Magyar MűhelyBeszélgetés Szikora Jánossal„Nincs huszár bajusz nélkül”Gyürke Kata
„A keretek valóságosak, minden más fikció. A nézőbarát gondolkodás győzött a filosz alaposság és a művészi lelkiismeret tusájában.” Meglepő, hogy éppen a
huszárság kezdte el foglalkoztatni. Miért?
Előbb jött a Hadik,
és csak utána a huszárság, és nem fordítva. A huszárság, mint olyan, Sára
Sándor legendás 80 huszárja óta érdekes módon nem mozgatta meg különösebben
a filmesek fantáziáját. Noha, megmozgathatta volna, mert ha létezik a szó jó
értelmében vett hungarikum, akkor a huszár vagy a huszárság, mint jelenség
biztosan az. És nem csak katonai jelenség, hanem kulturálisan és szociológiai értelemben
is az. A filmben el is hangzik, hogy annak idején, ha Párizsban valaki
divatosan akart öltözni, akkor huszárruhát vett fel. Korabeli feljegyzések
tanúsítják, hogy a XVIII. században sikk volt huszár-jellegű ruhában pompázni. De
ez csak a felszín. A kiindulópont mégiscsak Hadik András, a méltatlanul
elfeledett, messze a jelentősége alatt kezelt és számon tartott történelmi
figura. Ennek a jelentőségét felismerni és az ő történetét egy film alapjává
tenni a producer és történész Nagy Endre érdeme, akinek ez régi dédelgetett
álma volt.
Korábban is dolgoztak
együtt, az Ítélet és kegyelem című
filmjének is ő volt a producere.
Igen, és ha ez nem így
történik, akkor talán a Hadik sem születik meg, noha régebbről ismertük
egymást. Egészen pontosan az 56 csepp vér című musical révén. Úgy volt,
hogy a producere leszek az előadásnak, de kiderült, hogy semmi érzékem hozzá,
nem tudtam pénzt szerezni. Végül ő valósította meg. Az Ítélet és kegyelem
során találkoztunk újra, ami szintén történelmi indíttatású, kosztümös film, a
XIX. században játszódik. Abban a közös munkában alapozódott meg az a bizalom,
ami alapján engem kért fel rendezőnek a Hadikhoz.
Hol kapcsolódott be a Hadikba?
Az ötlet Nagy Endre, a
kidolgozás pedig a forgatókönyvíró Kis Szabó Márk érdeme. Erre az alapra
vetítettem rá a saját víziómat, ami csakúgy, mint az eredeti forgatókönyv
irdatlan változásokon ment keresztül. Mert jöttek menet közben a szokásos
filmes cirkuszok: a „mégsem lehet ezen a helyszínen forgatni” meg a „nem lehet
a színészt egyeztetni” meg az „elfogyott a pénz” meg a többi hasonló. Néha az
volt az érzésem ezeket a tényezőket is nyugodtan fel lehetne tüntetni az
alkotók között.
Úgy tudom, hogy már a
felkérésnél egyértelmű volt, hogy Trill Zsolt alakítja Hadikot, köré képzelték
el a filmet.
Már úgy olvastam a
forgatókönyvet, hogy ő lesz a főszereplő, és hiába volt bennem szakmai hiúság,
hogy én döntsek ebben a kérdésben, mire a könyv végére értem, megbizonyosodtam
arról, hogy valóban ő kell nekünk. Csak ő lehet Hadik. Gyakorlatilag Zsolt
minden egyes jelenetében hozta ezt a bizalmat. Nagyon ritkán láttam olyat,
amikor színész és szerep ennyire egybevág.
Hogyan fedezte fel Hadik
Andrást?
Ahogy elolvastam a
forgatókönyvet támadt bennem egy kép róla. Aztán elkezdtem utánanézni, ki is
volt. Valahogy nem stimmeltek az őt ábrázoló képek, nem tűnt marcona kalandhősnek.
