: ha jól
megfigyeljük, csak budapesti intézményekről van szó, azaz erősen centralizált a
rendszer. Ezen kívül nagyobb hangsúlyt lehetne a posztgraduális képzésekre,
illetve a nemzetközi képzési networkökbe becsatlakozásra fektetni.
Oktatási
intézményekről és fiatalokról beszélünk – a rövidfilm friss és üde műfaj tud
lenni, de nem övezi-e „lenézés”, mintha a kisfilm csupán belépő lenne a
nagyjátékfilmhez?
Nem
nevezném lenézésnek, bár kétségtelen, hogy ha filmet említünk, akkor a
legtöbben nagyjátékfilmre gondolnak. Az is tény, hogy egy-egy alkotó
kisfilmjeinek „értékét” növeli, ha már kipróbálta magát nagyjátékfilmmel is. De
ezt a jelenséget nem feltétlenül nevezném károsnak. A kisfilmnek saját
szabályai miatt is van joga a létezésre, de amiatt nem lehet elítélni sem a
szakírókat, sem a széles közönséget, hogy akkor lesz számukra igazán érdekes
egy rendező rövidfilmes pályafutása, ha már nagyfilmet is készített. De ha már
oktatásról beszélünk, a néző művelését éppen olyan fontosnak tartom, mint a
filmesek ismereteinek mélyítését. A műfajokkal ismerkedés széles körben
hozhatja felszínre a közkincseinket, így a rövidfilmes termést is. Ehhez a
nézőműveléshez a Daazo úgy tud hozzájárulni, hogy tematikus fesztivált rendez,
ahol nem csak az alkotók jutnak bemutatkozási lehetőséghez, hanem egy egész
műfaj képviselete, és valamelyest a reklámja is biztosított.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 321 átlag: 5.28 |
|
|