|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
MoziAsterix és Obelix: A Középső BirodalomFekete Tamás
Asterix et Obelix: l’Empire du Milieu – francia, 2023. Rendezte: Guillaume Canet. Írta: Philippe Mechelen és Julien Hervé. Kép: André Chemetoff. Zene: Matthieu Chedid. Szereplők: Guillaume Canet (Asterix), Gilles Lellouce (Obelix), Vincent Cassel (Caesar), Marion Cotillard (Kleopátra), Leanna Chea (Tat Han). Gyártó: Pathé Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 111 perc. Több mint tíz év telt
el, mióta a francia tömegkultúra egyik legnépszerűbb alakja, Asterix utoljára
jelent meg hús-vér karakterként a vásznon – igaz, a Britanniába tett kiruccanás óta már két
animációs film is elkészült. Most pedig nem csupán a rendezőt cserélték le
újból (a főszerepet alakító Guillaume Canet-ra), hanem a társát, Obelixet
alakító Depardieu-t is, Gilles Lellouche-ra. Senkit ne tévesszen meg a film
elején kinyíló keményborítós képregény: a forgatókönyv alapjául nem egy
korábbi kötet szolgált. Pedig alapanyag lenne bőven, Uderzo 2011-es
visszavonulása után már öt újabb könyv is megjelent, ezzel pedig 39-re
emelkedett az önálló füzetek száma. Julien Hervé és Philippe Mechelen
forgatókönyve a jól bejáratott alapötletre épül: a két gall hőst felkeresi egy
messziről érkezett idegen, hogy a segítségükkel billentse helyre a megbomlott
rendet. Az illető ezúttal Kínából vetődött erre, a feladat pedig a jogos
uralkodó hatalmának helyreállítása lenne.
A
filmből mindaz hiányzik, ami René Goscinny és Albert Uderzo képregényeit
annyira népszerűvé tette generációkon át: az eltúlzott, a közhelyeket
felnagyító, mégsem bántó nemzettipológiából alig jelenik meg valami (persze
kérdés, ez vajon mennyire számítana 2023-ban megengedhetőnek), a humornak
szinte nyomát sem találni, a történet kapcsán pedig a film egy pontján maga a
narrátor kérdőjelezi meg, vajon mindez érdekel-e egyáltalán valakit. Érdekes
ugyanakkor, Canet mennyire előtérbe helyezi szereplőinek érzelmi életét; a két
főszereplő barátságára kemény próbatétel vár (éppenséggel egy nő miatt), és Julius
Caesart is szinte jobban aggasztja Kleopátra meghódítása, mint a távol-keleti
császárságé. A Vincent Cassel alakításában elővezetett figurához fűződik amúgy
a film meglehetősen kevés, igazán szellemes pillanata is, az általa játszott,
szerelemért epedező uralkodó pont gyarlósága miatt válik valóban
karikaturisztikus figurává.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|