PapírmoziPapírmoziÖtvenesévek-képregényekKránicz Bence
Az 1970-es évek végétől, nagyjából tíz éven át sorozatban
készültek filmek a két-három évtizeddel korábbi magyar történelemről. Ezt A ménesgazdával és az Angi Verával induló, Bereményi Eldorádója környékén lezárult
filmcsoportot nevezik a filmtörténészek „ötvenesévek-filmeknek”, ma pedig úgy
tűnik, egyre inkább vannak „ötvenesévek-képregényeink” is. Tendenciáról
egyelőre nem beszélhetünk, ahhoz kevés a megjelent mű, de amit olvashatunk,
azok alapján van közös pont az újdonságok között. Sőt, akad hasonlóság az
ugyanebben a korszakban játszódó filmekkel is, méghozzá, hogy sem azoknak, sem
a képregényeknek nem célja az 1950-es évek mélyebb vizsgálata, történelmi analízise.
Kovács András Bálint filmtörténész szerint az ötvenesévek-filmek az értelmiségi
talajvesztés háttereként, szimbólumaként használták a Rákosi-rendszer
időszakát, az új képregények pedig a műfaji közelítésmód lehetőségét keresik
benne.
Az első újdonság, a Tréfamesterek esetében a filmes párhuzam
azért is indokolt, mert írója maga is filmtörténész: Pólik József, a Debreceni
Egyetem oktatója, lapunk rendszeres szerzője. Ennek fényében nem meglepetés,
hogy első, Zách Attilával közösen készített képregényében hemzsegnek a filmes
utalások, mi több, maga az alaphelyzet – amelyben a Rákosi-diktatúra politikai
játszmáit az inváziós sci-fi motívumai értelmezik át – sokat köszönhet olyan
amerikai klasszikusoknak, mint A
testrablók támadása vagy a Dr.
Strangelove. A Rákosi Mátyás egyik hasonmása körül bonyolódó cselekményről
minden további részlet lelőné a poénokat, de annyi talán még elárulható, hogy a
Tréfamesterek H. P. Lovecraft
világától és a szuperhősműfajtól sem áll távol. Vagyis bátor műfaji kísérletről
van szó, de Pólik szinte végig magabiztosan egyensúlyozik a hangnemek között,
átgondoltan adagolva az információkat. Egyedül a történet utolsó harmada tűnik
elkapkodottnak – ekkor is tudjuk ugyan követni a hajmeresztő fordulatokat, de a
karakterek egyre inkább marionettbábunak tűnnek az író kezében. Ez azonban nem
is áll olyan messze a Tréfamesterek
alapkoncepciójától, mint ahogy a műfajkezelés sematizmusa is új értelmet nyer
az ötvenes évek kontextusában, az egymással versengő politikai ideológiák
szolgálatában. Pólik mellett Zách Attila is komoly munkát tett a képregénybe:
panelkiosztása, jelenetszervezése profinak mondható és a figurák mimikáját
visszafogó arcábrázolásait is meg lehet szokni, mindössze emberalakjai tűnnek kissé
aránytalannak egy-egy csoportképen. A kisebb hibáktól azonban „elsőképregényesek”
esetében könnyű eltekinteni, pláne, hogy a Tréfamesterek
izgalmas és sokfelől elemezhető-értelmezhető bemutatkozás.
A másik friss
ötvenesévek-képregény adaptáció: Kondor Vilmos saját regényét, a Budapest novemberbent sűrítette össze 30
oldalas, akciódús füzetté. Az eredeti a szerző Budapest noirral megkezdett regénysorozatának (jelenleg) utolsó
darabja, ha a főhőst, Gordon Zsigmond újságírót felléptető novellákat nem
számítjuk. Gordon a regényben nevelt lányát keresi a forradalmi Budapesten. A
képregényben erről szó sincs, az adaptáció egy másik cselekményszálat dolgoz fel,
a leszámolást a főhős régi ellenségével, a köpönyegforgató Wayand Tiborral. A
terjedelmi korlátokat figyelembe véve ez jó döntés: a regény zanzásítása
helyett a formátumhoz illeszkedő, rövid, pergő sztorit kapunk, ami nemcsak azt
bizonyítja, hogy Kondor beválna képregényírónak, hanem, hogy az utóbbi években
novellistaként is rutint szerzett. Valójában izgalmasabb is a történet ebben a
formában, mert regényként a Budapest noir
meglehetősen unalmas utánlövésének hatott. Az író egy fiatal rajzolóval, Kalászi
Benjáminnal dolgozott együtt, aki kivált a panelek változatos elrendezésében,
ezáltal a ritmus alakításában jeleskedik. Ha a Kondor-adaptációkat tesszük
mérlegre, a képregény jobban sikerült, mint Gárdos Éva filmje – de Gordon
Zsigmond ebben is Kolovratnik Krisztián arcvonásait viseli.
Pólik József – Zách Attila: Tréfamesterek. Színes, keményfedeles, 240 oldal.
Kiadó: Vadkelet Comics.
Kondor Vilmos – Kalászi Benjámin: Budapest novemberben. Fekete-fehér, irkatűzött, 32 oldal.
Kiadó: Nero Blanco Comix.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
