Mozi

Amerika Kapitány: A tél katonája

Kránicz Bence

Captain America: The Winter Soldier – amerikai, 2014. Rendezte: Anthony és Joe Russo. Írta: Ed Brubaker történetéből Christopher Markus és Stephen McFeely. Kép: Trent Opaloch. Zene: Henry Jackman. Szereplők: Chris Evans (Rogers), Scarlett Johansson (Natasa), Samuel L. Jackson (Fury), Robert Redford (Pierce), Sebastian Stan (Barnes). Gyártó: Marvel Entertainment / Sony Pictures / Perception. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.

Blockbuster-történelmi pillanat: a Marvel kilencedik saját gyártású filmjével, az Amerika Kapitány folytatásával átvette a vezetést a legnagyobb hazai bevételt termelő franchise-ok sorában. A siker két fő összetevője a példátlanul gazdag képregényes forrásanyag, illetve a stúdió átgondolt sorozatképzési stratégiája. Ez utóbbi újdonsága abban áll, hogy a Marvel-univerzum – melynek egyelőre a filmvásznon jogi okokból nem része a Pókember- és az X-Men széria – csak akkor válik valóban koherenssé és értelmezhetővé a nézők számára, ha nem csak kedvenc karakterük saját filmjeire, de a bajtársak (Vasember, Thor) felbukkanásaira és a csapattréningekre (Bosszúállók) is befizetnek. Az így kiprovokált rajongói aktivitást pedig A tél katonája talán minden korábbi Marvel-darabnál jobban meghálálja.

A tévé felől érkező Russo-testvérek jó tempójú, magabiztos rendezése előnyt kovácsol abból, hogy már a rajtkockánál tudjuk, melyik szereplőtől mit várhatunk, hogyan fogják kezelni hőseink a váratlan helyzeteket. Az időn kívül került, így morális iránytűjét vesztett korunkban is idealista hevülettel küzdő Kapitányt kifizetődő a paranoiathriller keretei közé helyezni: különösebb magyarázat nélkül értjük, hogy Steve Rogers nem idevaló, ezért genetikailag képtelen a korrupt hatalmi játszmák sakkfigurájaként ténykedni. Az Ed Brubaker által írt, díjesővel jutalmazott Winter Soldier-történetből átemelt műfaj remekül kidomborítja a főhős alaptulajdonságait, a nézőnek így a millió dolláros attrakciók közepette is megmarad az érzése, hogy tiszta karakterdrámát lát. Az első részhez képest több a komolyság (a globális megfigyelés népszerű témája indítja be a konfliktusokat), és kevesebb, inkább James Bond-os színezetű az önirónia, de az új Amerika Kapitány előzményéhez hasonlóan bizonyítja, hogy a naprakész üzleti modellek mellett az ódivatú minőségre is szükség van a taroláshoz.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 59-59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12006

Cikk értékelése:

szavazat: 309 átlag: 5.65