|
|
Év
 
 
     
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
       
 
 |
|
 |
|
|
|
|
Streamline MoziNéma csendBenke Attila
The Silencing – amerikai-kanadai, 2020. Rendezte: Robin Pront. Írta: Micah Ranum. Zene: Brooke és Will Blair. Kép: Manuel Dacosse. Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau (Rayburn), Annabelle Wallis (Alice), Hero Fiennes Tiffin (Brooks), Zahn McClarnon (Karl), Melanie Scrofano (Debbie). Gyártó: XYZ Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 93 perc. Nem kicsit túltelített ma már a
sorozatgyilkosos pszichothrillerek piaca, a Twin Peaks és A bárányok
hallgatnak óta rengeteg variáció született a témában, elég csak a népszerű
skandináv thrillerekre (Q-ügyosztály filmek, A híd) vagy éppen a Bagota
Béla rendezte Valanra gondolni. Meglepően hasonlít ez utóbbi alkotásra
Robin Pront (Tolvajok az erdőből) thrillere, a Néma csend, ami
túl sok mindent nem tud hozzátenni a zsánerhez.
Mint már oly sok
alkalommal, a cselekmény ezúttal is egy erdős hegyvidéken játszódik, ahol sorra
tűnnek el a fiatal lányok, akiket egy ghillie álruhába öltözött gyilkos
rabol el és öl meg. Az áldozatok közt van az alkoholproblémákkal küzdő erdész, Rayburn
lánya is, ezért a férfi a bosszútól hajtva összefog a helyi seriff-fel, Alice-szel,
hogy leleplezze a bűnöst. A Néma csend alkotói le sem tagadhatnák, hogy
nagy rajongói A bárányok hallgatnaknak és a kortárs skandináv
thrillereknek, mivel nagyon hasonló, nyirkos és szinte vérrel kevert
fenyőillatot árasztó atmoszférát teremtettek, ez a pozitívuma Pront thrillerjének.
Ám a Trónok harca-sztár, Nikolaj Coster-Waldau által amúgy
tisztességesen eljátszott Rayburn drámája nincs rendesen kibontva, Alice a problémás
testvérével egyetemben inkább csak töltelékkarakter, ahogy a készítők a gyilkos
motivációját is slendriánul vetik oda a néző elé néhány arcpirító logikátlanság
és buta fordulat kíséretében (lásd a seriff amatőr lövését, amellyel megsebesíti
a főhőst, aki nevetségesen sokszor sérül le a cselekmény során). Nem véletlen,
hogy manapság ezek a pszichothrillerek még sokadszor is működőképesebbek
sorozatformátumban, mert több epizódon keresztül érdekessé lehet tenni a
potenciálisan unalmas és elcsépelt karaktertípusokat is. A Néma csend másfél
órájában erre nincs mód – talán lenne, de ahhoz A bárányok hallgatnak alkotóira
vagy a Valan rendezőjére lenne szükség.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
