KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
   2014/május
JANCSÓ MIKLÓS
• Hirsch Tibor: Volt bűne és erénye Jancsó nemzedéke, másképpen
• Gelencsér Gábor: Csend vagy kiáltás? Fiatalok Jancsó-képe
• Bíró Yvette: Szegénylegények Filmvilág-archívum
• Muhi Klára: 51 évig beszélgettünk Grunwalsky Ferenc Jancsóról
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Jövőre Marienbadban Alain Resnais – Idő és képzelet
MÉLY DÉL
• Varró Attila: Vadászok éjszakái Déli bűnfilmek
MÉLYDÉL
• Soós Tamás Dénes: Peremléti álmodozók David Gordon Green
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Géczi Zoltán: Genezis V2.0 Mesterséges intelligencia
• Sepsi László: A doktor bukása Transzcendens
HOLLYWOODI BIBLIA
• Andorka György: Kufárok és próféták Hollywood bibliai eposzai
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Schreiber András: Egyenlőség, szabadság, rövidfilm Beszélgetés Deák Dániellel
• Kránicz Bence: Az esélytelenek nyugalma Friss Hús-fesztivál
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Pszichopaták előnyben Kártyavár
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérleti üzemmód Titanic versenyfilmek
• Szűk Balázs: Varázshangok Debreceni Szinkronszemle
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Hozott szalonnával A látogató
KRITIKA
• Jankovics Márton: New York – Mississippi Llewyn Davis élete
• Árva Márton: Szépség és erőszak Beszélgetés Mariana Rondónnal
• Margitházi Beja: Göndör fürtök
• Pápai Zsolt: Családban marad Vérkötelék
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány kilenc parókával
• Baski Sándor: Borgman
• Zsubori Anna: Az elnémultak
• Vajda Judit: Saint-Tropez-ban történt
• Kovács Kata: Százkarátos szerelem
• Csiger Ádám: Salvo
• Sepsi László: Az eltűnés sorrendjében
• Kovács Marcell: Csúnya gonosz bácsik
• Kránicz Bence: Amerika Kapitány: A tél katonája
• Huber Zoltán: Flörti dancing
• Varró Attila: Angèlique
DVD
• Pápai Zsolt: Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története
• Soós Tamás Dénes: Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története
• Varga Balázs: Tízezer nap
• Pápai Zsolt: A szív hídjai
• Géczi Zoltán: A Tai Chi harcosa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

A látogató

Hozott szalonnával

Kolozsi László

Ha a világ a feje tetején áll, az abszurd lesz a hótreál.

 

Lehetetlen abszurdot nem írni. Örkény tollára kívánkozik a közelmúlt megannyi eseménye, az egymástól egypercnyire épített metróállomásoktól a visszamenőleges hatályú törvényekig, a kamuvideóktól a program és tagság nélküli választási kamupártokig.

Örkény humorának mélyén ott sötétlett az élet rémülete, humora abból fakadt, hogy az író megpróbált szembenézni azzal, amivel a józan észt fenyegető felismerések nélkül nem lehet. A felettünk uralkodó és legyűrhetetlennek tetsző nagyságot fricskázta, a halandókat semmibe vevő égi és a kicsinyes földi hatalmakat. Vagyis messze nem, pontosabban nem csak a közállapotokról szóltak az Egypercesek, hanem a közérzetről, az állampolgár túlélési szándékairól és stratégiáiról is. Kell-e jobb példa erre az atomkatasztrófa után hozott szalonnával patkányirtást vállaló néninél? Az életünket és lehetőségeinket bitorló pártállam helyretétele történt meg, a humorral, a derű segítségével a reményt vettük vissza: és ezzel, az abszurddal (hiszen az abszurd nem tűnik valóságosnak – bár nem tagadja kapcsolatát a bármikor-lehetségessel) az elnyomó hatalom nem is igen tudott, mit kezdeni. Örkény megmaradt volna Márai-epigonnak, ha nincs az ötvenes évek, ha nem látja be, hogy a katasztrofális helyzetben már csak a „nézd komédiának…” hozzáállás segít.