Rájöttem, hogy Hadik katona voltához hozzátartozik még valami, és ez a
pozíciójában meglehetősen ritka tulajdonság. Nem más, mint a humánum. Nem tudok
rá jobb jelzőt találni, mint hogy valóban tisztelte az emberi méltóságot. Lehet,
hogy amiatt, mert tulajdonképpen papnak készült, nem katonának. Ez az
érzékenysége végig kísérte egész életében, és szerintem a hadisikereinek is ez
volt az egyik oka. A katonái lelkesen követték, olyan vállalkozásokba, csatákba
tudta bevinni őket, amik máskülönben elképzelhetetlenek lettek volna. Mi itt a
berlini kalandot emeljük ki, Berlin megsarcolását 1757-ben, ami engem is
meglepett. A film jelentős részét a nagy ostromig megtett út tölti ki, és sok
jelenet íródott úgy, hogy a képek meséljenek, éppen ezért nagyon hangsúlyos a
vizualitás szerepe.
A színházi rendezéseibe
régóta beépül a filmes gondolkodás, a színpadon is erős képekben fogalmaz.
Milyen vizuális inspirációkból merített? Sára Sándor huszárjai, Várkonyi Zoltán
történelmi filmjei milyen hatással voltak a Hadikra?
Ezek a filmek inkább
szakmai mércék a számomra, amelyeket figyelembe kell venni és nem illik
alulmúlni. Rettegtem attól, hogy majd színházinak mondják a rendezésemet, nem
akartam ilyen értelemben filmes lenni, sokkal inkább a festészetből indultam ki.
Így aztán az igazi vizuális inspirációt a barokk festészetből merítettem, a
barokk mozgalmassága, fény- és árnyékkezelése erősen megmozgatta a fantáziámat.
Szerencsére nagyon lelkes, jó partnerem volt ebben Győri Márk operatőr, akivel
rengeteget beszéltünk erről. Tagadhatatlan, hogy a film bizonyos részleteiben a
barokk festészettől inspirált képi világ érvényesül.
Ha történelmi filmről
beszélünk, mindig kérdéses a történelmi hűség szerepe. Mennyire ragaszkodtak a
tényekhez?
Semennyire. A keretek valóságosak,
minden más fikció. Rögtön az elején belefutottunk ebbe, és a nézőbarát
gondolkodás győzött a filosz alaposság és a művészi lelkiismeret tusájában. A
XVIII. század közepén járunk, a nyelvújítás előtt, a főszereplők magyar
huszárok, akik az osztrák hadsereg tagjai. A poroszokkal állnak szemben,
oldalukon a szászokkal, de ott vannak még az osztrákok is, mind-mind a maguk
nyelvi dialektusával. Arról nem beszélve, hogy az osztrák hadsereg már akkor
soknyelvű volt, olaszokkal, románokkal, csehekkel. Engem izgatott volna ez a
bábeli zűrzavar, el is játszottunk a gondolattal, hogy megtartjuk a
többnyelvűséget, de ez nem az a helyzet volt. A kor nyelvi megjelenítésével tehát
adósak maradtunk, és ez a beszélt nyelv stílusára is vonatkozik. Meglehet, a
nyelvújítás előtti beszédet jószerivel alig értettük volna.
Ami viszont pontos, korhű,
és erre kifejezetten büszke vagyok, azok a kosztümök. Szakács Györgyi
jelmeztervezőé az érdem, aki pontosan tudja, hogy a látványra koncentráló filmben
ennek mekkora a jelentősége. Olyan, számomra varázslatos világba visznek vissza
a kosztümök, amelyet én nem ismertem, és megkockáztatom, hogy a közönség
túlnyomó része sem. Más kép él bennünk a huszárokról, márpedig a XVIII.
században úgy néztek ki a huszárok, ahogy mi megmutatjuk őket, ebben következetesek
voltunk. Szakács Györgyi egészen különleges alapossággal nézett mindennek
utána. Például a huszároknak hosszú hajuk volt, amit copfba fontak, és ráadásul
ezt még le is faggyúzták. Elég bizarrul néztek ki, volt bennük valami ijesztő.
És még valami: nem létezik huszár bajusz nélkül, mégpedig nem is akármilyen
bajusz nélkül. A korabeli huszár-ábrázolásnál az is feltűnt, hogy nem csak a
kard volt a kellékük, hanem a pipa is. Ne kérdezze, hogy miért! Amikor a huszár
nem éppen a kardját használta, akkor ült, és pipázott. Sőt, a pipa- és a dohánytartónak
ugyanolyan fontos szerepe volt az öltözéke szerelékében, mint a
puskaportartónak, vagy a kardnak.
