KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2021/május
MAGYAR MŰHELY
• Tompa Andrea: Az ottlét kockázatával Börcsök Enikő (1968-2021)
• Kránicz Bence: Az elkésettség tragédiája Beszélgetés Nagy Dénessel
• Herczeg Zsófia: Rovarok és hajszálak Beszélgetés Andrasev Nadjával
• Schubert Gusztáv: Az idegek játéka Beszélgetés Sopsits Árpáddal
PHILIPPE FALARDEAU
• Huber Zoltán: Az együttélés szabályai Philippe Falardeau
TÁVOL-KELETI PANORÁMA
• Teszár Dávid: Nagy tigrisből világerő Koreai film 2016-2020
• Kovács Kata: Tűrt vagy tiltott? Szebb napok
• Jordi Leila: Düh és csalódás Kortárs japán kísérleti filmek
• Huber Zoltán: Tökéletes hamisítvány Egy megfoghatatlan hamisító
A CSEND MESTEREI
• Barkóczi Janka: Meztelen igazság Lois Weber (1879-1939)
FANTASZTIKUS JÖVŐ IDŐ
• Nemes Z. Márió: A szuperkontextus eufóriája Grant Morrison: The Invisibles (1994-2000)
• Baski Sándor: Játszd újra, meg újra, meg újra Időhurokfilmek
• Schubert Gusztáv: Alvajárók Utópiában Szép új világ
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Mozi karanténban Berlinale
• Pauló-Varga Ákos: Elsőbbség a moziknak Beszélgetés Deák Dániellel
FILM / REGÉNY
• Ádám Péter: A járvány mint allegória Albert Camus: A pestis
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Frusztráció és sikertelenség Scott Walker
• Déri Zsolt: Lady Day napjai Billie Holiday filmen
PILLANATKÉP
• Palotai János: Déja vu Cseh Gabriella, a re-fotográfus
TERMÉSZETFILMEK
• Teszár Dávid: Vadlovak – Hortobágyi mese
• Teszár Dávid: Flóra és fauna a pusztában Beszélgetés Török Zoltánnal
KRITIKA
• Varró Attila: Elveszett Paradicsom Örök lenyomat
• Vajda Judit: Meghalni csak pontosan, szépen Harry Macqueen: Szupernóva
• Zsubori Anna: Hercegnő a bábból Raya és az Utolsó Sárkány
(TÁV) MOZI
• Jordi Leila: Wendy
• Pazár Sarolta: Csapdában
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Baski Sándor: Godzilla Kong ellen
• Kovács Patrik: A hívatlan
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Diablada – Az ördögök tánca
• Benke Attila: A világ szívében
• Teszár Dávid: Éjszaka a paradicsomban
• Lichter Péter: Gyilkos tudat
• Pethő Réka: Margaret Atwood: A szavak ereje
• Kránicz Bence: Préda
• Varró Attila: Amerikai románc
• Roboz Gábor: Borzasztó boldog
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A fikció hatalma

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film + Zene

Billie Holiday filmen

Lady Day napjai

Déri Zsolt

Drogfüggő énekesnő, a polgárjogi mozgalom keresztanyja.

 

A legendás fekete amerikai blues- és dzsesszénekesnő Billie Holiday (1915-1959) tizenéveskori nemi erőszak és prostitúció, letartóztatások és fegyházbüntetések, alkohol és drogfüggőség, biszex promiszkuitás és bántalmazó kapcsolatok jellemezte pályája során pazar életművet épített briliánsan előadott dalokból, melyeket sokszor társszerzőként is jegyzett. A filmekkel nem volt szerencsés, jelentőségéhez képest kevés róla a mozgóképes dokumentáció, és csak pár kis szerepet kapott. Az 1935-ös Symphony In Black című Duke Ellington-rövidfilmben csalfa szeretője által durván eltaszított és földre lökött fiatal lányként énekel egy kesergőt, a New Orleans című 1947-es nagyjátékfilmben pedig Louis Armstrong dalos kedvű szerelmét játssza, és szobalányként avat be egy fehér úrikisasszonyt a fekete blues-ragtime-dixieland-dzsessz szubkultúrába (majd féltájon szinte teljesen eltűnik a végére teljesen kifehéredő zenés történetből).