Jelen korunk kedvez a kifordított látásmódnak: elég a fentebb felsorolt esetekre gondolni. Az abszurd, úgy tűnik, legelőször is a filmekben türemkedett ki: az abszurd-jellegű kisfilmek száma látványosan és szépen megszaporodott. Hála Szirmai Mártonnak és annak az alkotónak, Tasnádi Istvánnak, aki nem csak most, de már színpadi műveiben is, könnyedén és természetesen kezelte az abszurd helyzeteket.

Szirmai két interneten terjedő és népszerű kisfilmje örkényi abszurd: a kiinduló szituáció politikus, vagyis a jelen állapotokra reflektál, ám kiemelkedik a politikából. Az aktuálisnál több, mind a lecsúszók küzdelmeit megjelenítő Minimál, melyben minimálbérből küzdenek versenyzők a túlélésért, mind az egyszeri politikus hányattatásait megjelenítő Az expedíció. Ez utóbbi fekete-fehér etűd a Kádár-kor híradóira emlékeztet. Ám a politikusok elszakadása a mindennapoktól – sajnálatosan – nem köthető csak a sötétszürke Kádár-időkhöz. Éppen ez, az átjátszás a korok között, a politikusok végletes, rendszerektől független kiváltságosságának ábrázolása, teszi a csak itt és most érdekesnél többé Szirmai ezen filmjét is.

Tasnádi István világlátása is hasonlít Örkényéhez. A már-már viccesen kicsavart helyzetekből tragédia kerekedik, a jól szórakozó néző ajkára fagy a mosoly (elég a Feketeország Simek Kitty-jelenetére gondolni). A Fonyó Gergely rendezte A látogató kiindulópontja abszurdnak tetszik, de a végkifejlet nem bizarr, hanem inkább megindító. A kispolgári családhoz – ahol a beszélgetések rég megrekedtek a sablonoknál, ahol egy évtizede már nem érdekli a férjet a feleség és vica versa – megérkezik a revizor-külsejű látogató (Scherer Péter nagyszerű a szerepben). Kezében a papírral: a férj anyjának abortuszát – ötvenöt év múltán – engedélyezték. Semmissé kell tehát tenni az 55 éves „embriót” és minden tettét, még a találmányait is. Ebben a rövid, ám lehengerlő játékban is a bürokráciában megtestesülő hatalom az, ami ellen semmit nem lehet tenni, aminek nem lehet ellenállni, ami beszippantja a múltat, akár papírmegsemmisítő az iratokat.

Fonyó filmjének a látogató eszelősnek tetsző monológja (van benne rendszer) a másik életének értelmetlenségéről, Szirmai művének a szkafanderes politikus az állampolgárok ritka levegőjű köz-valóságába érkezése az emblematikus pillanata. Mindkettő mélyen drámai, és abszurd, de nem úgy abszurd, mint egy eszelős politikai döntés és következményei, hanem úgy, mint a legjobb angol szkeccsek. A köz-érzetet mutatják meg, az érzéseket, nem pedig a köz éppen aktuális állapotait – a derűvel csempészik vissza a normalitás reményét.

 

A látogató – magyar tévéfilm, 2013. Rendezte: Fonyó Gergely. Írta: Tasnádi István. Kép: Csukás Sándor. Zene: Monori András. Szereplők: Gáspár Sándor (Sík Béla), Scherer Péter (A látogató), Kerekes Éva (Bettina), Erdős Lili (Babi), Zsurzs Katalin (Az ápolónő). Producer: Nóti-Nagy Attila, Kissimon Erika. Gyártó: Central European Media Group. A film a Médiatanács támogatásával készült. Az MTVA bemutatója. 29 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11939