KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/március
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Colm Bairéad: A csendes lány

Csak egy kis törődés

Pethő Réka

A szűlő mintát ad: a gyerekek figyelnek bennünket.

A csendes lány a családi együtt létezés és egymás mellett élés története, a legkifejezőbb eszközt választva a család léleknyomorgató vagy felemelő képességének érzékeltetésére: egy gyermek nézőpontjából ábrázolja. Colm Bairéad rendező olyan adaptációt készített, amelyben az alapmű irodalmi értékeit képes vizuálisan megjeleníteni, finom és visszafogott ábrázolásmódja szuggesztív alkotást eredményez. Hősnője, Cáit egy ír kisvárosban él a családjával, számos testvére közül ő a legkisebb. A kisiskolás korú lány a nyári szünetet anyja unokatestvérénél tölti, anyja ugyanis újfent várandós, és könnyebbséget jelent számára, ha a csecsemő érkezésekor legalább a kislányra nem kell vigyáznia. A „nagynéni” és férje pár óra autóútra laknak, Cáit mégis mintha egy egészen más világba kerülne. Mindkét család gazdálkodásból tartja fenn magát, ám míg Cáit apja elkártyázza és elissza a pénzt, teljes szegénységbe taszítva a családot, nagynénje rendes körülmények között él. A kislány itt olyan odafigyelést és törődést tapasztal meg, amit korábban nem is ismert.

A csendes lány Claire Keegan Foster című 2010-es kisregényének adaptációja, aki a történetet Cáit nézőpontjából meséli el. A kislány az elbeszélő, az eseményeket pedig azokon a töredékes információkon keresztül ismerjük meg, amit érzékel és megért. Ezt a limitált perspektívát Bairéad bravúrosan mutatja meg azáltal, ahogy korlátozza mindazt, amit a felnőttek világából megláthatunk. A szüleit távolról és hátulról látjuk, amikor megérkezik a rokonokhoz, a kezdetben távolságtartó férfinek sokáig egyáltalán nem is látjuk az arcát. Tovább erősíti a néző számára a szűk látószög hatását a film egésze során alkalmazott 1,37:1-es képarány is.

Cáit történetén keresztül tisztán, mégsem didaktikusan rajzolódik ki a családi dinamika hatása az egyénre. Azáltal, hogy egy gyermek nézőpontja került a fókuszba, sokkal élesebben látjuk a környezet hatását. A kislány még nem tud függetlenül és önállóan létezni, kiszolgáltatott azzal szemben, ami körülveszi. Otthon ő csak egy éhes száj, akit etetni kell, túlterhelt és fáradt anyjának arra nincs energiája, hogy valódi figyelmet fordítson a gyerekekre azon kívül, hogy ellátja őket. Miután azonban a nagynénje házába kerül, talán most először látják őt igazán. Figyelmet fordítanak az igényeire, észreveszik a jelzéseit. Egy ilyen környezetben a csendes és visszahúzódó kislány megnyílik és kiegyensúlyozottabbá válik. Egy fojtogató családi közeg felnőttre és gyermekre egyaránt hatással van, és ezzel szemben sok esetben felnőttként is tehetetlen az ember.

Mint ahogy Cáit anyja is az, aki sorra szüli a gyerekeket az egyre rosszabb körülmények közé, amelyekből képtelen kilépni férje viselkedése miatt. Ezt a konfliktust Bairéad tovább árnyalja, amikor karaktereit írül szólaltatja meg, kiemelve a fekete bárány apát, aki angolul beszél. A rendező korábbi munkájában, a The Mám Trasna Murders című dokudrámában is az ír-angol konfliktust helyezte középpontba, amely egy híres gyilkossági ügyet idéz fel, ahol az angol hatóságok hamis tanúvallomások alapján ártatlan íreket ítéltek halálra. A csendes lány történetét is megszínezi ezzel a konfliktussal, amikor az alapműhöz képest felerősíti az angolul beszélő apa negatív szerepét a család életében.

A magával ragadó kisregény erejét az a hang adja, amivel Keegan megszólaltja a kislányt. Írásában olyan gyermeki hangot tud megteremteni, amely nem a felnőtt szemüvegén át nézve naiv. Főhőse folyamatosan figyeli az őt körülvevő világot és számos apróságot észrevesz és szavakba önt, ami jól leírja a felnőttek viselkedését, miközben gyermeki voltában természetesen sok mindent nem ért meg. Colm Bairéad adaptációja azért különleges alkotás, mert képes az alapmű erényeit vizuális formába önteni. Ebben segítségére van a Cáit-ot alakító Catherine Clinch kevés színészi eszközzel dolgozó, a gyerekek esetében gyakori manírosságot elkerülő játéka. Így vezet A csendes lány visszafogott elbeszélésmódja mégis rendkívül érzelem-gazdagon a katarzisig.

 

A CSENDES LÁNY (The Quiet Girl) – ír, 2022. Rendezte: Colm Bairéad. Írta: Claire Keegan művéből Colm Bairéad. Kép: Kate McCullough. Zene: Stephen Rennicks. Szereplők: Catherine Clinch (Cait), Carrie Crowley (Eibhlín), Andrew Bennett (Seán), Michael Patric (Athair), Kate Nic Chonaonaigh (Máthair). Gyártó: Inscéal / Screen 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15676