KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2021/május
MAGYAR MŰHELY
• Tompa Andrea: Az ottlét kockázatával Börcsök Enikő (1968-2021)
• Kránicz Bence: Az elkésettség tragédiája Beszélgetés Nagy Dénessel
• Herczeg Zsófia: Rovarok és hajszálak Beszélgetés Andrasev Nadjával
• Schubert Gusztáv: Az idegek játéka Beszélgetés Sopsits Árpáddal
PHILIPPE FALARDEAU
• Huber Zoltán: Az együttélés szabályai Philippe Falardeau
TÁVOL-KELETI PANORÁMA
• Teszár Dávid: Nagy tigrisből világerő Koreai film 2016-2020
• Kovács Kata: Tűrt vagy tiltott? Szebb napok
• Jordi Leila: Düh és csalódás Kortárs japán kísérleti filmek
• Huber Zoltán: Tökéletes hamisítvány Egy megfoghatatlan hamisító
A CSEND MESTEREI
• Barkóczi Janka: Meztelen igazság Lois Weber (1879-1939)
FANTASZTIKUS JÖVŐ IDŐ
• Nemes Z. Márió: A szuperkontextus eufóriája Grant Morrison: The Invisibles (1994-2000)
• Baski Sándor: Játszd újra, meg újra, meg újra Időhurokfilmek
• Schubert Gusztáv: Alvajárók Utópiában Szép új világ
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Mozi karanténban Berlinale
• Pauló-Varga Ákos: Elsőbbség a moziknak Beszélgetés Deák Dániellel
FILM / REGÉNY
• Ádám Péter: A járvány mint allegória Albert Camus: A pestis
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Frusztráció és sikertelenség Scott Walker
• Déri Zsolt: Lady Day napjai Billie Holiday filmen
PILLANATKÉP
• Palotai János: Déja vu Cseh Gabriella, a re-fotográfus
TERMÉSZETFILMEK
• Teszár Dávid: Vadlovak – Hortobágyi mese
• Teszár Dávid: Flóra és fauna a pusztában Beszélgetés Török Zoltánnal
KRITIKA
• Varró Attila: Elveszett Paradicsom Örök lenyomat
• Vajda Judit: Meghalni csak pontosan, szépen Harry Macqueen: Szupernóva
• Zsubori Anna: Hercegnő a bábból Raya és az Utolsó Sárkány
(TÁV) MOZI
• Jordi Leila: Wendy
• Pazár Sarolta: Csapdában
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Baski Sándor: Godzilla Kong ellen
• Kovács Patrik: A hívatlan
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Diablada – Az ördögök tánca
• Benke Attila: A világ szívében
• Teszár Dávid: Éjszaka a paradicsomban
• Lichter Péter: Gyilkos tudat
• Pethő Réka: Margaret Atwood: A szavak ereje
• Kránicz Bence: Préda
• Varró Attila: Amerikai románc
• Roboz Gábor: Borzasztó boldog
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A fikció hatalma

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Raya és az Utolsó Sárkány

Hercegnő a bábból

Zsubori Anna

A Disney Stúdió legfrissebb rajzfilmje folytatja a hagyományos hercegnő-kép átformálását.

 

A Walt Disney Stúdió „hercegnő-franchise” 2000-re datálható megszületése óta a brand nemcsak monumentális nemzetközi üzletté nőtte ki magát, de az elmúlt két évtized alatt a „hercegnő” fogalma maradéktalanul összeolvadt a vállalat nevével. Nem csoda, hogy Mickey mágikus birodalma újabb és újabb (multikulturális) princesszekkel örvendezteti meg az internacionális nagyérdeműt, élen a Disney első afro-amerikai hercegnőjével, Tianával (A hercegnő és a béka, 2009), vagy a skót királylánnyal, Meridával (Merida, a bátor, 2012) – töretlen céltudatossággal és szélesebb merchandising-kínálattal folytatva a Pocahontas és a Mulan erős női főhőseivel indult 90-es évekbeli trendet. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy míg az egzotikus helyszín továbbra is fontos színfoltja a hercegnői megjelenésnek, a társadalmi változások nyomására végre a stúdió is észrevette, hogy királylányait szorítja az egykori csilivili báliruha, és progresszív lendülettel lerázta róluk a flittert.

