KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 2.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy tolvaj lánya

Árva Márton


La hija de un ladrón – spanyol, 2019. Rendezte: Belén Funes. Írta: Marcal Cebrian. Kép: Neus Ollé-Soronellas. Szereplők: Greta Fernández (Sara), Eduard Fernández (Manuel), Àlex Monner (Dani), Adela Silvestre (Noe). Gyártó: Obéron Cinematografia / BTeam Pictures. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 102 perc.

 

Az anyagi szükség mostoha körülményei vezetnek az emberi kapcsolatok megrongálódásához vagy éppen ellenkezőleg, az érzelmi szegénység hozza magával az egyének rossz döntéseit, ami a támogató közeg hiányát, majd hosszú távon nélkülözést eredményez? Az ilyen jellegű kérdések régóta látják el izgalmasan ellentmondásos karakterekkel a szociális érzékenységükről ismert európai filmrendezőket. Ahogy Ken Loach vagy a Dardenne-testvérek szereplői, úgy az őket bevallottan példaképnek tekintő fiatal barcelonai rendező, Belén Funes első filmjének a hősnője is a társadalmi-gazdasági nehézségek és a mindennapi érzelmi kihívások kettős szorításában tör előre irigylésre méltó kitartással. A huszonéves Sara egyik alulfizetett alkalmi munkából rohan a másikba, miközben párhónapos gyereke, intézetben nevelkedő kisöccse, kallódó lakótársa és ugyancsak idénymunkákat vállaló, elhidegült barátja között cikázik. Ebbe a nyugvópontokat nem ismerő életbe hoz fordulatot Sara apjának feltűnése, aki frissen szabadult a börtönből, és ugyan a maga módján megpróbál közeledni a gyerekeihez, hamar kiderül, hogy hírből sem ismeri a szeretetteljes családi kapcsolatokat.

Az Egy tolvaj lánya egyfelől józan pillantást vet az iskolázatlan fiatal pályakezdők kiszolgáltatottságára, és valóban apa-lánya színészpárosa (Eduard és Greta Fernández) is meggyőző a dísztelen képekből álló, spontán sodrású jelenetekben. Másfelől néhány pátoszos mondattól és mesterkélt vallásos áthallástól sem visszariadva vázolja fel súlyos családi drámáját (a bűnös apa fennhatósága alól Sara a gyámhivatal és a Miatyánk segítségével igyekszik kimenteni elsőáldozó öccsét). Funes tehát nem ér a mesterek nyomába, de jó tanítványnak bizonyul: együttérző és sokfelé nyitott filmje még úgy is elgondolkodtató vitaindító, hogy egy Loach- vagy Dardenne-munkánál jóval kevésbé katartikus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15120