Visszatérve Hadikra, ő már
fiatal korában vakmerőségéről és különleges stratégiai bravúrjairól lett híres,
erre a titkos megbízatásra senki más nem lett volna alkalmas. Eddig valóságos a
történet, de minden egyes részlete már a fantázia szüleménye.
Sok színész játszik a
filmben, többségük természetesen férfi. Milyen szerepük lehet a nőknek és a
családnak ebben a történetben?
Alapvetően ez egy
férfitörténet, akciófilm, viszont Hadik, különös paradoxon, családcentrikus
ember. Sok gyereke van, és miközben a legnagyobb hadiméltóságig kapaszkodik fel
a ranglétrán, rengeteg csatában, életveszélyes ütközetben és vállalkozásban
vesz részt, mégis ágybán, párnák között hal meg. Az tény, hogy a titkos berlini
küldetés alatt született meg a harmadik gyereke és a feleségének fogalma sem volt
arról, hol lehet a férje. Nincsenek leírásaink arról, hogy mindez milyen
hatással volt a kapcsolatukra, a családra – de hát erre való a fantázia.
Gondoljunk bele, amíg ki nem nevezik Erdély katonai kormányzójává, állandóan
úton van. És ez nem csak rá vonatkozik, hanem a családjára is. Ma itt, holnap
ott – el lehet képzelni milyen mély emberi és érzelmi kötődés kellett ahhoz,
hogy ezt a fajta életet valaki méltósággal tudja követni.
Dyga Zsombor technikai
rendezőként működött közre a filmben, hogyan osztották fel a teendőket?
Az ő feladata elsősorban a
csatajelenetek kidolgozása és szakmai irányítása volt. Én ehhez nem értek.
Amikor először elolvastam a forgatókönyvet részben megörültem, részben
megijedtem. Az volt az első gondolatom, hogy ezt nem tudom megcsinálni.
Igyekeztek megnyugtatni, hogy Zsombor ott lesz és megoldja majd a
csatajeleneteket. Az ő szakmai tapasztalata elengedhetetlen volt. Azt gondolom,
hogy jól és harmonikusan tudtunk együtt dolgozni, sőt ez tette lehetővé azt,
hogy időben elkészüljünk a forgatással. Gyakran két forgatócsoport dolgozott egyszerre,
mert be kellett fejeznünk a forgatást, mielőtt lehull a hó.
Mindig kiemelt fontosságú
a rendezéseiben a zene szerepe. Itt nem barokk zenét használt fel, mi volt a
zenei rendező elv?
Mivel akciófilmről van
szó, végig dübörög benne a zene és erőteljes az atmoszféra jelenléte is, a
lovak, a dobogás, a fegyverek ropogása, halálhörgések, sikoltások. A filmnek
önálló zeneszerzője van, Gulya Róbert, aki rendkívül hatásos öntörvényű zenét
készített. Például amikor a történet során elhangzik egy eredeti huszárnóta, az
aláfestő zene képes finoman ráhangolódni a motívumra és megidézni az adott
zenei világot, vagy ugyanígy a II. Frigyes porosz császár sátrában lezajló
jelenetben, amikor a barokk zenét intonáló hangzásvilág felé hajlik. Vagyis
érdekesen játszik a stílusokkal, miközben dinamikájában korszerű, lüktető,
energikus marad.
Hogyan tudta beilleszteni
a színházi munkája mellé a filmezést?
Ezt csak úgy lehetett,
hogy fizetés nélküli szabadságot vettem ki. A forgatás időszakára teljesen
kivontam magam a színházból. Az utómunkákat már jobban tudtam egyeztetni, de nem
volt egyszerű időszaka az életemnek. Ilyenkor még nehéz távolról látni a
filmet, még elvakítanak a részletek. Az meg különösen nehezen jósolható, hogyan
hat majd olyan emberekre, akik semmit nem tudnak az egészről. Vajon mi fogja
meg belőle őket, és hogyan jönnek majd ki a moziból? Az igazi izgalom tehát március
9-e után következik, amikor vetíteni kezdik a filmet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