Raya és az utolsó sárkány – ezúttal az indonéz kultúrkört megidézve – Raya, a mesés Szív-ország hercegnője és Sisu, a bűvös sárkány kalandját meséli el, miközben körbevezeti a nézőt Kumandra, egy utópikus és interkulturális délkelet-ázsiai birodalom, múltban szétszakadt és jelentősen különböző részein. A hajdan egységes és virágzó Kumandát legendás sárkányok védték a pusztító járványként terjedő Druunoktól, azonban kihalásukkal az öt provincia között erősen megromlott a kapcsolat: a széthúzást csak tovább súlyosbítja a mágikus sárkánykőért folyó harc, amely a birodalomhoz hasonlóan darabokra hull. Ahhoz, hogy újraegyesítse Kumandrát és megmentse egy Druun-támadás során kővé vált édesapját, a tizenéves Rayának meg kell találnia Sisut, az utolsó sárkányt. A film alkotói azonban egyre inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a rettenthetetlen hősnő számára a legnagyobb kihívást nem az ország újraegyesítése jelenti, hanem annak megértése és elfogadása, hogy a sikerhez nem elég összegyűjteni a sárkánykő darabjait – a bizalom az, amely valójában összetartja a nemzetet. Más szóval: akkor van veled az erő, ha egységből fakad.

Raya világa – számos tradicionális és pop-kulturális tematikai utalás mellett – vizuális megjelenítésében is megidézi a Csillagok háborúja mozifilm-sorozat friss alkotásait, főként a látványos hasonlóságban Raya és Rey bizonyos öltözékei, illetve bájos állat-sidekickje, Tuk-Tuk, és az űropera BB-8 robotja között. Ám Raya ábrázolása nemcsak a legfőbb Jedi-lovaggá váló Reyjel való hasonlóságán keresztül kérdőjelezi meg a nemi sztereotípiákat. Noha a film előtérbe tolt üzenete kétségkívül a bizalom és azon keresztül az „egységben az erő” politikai kérdéskörére összpontosít, a háttérben meghúzódó gender-téma nagyobb figyelmet érdemel. Raya például egy beszélgetés során, miután egyértelműen a kényelmes öltözék mellett teszi le a voksát, határozottan kijelenti, hogy „csak egy szörny” lenne képes szűk viseletet hordani. Megállapítása két szempontból is érdekes. Egyrészt a báli ruha a hercegnő egyik legjellemzőbb meghatározója, a Disney Stúdió saját bevallása szerint is (mint erre a félisten Maui egyik kijelentése is utal, a Vaiana című animációs filmből). Másrészt „szörnyhöz” hasonlítani azokat, akik a dekoratív, ám kényelmetlen viseletet részesítik előnyben, sokat elárul a Mickey-birodalom törekvéséről a hercegnő-imidzs újradefiniálására. Bár azt még nem lehet tudni, hogy Raya a „Princess Line” hivatalos része lesz-e vagy sem, az már nyilvánvaló, hogy a stúdió mind egyértelműbben jelöli ki azt a sárgaköves utat, amelyet franchise-hősnője a jövőben követni fog céljai elérése érdekében. Bár ez az út még mindig a Disney által lerakott erős alapokra épül (mint például a multikulturalizmus), az már világos, hogy végén a hagyományostól eltérő hercegnő fog állni. A Disney kis királylánya végre levetni látszik szűk, hiperrózsaszín bábját, hogy teljes valójában és pompájában megmutassa szivárványos pillangószíneit.

 

RAYA ÉS AZ UTOLSÓ SÁRKÁNY (Raya and the Last Dragon) – amerikai, 2021. Rendezte: Don Hall és Carlos López Estrada. Írta: Qui Nguyen és Adele Lim. Zene: James Newton Howard. Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 107 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 57-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14913