KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2021/május
MAGYAR MŰHELY
• Tompa Andrea: Az ottlét kockázatával Börcsök Enikő (1968-2021)
• Kránicz Bence: Az elkésettség tragédiája Beszélgetés Nagy Dénessel
• Herczeg Zsófia: Rovarok és hajszálak Beszélgetés Andrasev Nadjával
• Schubert Gusztáv: Az idegek játéka Beszélgetés Sopsits Árpáddal
PHILIPPE FALARDEAU
• Huber Zoltán: Az együttélés szabályai Philippe Falardeau
TÁVOL-KELETI PANORÁMA
• Teszár Dávid: Nagy tigrisből világerő Koreai film 2016-2020
• Kovács Kata: Tűrt vagy tiltott? Szebb napok
• Jordi Leila: Düh és csalódás Kortárs japán kísérleti filmek
• Huber Zoltán: Tökéletes hamisítvány Egy megfoghatatlan hamisító
A CSEND MESTEREI
• Barkóczi Janka: Meztelen igazság Lois Weber (1879-1939)
FANTASZTIKUS JÖVŐ IDŐ
• Nemes Z. Márió: A szuperkontextus eufóriája Grant Morrison: The Invisibles (1994-2000)
• Baski Sándor: Játszd újra, meg újra, meg újra Időhurokfilmek
• Schubert Gusztáv: Alvajárók Utópiában Szép új világ
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Mozi karanténban Berlinale
• Pauló-Varga Ákos: Elsőbbség a moziknak Beszélgetés Deák Dániellel
FILM / REGÉNY
• Ádám Péter: A járvány mint allegória Albert Camus: A pestis
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Frusztráció és sikertelenség Scott Walker
• Déri Zsolt: Lady Day napjai Billie Holiday filmen
PILLANATKÉP
• Palotai János: Déja vu Cseh Gabriella, a re-fotográfus
TERMÉSZETFILMEK
• Teszár Dávid: Vadlovak – Hortobágyi mese
• Teszár Dávid: Flóra és fauna a pusztában Beszélgetés Török Zoltánnal
KRITIKA
• Varró Attila: Elveszett Paradicsom Örök lenyomat
• Vajda Judit: Meghalni csak pontosan, szépen Harry Macqueen: Szupernóva
• Zsubori Anna: Hercegnő a bábból Raya és az Utolsó Sárkány
(TÁV) MOZI
• Jordi Leila: Wendy
• Pazár Sarolta: Csapdában
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Baski Sándor: Godzilla Kong ellen
• Kovács Patrik: A hívatlan
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Diablada – Az ördögök tánca
• Benke Attila: A világ szívében
• Teszár Dávid: Éjszaka a paradicsomban
• Lichter Péter: Gyilkos tudat
• Pethő Réka: Margaret Atwood: A szavak ereje
• Kránicz Bence: Préda
• Varró Attila: Amerikai románc
• Roboz Gábor: Borzasztó boldog
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A fikció hatalma

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Gyilkos tudat

Lichter Péter


Possesor – brit-kanadai, 2020. Rendezte és írta: Brandon Cronenberg. Kép: Karim Hussain. Zene: Jim Williams. Szereplők: Andrea Riseborough (Tasya), Christopher Abbott (Tate), Jennifer Jason Leigh (Girder), Rossif Sutherland (Michael), Sean Bean (Parse), Tuppence Middleton (Ava). Gyártó: Rhombus Media / Rook Film / Ingenious Media. Forgalmazó: Telekom TVGO. Feliratos. 103 perc.

Akármennyire is a kritikaíró lustaságának tűnik, de Brandon Cronenberg filmje kapcsán szinte lehetetlen elsiklani apja, David Cronenberg markánsan kitapintható hatása felett. Ez az állítás már a rendező első filmjére, az Antiviralra is sokszorosan igaz volt, de a Possessor mintha egyfajta esszenciális Cronenberg-párlatként ragyogna előttünk az olyan motívumok felvillantásával, mint az identitás bizonytalansága és kifordulása (Pók, Karambol), a fenyegető virtualitás (eXistenZ, Videodrome) vagy a test különlegesen válogatott deformációiból táplálkozó borzalom. Az inkább a stílusos atmoszférára, mint a klasszikus cselekményességre épülő film középpontjában Tasya Vos áll, aki egy titokzatos ügynökség szolgálatában állva, sajátságos módszerrel gyilkolja meg áldozatait: egy implantátum segítségével Vos képes megszállni bizonyos célszemélyeket, akiknek a testét „használva” hajtja végre a merényleteket. A történet egyetlen igazán meghatározó fordulatában azonban a nő képtelen a „gazdatestet” irányítani, a megszállt férfi tudatának foglyává válik.

Cronenberg rendezése – apja életművének legjobb darabjaihoz hasonlóan – nem a fordulatosságra, sokkal inkább a Vos munkájában rejlő félelmetes elidegenedettség és kísérteties magány ábrázolására fókuszál, mindezt pedig egy hideg, szinte kubrickosan stilizált formában teszi. A brutálisan grafikus erőszakszekvenciák miatt a kémfilmes fűszerezésű tudományos-fantasztikus alapkoncepció hamar átlép a (test)horror területére , emiatt a film időnként fáradtan artisztikusnak és öncélúan hatásvadásznak hat, de összességében a két főszereplő ihletett játéka, a szinte lírai látványvilág és az eredeti alapötlet megmenti az összképet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14920