KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2021/május
MAGYAR MŰHELY
• Tompa Andrea: Az ottlét kockázatával Börcsök Enikő (1968-2021)
• Kránicz Bence: Az elkésettség tragédiája Beszélgetés Nagy Dénessel
• Herczeg Zsófia: Rovarok és hajszálak Beszélgetés Andrasev Nadjával
• Schubert Gusztáv: Az idegek játéka Beszélgetés Sopsits Árpáddal
PHILIPPE FALARDEAU
• Huber Zoltán: Az együttélés szabályai Philippe Falardeau
TÁVOL-KELETI PANORÁMA
• Teszár Dávid: Nagy tigrisből világerő Koreai film 2016-2020
• Kovács Kata: Tűrt vagy tiltott? Szebb napok
• Jordi Leila: Düh és csalódás Kortárs japán kísérleti filmek
• Huber Zoltán: Tökéletes hamisítvány Egy megfoghatatlan hamisító
A CSEND MESTEREI
• Barkóczi Janka: Meztelen igazság Lois Weber (1879-1939)
FANTASZTIKUS JÖVŐ IDŐ
• Nemes Z. Márió: A szuperkontextus eufóriája Grant Morrison: The Invisibles (1994-2000)
• Baski Sándor: Játszd újra, meg újra, meg újra Időhurokfilmek
• Schubert Gusztáv: Alvajárók Utópiában Szép új világ
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Mozi karanténban Berlinale
• Pauló-Varga Ákos: Elsőbbség a moziknak Beszélgetés Deák Dániellel
FILM / REGÉNY
• Ádám Péter: A járvány mint allegória Albert Camus: A pestis
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Frusztráció és sikertelenség Scott Walker
• Déri Zsolt: Lady Day napjai Billie Holiday filmen
PILLANATKÉP
• Palotai János: Déja vu Cseh Gabriella, a re-fotográfus
TERMÉSZETFILMEK
• Teszár Dávid: Vadlovak – Hortobágyi mese
• Teszár Dávid: Flóra és fauna a pusztában Beszélgetés Török Zoltánnal
KRITIKA
• Varró Attila: Elveszett Paradicsom Örök lenyomat
• Vajda Judit: Meghalni csak pontosan, szépen Harry Macqueen: Szupernóva
• Zsubori Anna: Hercegnő a bábból Raya és az Utolsó Sárkány
(TÁV) MOZI
• Jordi Leila: Wendy
• Pazár Sarolta: Csapdában
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Baski Sándor: Godzilla Kong ellen
• Kovács Patrik: A hívatlan
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Diablada – Az ördögök tánca
• Benke Attila: A világ szívében
• Teszár Dávid: Éjszaka a paradicsomban
• Lichter Péter: Gyilkos tudat
• Pethő Réka: Margaret Atwood: A szavak ereje
• Kránicz Bence: Préda
• Varró Attila: Amerikai románc
• Roboz Gábor: Borzasztó boldog
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A fikció hatalma

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

A fikció hatalma

Papírmozi

Kránicz Bence

Yuval Noah Harari napjaink sztártörténésze. Több is annál: filozófus és közíró, olyan „világmagyarázó”, aki a jelen életmódkérdéseivel, társadalmi problémáival foglalkozik. Kritikusai szerint éppen emiatt gyanús: aki mindenhez ért, talán mégsem elég elmélyült és alapos. Ugyanakkor Harari kétségtelenül közérthetően, művelten, és ami fontos, szívesen beszél a „dolgok állásáról”. Mint kiderült, az információk özönében és a szisztematikus félretájékoztatás korszakában nagyobb szükségünk van a tőle remélt hiteles információkra az emberiség múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről, mint valaha. Ezt Harari is felismerte, és mára profi csapat segít neki a kutatásban, előadásai megszervezésében és könyvei népszerűsítésében, inspiráló művei pedig újabb híveket toboroznak a szerzőnek. A belga David Vandermeulen és a francia Daniel Casanave maguk keresték meg Hararit, hogy képregényben dolgoznák fel első nagy sikerű művét, a Sapienst. Négy részt terveznek, egyelőre az elsővel készültek el, és a koronavírus-járvány kitörése után befejezett Az emberiség születése rögtön magyarul is megjelent.

