|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
MoziEgy röpke románc naplójaAlföldi Nóra
Chronique d’une liaison passagère – francia, 2022. Rendezte. Emmanuel Mouret. Írta: Pierre Giraud. Kép: Laurent Desmet. Szereplők: Sandrine Kiberlain (Charlotte), Vincent Macaigne (Simon), Georgia Scalliet (Louise), Maxence Tual (Manu). Gyártó: Moby Dick Films / Arte France. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc. Charlotte és Simon egy pár, holott
kapcsolatuk csupa ellentmondás. Charlotte szingli anya, önálló, független,
határozott világképpel rendelkező nő, aki nagyon pontosan tudja mit akar és nem
fél tenni érte. Simon félszeg, ám rendkívül reflektív férfi, aki tökéletesen
tisztában van saját gyengeségeivel és kétségeivel, sőt ezekről igen sokat, ám
nagyon élvezetesen tud beszélni. Simon mellesleg nős, boldog családi életet élő
férfi. Charlotte és Simon valójában szeretők: amikor ezt a tényt rendkívül
pragmatikus módon megbeszélik, azt is leszögezik, hogy kapcsolatuk, nem lesz
komoly, csak a szexről szól majd, és csak a kaland kedvéért vágnak bele. Pár
hetente esedékes randevúik folyamán azonban mégis halk szerelem szövődik
köztük.
Múzeumok, könyvesboltok,
erdők, parkok, csinos kis lakások és hotelek – ezek Emmanuel Mouret író-rendező
egy tavaszt és egy nyarat átölelő romantikus történetének helyszínei, Charlotte
és Simon itt vitatják meg örömeiket, nézeteiket, komplexusaikat. Teszik ezt
mindig szépen, artikuláltan és érthetően, rég nem látott intellektuális
tartalommal körítve. Gondosan szövegezett párbeszédeik gördülékenyek,
hangulataiknak és ábrándjaiknak mindig tökéletesen eltalált háttér jut.
Kettejük liezonja azonban csak a felület, Mouret a dialógusokban tulajdonképpen
a középkorú ember egzisztenciális válságait, öndefiniciós problémáit fogalmazza
meg, és két főhőse a mérleg két nyelve. Mouret tanulmánya mindeközben
akkurátusan fejti meg két ember egymás közti dinamikáját, valamint egy szerelem
pszichológiai hátterét. Az Egy röpke románc naplója igazi francia bizsu:
értelmiségi romantikájával, lágy érzelmességével, explicit Bergman idézeteivel,
mosolyogtatóan követeli a helyet magának az Annie Hall mellett a polcon.
Kerüljön oda, közvetlenül mellé, megérdemli.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|