KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/március
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Medgyessy Éva: Kamerapárbaj

Vitézy, a vagány

Kelecsényi László

A Budapesti Iskolától a Móricz-adaptációkon át A színésznőig. A sokszínű és párviadalokban bővelkedő pálya összegzése nehéz feladat.

Már éppen ideje volt, hogy róla is könyv szülessék. Ráadásul egy ilyen súlyos mű. 394 oldal mindvégig műnyomó papíron. A szerző Medgyessy Éva sokoldalú író, aki Kamerapárbaj – Vitézy László pályája címen állítja elénk a magyar film- és médiatörténet úgyszintén sokoldalú alakját. Bár Vitézyt sokoldalúnak nevezni, meglehetősen közhelyszerűnek hat. De hát ő tehet róla. Filmrendező, operatőr, stúdióalapító, dokumentarista, szerkesztő, műsorkészítő, és még sok minden más. Ő rendezte a Budapesti Iskola két alapfilmjét (Békeidő, Vörös föld) és ő forgatta, igaz, több évtizednyi idő múlva, a Bara Margit életútjának megtöretéséről szóló, megszenvedett valóságalapú játékfilmet (A színésznő). Közben tévé-műsorok sokasága, maga által kitalált és menedzselt produkciók: folytonos, megszakítatlan harc az igazmondásért. S ehhez bizony a folyton változó terepű munkalehetőségek között igenis vagánynak kellett lennie egy alkotónak. Darab ideig egymás mellé vezényelt minket a filmgyári sors, egyik filmjének majdnem-dramaturgja voltam, így most elfogulatlanságot kell magamra erőltetnem, hogy a portré-kötetéről méltatást írok. Később más pályára vezényelt az élet, keveset tudtam róla, s amikor fel-felbukkant egy-egy újabb szerepben, csak csodálkoztam, ezt is tudja, ezt is csinálja. És mindent jól.

Életrajzírójának egyszerre nehéz és könnyű dolga volt. Nehéz, mert a Vitézy-leltárt összehozni emberpróbáló feladat. Könnyű, mert egy korábban felvett életút-interjúból dolgozhatott a Kamerapárbaj megírása és összeállítása során. Megnehezítette magának a leckét, mert kétféle szöveget kellett összefésülnie, két beszédmódot szinkronba hoznia. Szerző és alanya így aztán valamiképp négykezest írtak. A kívülálló recenzens, azaz jómagam, nem talál fogást a közös gondolatmeneten, különösen, hogy jószerivel majdnem mindenben egyetért velük. Kivéve egy jelentéktelennek nem nevezhető vitapontot. A filmtörténész lázadozik bennem, mikor azt olvasom, hogy a Budapesti Iskola az olasz neorealizmus és a francia új hullám mellett a modern filmművészet legjelentősebb irányzata volt. Cseppet szem szeretném kisebbíteni a Dárday, Szalai, Vitézy és mások nevével fémjelezhető magyar törekvés egyetemes filmtörténeti jelentőségét, csakhogy hiányzik a felsorolásból a magyar új hullám (Jancsó, Gaál, Kósa, Szabó és a többiek) munkássága. Olyan kánont nem tudok elképzelni, ahol a Sodrásban, az Így jöttem vagy a Tízezer nap nem szerepel a képzeletbeli ranglistán, ahol mondjuk a Jutalomutazás felülüti ezeknek az évtizeddel korábbi alkotásoknak a jelentőségét. S ez nem véletlen szerzői vagy nyilatkozói felelőtlenség. A kötet más helyén tett megnyilatkozásokból kiolvasható, hogy a magyar új hullám fentebb emlegetett nagy alkotásait Vitézy nem szíveli, mert azok a művek, s elsősorban azok alkotói hittek a nagy kompromisszumban, az „aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogenjében, a hatvanas évek nagy illúziójában – ő pedig nem. Így aztán soha nem volt a pályájának olyan éve, hogy nyugodtan hátra dőlve végezhette volna a feladatát.

Aki párbajt vív a kamerájával, annak tényleg vagánynak kell lennie. Párbajoznia előbb önmagával, hogy a lehető legjobb szakmai megoldásokhoz jusson el. S az igazi párbajt stúdióvezetőkkel, filmfőigazgatókkal, tévé-elnökökkel kellett megvívnia. Aki párbajt vív, soha nem marad feladat nélkül. Aki párbajt vív, nem nyugodhat a babérjain.

A színes és fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált kötetből csak egy részletesebb filmográfia hiányzik. Van benne viszont egy réges-régi fénykép Vitézy magángyűjteményéből. Tizennyolc évesen, 1958-ban öltönyben, csokornyakkendőben dobol talán egy iskolai bulin. Találó pillanat. Mert dobolt ő később is nekünk: fel nem ismert igazságokat igyekezett közhírré tenni bárhogyan is hívták az éppen regnáló miniszterelnököt vagy pártfőtitkárt.

Közép és Kelet-Európai történelem és társadalom kutatásért Alapítvány, 2022


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 29-29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15694