Fél évszázada már készült egy életrajzi mozi Billie Holiday-ről, a tényszerűséggel igencsak hadilábon álló Lady Sings The Blues memoárkötete után szabadon: A Lady bluest énekel című 1972-es filmben a korszak legsikeresebb fekete popdívája, a Supremes lánytrióból szólópályára lépett Diana Ross nyújt over the top alakítást, míg az elnagyolt kronológiát és a kidolgozatlan forgatókönyvet egy életre szóló szerelmi szál teszi még hamisabbá (a valóságban brutális, abuzív és pénzéhes utolsó férjet, Louis McKay-t a tündérmesébe illően sármos Billy Dee Williams, a Csillagok háborúja széria majdani Landója játssza).

A fekete rendező-producer Lee Daniels (Szörnyek keringője, Precious – A boldogság ára, A komornyik) 13 évesen látta Diana Ross filmjét, és annak hatására döntött a mozis karrier mellett. A Hulu streamline csatornán most bemutatott The United States vs. Billie Holiday  című filmjében is van mesébe illő – realitásalapot nélkülöző – mindhalálig tartó szerelmi szál (Jimmy Fletcher fekete szövetségi ügynökkel, aki 1947-ben drogbirtoklásért letartóztatta és ezzel kilenc hónapra börtönbe juttatta az énekesnőt), de amint a ’47-es büntetőpertől kölcsönzött filmcím is jelzi, itt a büszke fekete híresség államhatalom általi üldöztetése a fő téma.

Az intézményes rasszizmus szolgálatába állítható „drogok elleni háború” örve alatt a Szövetségi Kábítószer-ellenes Hivatal igazgatója, Harry J. Anslinger két évtizeden át igyekezett a legnépszerűbb afro-amerikai művésznőt megtörni és ellehetetleníteni – még a halálos ágyán is megbilincseltette és vallatta. Azt szerette volna elérni, hogy Billie ne énekelhesse koncertjein 1939-es protest songját, a korszak legradikálisabb és legsúlyosabb könnyűzenei szerzeményét, a kommunista költő Abel Meeropol által álnéven írt Strange Fruitot (melyben a címbeli különös gyümölcs a déli államokban meglincselt feketék fákra felakasztott teste).

A tragikus sorsú dívát „a polgárjogi mozgalom keresztanyjaként” kanonizáló film igazi szenzációja a főszerepet játszó 36 éves R&B-énekesnő Andra Day (aki már művésznevét is Holiday beceneve, a Lou Reed-dalcímmé is lett Lady Day nyomán választotta). A teljes átlényegülés érdekében a szerep kedvéért dohányozni és inni kezdő, szexuális téren is felbátorodó művésznő élete első színészi elismeréseként már rögtön a bemutató hétvégéjén Golden Globe-díjat kapott (aztán hamar Oscar-jelölést is), és monumentális alakítása kompenzálja a produkció számos hibáját (ügyetlen fikciós köröket, a stáblista alatt a filmből kiszóló elviccelt táncjelenetet, a Strange Fruit letagadását az 1948-as Carnegie Hall-koncertprogramból, vagy azt, hogy Billie legbrutálisabb partnerét, a csupasz képű, kopaszodó, zsidó származású gengszter-klubtulajdonos John Levy-t is egy ugyanolyan sűrű hajú, bajszos fekete színész alakítja, mint a többi élettársát).

A színpompás zenei biopic mellé hasznos komplementer James Erskine rendező 2020 őszén forgalmazásba került Billie című dokumentumfilmje, melynek alapját egy korábban publikálatlan oral history adja: az 1978-ban gyanús körülmények közt elhunyt Linda Lipnack Kuehl újságírónő tervezett Holiday-életrajzához egy évtizeden át készült százvalahány magnókazettányi interjú rokonokkal és ismerősökkel, zenészekkel és producerekkel, börtönfelügyelőkkel és szövetségi ügynökökkel – köztük Jimmy Fletcherrel.

 

A Hulu bemutatója.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14904