|
|
Év
 
 
     
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
       
 
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziAz almafa virágaKovács Kata
Az almafa virága – magyar, 2023. Rendezte: Szűcs Dóra. Írta: Szűcs Dóra és Dang Thanh Binh. Kép: Csepeli Eszter és Szilágyi Gábor. Zene: Csengery Dániel. Szereplők: Nari Nguyen (Song Ha), Koltai-Nagy Balázs (Viktor), Sütő András (Tibor), Dzhuliya Lam (Thien Nga). Gyártó: Song Ha Film / Solve Art. Forgalmazó: Vertigo Média. 110 perc. A legüresebb, ám immár hazánkban is
pirosnapos ünnepre, Valentin-napra arcpirítóan naiv magyar szerelmesfilm
érkezett a mozikba: Az almafa virága két idősíkon játszódó mese egy
külföldi lányról, akinek a nagymamája a hetvenes években hazánkban hagyta a
szívét. Pedig a vietnámi-magyar koprodukcióban, mindösszesen 500 millió
forintból készült film pompás témával áll elő, ugyanis arról, hogy a vietnámi
háború idején több ezer kinti diák fordult meg a Kádár-korszak Magyarországán
egyetemi hallgatóként, szinte alig tudunk valamit. Izgalmas háttér lehetne ez a
korszak a filmben nyomatékosan el is hangzó Rómeó és Júlia-párhuzamhoz, egy
bájosan szentimentális, finoman humoros transzgenerációs- és kontinentális
románchoz besúgókkal, furfangos intrikával és a kulturális elfogadás
motívumaival, ám mindebből semmi nem teljesül.
Annak ellenére, hogy maga
a sztori nem túl bonyolult, a néző mindvégig keményen kapaszkodik a narratíva
kiszámíthatatlan kanyarain, a harmatgyenge és csupán felszínesen megérthető
karakterek, a suta párbeszédek és félszívvel odavetett, sántító látványvilág
hullámvasútján. Csupán egy a rengeteg döccenő közül, hogy a vietnámi születésű
karakterek milyen szépen beszélik a magyart, mintha legalábbis az őket alakító
színészekhez hasonlóan itt éltek volna egész életükben. Míg a fiatal
főszereplőkről talán nehezebb eldönteni, csak ezekkel a szerepekkel nem boldogulnak-e
olyan jól, a mellékszereplők (Takács Kati, Dunai Tamás) már látványosabban
bizonyítják, hogy ehhez a filmhez még az ő karizmájuk is kevés. Az immár két
nagyjátékfilmmel büszkélkedő Szűcs Dóra rendezőről (Patthelyzet) egy
dolgot biztosan állíthatunk, ezzel a filmmel semmi rosszat nem akart, még ha a
film halovány üzenete (Magyarország nem tökéletes, de a béke szigete) és a
produkció egészét jellemző átgondolatlanság, kidolgozatlanság bántóan is hat. 
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
