|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
MoziElveszett illúziókKolozsi László
Les illusions perdues – francia, 2021. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Balzac regényéből Jacques Fieschi. Kép: Christophe Beaucarne. Szereplők: Benjamin Voisin (Lucien), Xavier Dolan (Raoul), Vincent Lacoste (Étienne), Cécile de France (Marie-Louise), Gérard Depardieu (Dauriat). Gyártó: Curiosa Films / France 3. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 141 perc.
Balzac regénye egy vidéki nyomda leírásával kezdődik,
és ha nem is követi Xavier Giannoli adaptációja mindenben és mindenhol
szöveghűen a regényt, Balzac leírását lenyűgözően illusztrálják a bevezető
képsorok, melyek a nagy karrierista, fiatal költő első munkahelyét mutatják be.
Vagyis már az első képeknél szembetűnő a törekvés, hogy ez egy olyan film
legyen, ami visszaadja Balzacot, ami nem festi túl szépre ezt az egyébként igen
sötét és komor, korai kapitalista világot, amit, ha nem a mindenre ráeresztett
szabadverseny, akkor egy éppen kénye kedve szerint a sajtót uralma alá hajtó
hatalom tesz tönkre.
Nem is lesz sem parabola,
sem aktualizált verzió ez az Elveszett illúziók, vagyis messze áll
Gazdag Gyula remekművétől, ugyanakkor igen közel az olyan francia társasági
drámákhoz, a felsőbb rétegek életvitelét és erkölcseit kritizáló, ugyanakkor a
tiszta és a romlott szerelmet (szerelmeseket) is bemutató művekhez, mint a Rizsporos
intrikák vagy a Stephen Frears jegyezte Veszedelmes viszonyok.
Nyugodtan mondhatjuk meglepőnek is, hogy ilyen hagyományosan plánozott, a
díszletek minden részletére és az érzelmek ábrázolására is odafigyelő filmet
egyáltalán még készít valaki a Marvel korában. Ez a nagyregény, ami az „Emberi
színjáték” ciklus „Erkölcsi tanulmányok” című harmadának része, most lett méltó
módon adaptálva: sokat adnak hozzá az érzelmek megjelenítéséhez (igazán
jelentős felfedezés csak Salomé Dewaels és a fiatal főhőst adó Benjamin Voisin)
a szinte állandóan megszólaló klasszikusok. A zene-válogatás teljesen
eklektikus, Mozart műveitől, sok-sok Vivaldin és Rameau-n át egészen Schubertig
terjed a skála. És ne feledkezzünk meg az igazi főszereplőről, ami a régi
Párizs, a saras Párizs, amikor a kocsikról még egy pallóra kellett leszállni.
Íme tehát az Esterházy Péter-mondat mozgóképes bizonyítása: ”A múlt
századi Párizsról a legfontosabb mégiscsak Balzactól tudható.”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|