KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 2.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Éjjeli őrjárat

Színház az egész

Darida Veronika

Demian József magával ragadó éjszakai körtáncában élet és álom, valóság és képzelet fonódik össze. 

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő. Fellép s lelép; s mindenkire sok szerep vár” – erről az életünket meghatározó teatralitásról szól Josef Demian (Demian József) új filmje, mely egy színtársulat egyetlen éjszakájának története. Az 1941-ben Nagyváradon született operatőr és rendező filmes munkássága a hatvanas években indult (legismertebb rendezései: Egy leány könnye, Kölyök, Szivárvány buborékok), majd mivel szembekerült a rendszerrel, a nyolcvanas évek közepén elhagyta Romániát és Ausztráliában telepedett le. Ezt követően főleg dokumentumfilmeket rendezett, így a 2021-es Éjjeli őrjárat a nyolcvanéves alkotó játékfilmes visszatérésének is tekinthető.

A filmbeli színtársulat által játszott Őrjárat (Rondul, Nightwatch, La Ronde) című előadásra utalva, melynek egy körtánc jelenetét a film vége felé láthatjuk, az addigi rövid történetek valóban körbe érnek. A film első mondata – „Jöjjenek a színészek!” – a film végén kontextusba (vagy pontosabban: színpadra) kerül, és a színházi rendező által kimondva elismétlődik. Habár látszólag alig összefüggő epizódok során jutunk el a tényleges színházig, de addig is dramaturgiailag megszerkesztett, színpadszerűen előadott jelenetek követik egymást, váratlan fordulatokkal és megoldásokkal, gördülékeny párbeszédekkel és nagymonológokkal. Mindezt valóban remek, román és magyar színészek közös játékában. Az általuk megjelenített kis éji történetek egyszerre profánok, groteszkek, meglepők, elgondolkodtatók, komikusak és tragikusak. Megvan bennük a schnitzleri Körtánc (saját korában botrányos) provokatív erotikája, ahogy Rembrandt Éjjeli őrjáratának enigmatikussága is. Élet és álom, valóság és képzelet összefonódik ezeken az onirikus színpadokon.

Mi az, amit a filmszínházban láthatunk? Önmagát a saját férjétől megtagadó örömlányt, aki színésznőnek adja ki magát, álszereplőkkel megrendezett ünnepi vacsorát, az éjszakai vonaton egy bohóclány és egy hajléktalan találkozását, afrikai menekülteket egy éjszakára vendégül látó híres színészt, egy rendőri hatalommal való visszaélés történetét, egy bizarr betörést, egy asszisztált öngyilkosságot... A jeleneteket az ismétlődő főcímzene (zeneszerző: Demián-Józsa Erika) választja el, miközben a kamera a kihalt város képeit mutatja. Mígnem elérünk a színház épületébe, ahol a még üres színpadon folyik a főpróba, nézőközönség nélkül, a másnapi bemutató előtt. Egy véletlen folytán azonban a színház öltözőit hamarabb bezárják, az épület beriaszt, és a színes jelmezbe bújt színészek hirtelen az utcán találják magukat: ezért iratok, pénz és mobiltelefon nélkül, többnyire egyedül, a körülményeknek kiszolgáltatottan indulnak haza. Valójában itt kezdődik a film története, ekkor kapunk választ a korábbi szereplők szokatlan öltözetére. A lezárás jelenti a kezdetet, minden körbe ér.

Az Éjjeli őrjárat fő témája a színész és az általa játszott karakter közötti talányos és intim kapcsolat. A jelmezes színész nem lehet teljesen önmaga, nem tud kilépni szerepéből, ahogy nézői (az éjszakai utcákon és tereken lézengők, vagy a moziban ülők) is mást látnak benne. A színészekkel lejátszódó valódi történések ugyanakkor radikálisan kihatnak a másnapra tervezett előadásra, valószínűleg ellehetetlenítve azt. De mindez már túlmutat azon az éjszakán, ami a film keretét jelenti, és ami minket is magába zár.

„In girum imus nocte et consumimur igni” – magyarra fordítva az ismert római palindrom jelentése (melyet egy kései filmcímében Guy Debord is felidéz): „Körbejárunk éjjel és felemésztődünk a tűzben”. Az éjszakai térben – a vágy és a halál terében – bolyongó szereplők ezt a színpadias sorsszerűséget: az eleve elrendelt végzetet vagy a váratlan felismerésekhez vezető véletlenszerűséget képviselik.

„Mindenkinek megvan a maga éjszakája” – mondja a film színházi rendezőt alakító főszereplője, zárszó helyett. Hozzátehetjük, hogy valamennyien el is vesznek ebben az éjszakában. „Lost in the night” – olvashatjuk a stáblistán (a „Cast” helyett). És a színészek természetesen nem jönnek ki meghajolni.

Éjjeli őrjárat (Rondul de noapte) – magyar-román, 2020. Rendezte, írta, kép: Demian József. Zene: Demian Józsa Erika. Látvány: Damokos Csaba. Szereplők: Ilinca Hărnuț (Margareta), Mátrai László (Matei, a rendező), Ada Condeescu (Cara), Bogdán Zsolt (Sebi), Manuela Hărăbor (Flora), Laurențiu Damian (A hobó), Razvăn Vasilescu (Bebe), Ioachim Cioban (Guțu), Sara Budrala (Carmina). Gyártó: Mandragora & Iadasarecasa. Forgalmazó: Matrix Film. 113 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15109