KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai

A legnagyobb pech

Roboz Gábor

Az Ádám almái rendezője ezúttal egy fekete humorú bosszúfilm keretei között beszél egy kudarcra ítélt vállalkozásról.

Anders Thomas Jensen saját rendezésű filmjeinek bemutatói a mai napig eseményszámba mennek: hiába van mögötte bő húszéves szakmai rutin másoknak írt forgatókönyvek tucatjaival, és hiába érlelte már ki alkotói módszerét, eddig egyszer sem elégedett meg jól bevált fogásai puszta újrahasznosításával. A dán szerző a Gengszterek fogadója (2000) óta a csak rá jellemző hangvételben mesél politikai korrektséget mellőző, tragikomikus történeteket traumatizált kívülállók viszontagságairól, és miután a Férfiak és csirkékkel (2015) elért egyfajta végpontot, Az igazság bajnokaival (2020) több szempontból is felfrissítette egyéni formuláját. Ötödik egészestésének egyik főhőse egy negyvenes katona, aki egy vasúti balesetben elveszíti a feleségét, így egyedül kénytelen gondoskodni kamasz lányáról: az ő ajtaján kopog be egy valószínűség-számítással is foglalkozó adatelemző, akinek meggyőződése szerint nem is balesetről van szó, hanem egy koronatanú elleni merényletről. A statisztikus két kollégája hathatós közreműködésével feltüzeli a veteránt, aki hamar elhatározza, hogy elégtételt vesz a történtek mögött álló neonáci bűnbandán, és a különc kis csapattal együtt neki is lát a terv kivitelezésének.

A filmet nézve percek alatt világos lesz, hogy Jensen finomhangolt egy kicsit jellegzetes megközelítésén: egyik korábbi rendezésében sem használt ilyen drámai alaphelyzetet – erről inkább juthatnak eszünkbe a Biernek írt melodrámái –, és az ezúttal is bravúros humort óvatosabban csempészi be a fordulatos cselekménybe. Bár magukon viselik keze nyomát, aktuális karakterei nem olyan szélsőségesen stilizáltak, mint korábbi hősei, és azok többségével szemben eleve tiszteletre méltó foglalkozásuk is van. Jensen íróként a gengsztervígjátéktól a fantasyn át a westernig sok műfajban kipróbálta már magát, eddigi rendezései (bármennyire is tartalmaznak zsánerelemeket) ugyanakkor inkább csak a fekete komédia kategóriájába sorolhatóak be biztosan, friss filmje azonban címkézhető bosszúthrillerként is. Persze egy kis idézőjellel: bosszúról nála csak a játékidő második felétől kezdve beszélhetünk, és a thriller feszültségét is jócskán oldja a vastag ceruzával megrajzolt figurákhoz kötődő komikum.

Az író-rendező eddig többnyire zárt (vidéki) mikrovilágokban játszódó, időnként direkt szimbolikát használó, modellszerű történetekben gondolkodott, ezúttal azonban sokkal átélhetőbb cselekményt dolgozott ki, amelyre a hangsúlyos absztrakt tartalom miatt nagy szüksége is van a filmnek. Jensen szuverén és következetes alkotói életműépítésének hála, alig néhány egészestés alatt összeállt emberképe: súlyosan sérült, kiszolgáltatott teremtményként tekint az emberre, akit egyedül a másikért való felelősségvállalás tarthat a felszínen, csak így alakíthat ki magának akár egy szedett-vedett, de legalább megtartó családot. Az alkotó mesei és tragikus véletleneket korábban is gyakran használt, ahogy az isteni gondviselés hiánya mellett is állást foglalt (a Férfiak és csirkéket végképp a biológia, illetve az evolúció csodájának megfogalmazására futtatta ki, sőt több dialógjával is mintha előkészítette volna az újabb munkáját), de most először épít teljes filmet a véletlennek való alárendeltségünkre.

Az emberi agy alkalmatlan az ok-okozatok teljes visszafejtésére, hangzik el az egyik párbeszédben, más szóval értelmet csak keresni tudunk a minket érő tragédiákban, találni nem: Jensen Az igazság bajnokaival ritka szórakoztatóan beszél egy kudarcra ítélt vállalkozásról, ahol csak egymást segítve tudunk egyáltalán megpróbálni valahogyan boldogulni.

 

AZ IGAZSÁG BAJNOKAI (Retfaerdighedens ryttere) – dán, 2021. Rendezte és írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Kasper Tuxen. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Mads Mikkelsen (Markus), Nikolaj Lie Kaas (Otto), Lars Brygmann (Lennart), Andrea Heick Gadeberg (Mathilde), Nicolas Bro (Emmenthaler). Gyártó: Zentropa / Film i Väst. Feliratos. 120 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15105