A Sapiens kapcsolódik legszorosabban Harari tanult szakmájához. Az emberiség rövid története alcímű, eredetileg 2011-ben megjelent könyv egységes folyamatként láttatja a Homo sapiens történetét az ősember „kognitív forradalmától” az ókor tudományos forradalmáig. Az új kutatásokat nem közlő, inkább az emberiség őstörténetéről versengő narratívák ütköztetését és a közöttük történő navigálást célzó könyv fő állítása szerint az emberi fajok (így a Sapiens mellett a neandervölgyi ember vagy a Homo erectus) közül azért a miénk maradt életben és vált domináns fajjá a bolygón, mert a szűk családi, törzsi közösségek határain túl is képes volt összefogni fajtársaival. A fikció hatalma szervezte egységbe az embereket, a nemzetbe, a vallásba vagy a művészetbe vetett hit idegeneknek is közös célokat adhatott.

Egy ilyen sűrű ismeretterjesztő szöveget nem könnyű izgalmas képregényben feldolgozni, Vandermeulenék viszont egészen kiválóan oldják meg a feladatot. A főhős maga Harari, aki különböző (fiktív) mellékszereplőkkel diskurálva, hétköznapi szituációkba helyezve zúdítja az olvasóra a rengeteg információt, de Casanave nagyszerű ritmusérzékének és játékos rajzi világának köszönhetően ezt legfeljebb néhány oldalon érezzük nehézkesnek. Bravúr, hogy a tudományos zsargonnal teli történelemlecke adagolása közben is sikerül a fontosabb figurák – így egy indiai biológus vagy a képregénybeli képregényhősként megjelenő Prehisztorikus Bill – egyénítése. Az alkotók olyan szórakoztatóan adják elő Harari érvelését, hogy pusztán munkájuk színvonalával, eleganciájával meggyőznek róla, a történésznek mindenben igaza van. Ez azonban korántsem biztos, mert Harari olyan állításokat is tesz, amelyek megítélése a tudományos közösségben sem egységes. Az adaptációs forráshoz való kritikus viszonyulás persze nem feltétlen elvárás, de a tudományos téma miatt az alkotók ezúttal talán nagyobb teret szentelhettek volna ősi emberi tulajdonságunk, a kételkedés kifejezésének.

 

A fikció hatalmáról és a gondolatok kontrollálásának kísérletéről szól a 20. század egyik kulcsregénye is, amelynek a hatása jóval túlmutat az irodalomtörténeten. Az 1984 klasszikus, tehát örökké aktuális – erre építhetett a brazil Fido Nesti, amikor új képregényben dolgozta fel Orwell munkáját. Az állampolgárok totális megfigyelése, az iparszerű álhírgyártás és a média által épített alternatív valóságok napjaink súlyos közéleti-politikai problémái közé tartoznak, az elkötelezetten szocialista Orwellnél pedig kevesen gondolták végig következetesebben, hogy mi történik, ha a diktatúra alávetettjei elméjét is átformálja csápjaival. Nesti a regény szövegének felhasználásával, a történetben eszközölt változtatások nélkül, nyomasztó, szürkésbarna képi világgal meséli újra az 1984-et. Az elbeszélői ötletek hiányát magabiztos és egyéni rajzok ellensúlyozzák. Karikatúra és pszichedélia, társadalmi pusztulás és végletes egyéni kiszolgáltatottság – mire Nesti adaptációjának végére érünk, az életkedvünk is elmegy. De talán éppen erre van szükség ahhoz, hogy józanul, kritikusan mérjük fel, milyen rendszerben élnek Orwell szereplői, és hol élünk mi magunk.

 

Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel Casanave: Sapiens 1. – Rajzolt történelem. Színes, keményfedeles, 248 oldal. Kiadó: Animus.

George Orwell – Fido Nesti: 1984. Színes, puhafedeles, 224 oldal. Kiadó: Helikon.

 

Kránicz Bence

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14912