PapírmoziA fikció hatalmaPapírmoziKránicz Bence
Yuval
Noah Harari napjaink sztártörténésze. Több is annál: filozófus és közíró, olyan
„világmagyarázó”, aki a jelen életmódkérdéseivel, társadalmi problémáival
foglalkozik. Kritikusai szerint éppen emiatt gyanús: aki mindenhez ért, talán mégsem
elég elmélyült és alapos. Ugyanakkor Harari kétségtelenül közérthetően,
művelten, és ami fontos, szívesen beszél a „dolgok állásáról”. Mint kiderült,
az információk özönében és a szisztematikus félretájékoztatás korszakában
nagyobb szükségünk van a tőle remélt hiteles információkra az emberiség
múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről, mint valaha. Ezt Harari is
felismerte, és mára profi csapat segít neki a kutatásban, előadásai
megszervezésében és könyvei népszerűsítésében, inspiráló művei pedig újabb
híveket toboroznak a szerzőnek. A belga David Vandermeulen és a francia Daniel
Casanave maguk keresték meg Hararit, hogy képregényben dolgoznák fel első nagy
sikerű művét, a Sapienst. Négy részt
terveznek, egyelőre az elsővel készültek el, és a koronavírus-járvány kitörése
után befejezett Az emberiség születése
rögtön magyarul is megjelent.
A Sapiens kapcsolódik legszorosabban
Harari tanult szakmájához. Az emberiség
rövid története alcímű, eredetileg 2011-ben megjelent könyv egységes
folyamatként láttatja a Homo sapiens történetét az ősember „kognitív
forradalmától” az ókor tudományos forradalmáig. Az új kutatásokat nem közlő,
inkább az emberiség őstörténetéről versengő narratívák ütköztetését és a
közöttük történő navigálást célzó könyv fő állítása szerint az emberi fajok
(így a Sapiens mellett a neandervölgyi ember vagy a Homo erectus) közül azért a
miénk maradt életben és vált domináns fajjá a bolygón, mert a szűk családi,
törzsi közösségek határain túl is képes volt összefogni fajtársaival. A fikció
hatalma szervezte egységbe az embereket, a nemzetbe, a vallásba vagy a
művészetbe vetett hit idegeneknek is közös célokat adhatott.
Egy
ilyen sűrű ismeretterjesztő szöveget nem könnyű izgalmas képregényben
feldolgozni, Vandermeulenék viszont egészen kiválóan oldják meg a feladatot. A
főhős maga Harari, aki különböző (fiktív) mellékszereplőkkel diskurálva,
hétköznapi szituációkba helyezve zúdítja az olvasóra a rengeteg információt, de
Casanave nagyszerű ritmusérzékének és játékos rajzi világának köszönhetően ezt
legfeljebb néhány oldalon érezzük nehézkesnek. Bravúr, hogy a tudományos
zsargonnal teli történelemlecke adagolása közben is sikerül a fontosabb figurák
– így egy indiai biológus vagy a képregénybeli képregényhősként megjelenő
Prehisztorikus Bill – egyénítése. Az alkotók olyan szórakoztatóan adják elő
Harari érvelését, hogy pusztán munkájuk színvonalával, eleganciájával
meggyőznek róla, a történésznek mindenben igaza van. Ez azonban korántsem
biztos, mert Harari olyan állításokat is tesz, amelyek megítélése a tudományos
közösségben sem egységes. Az adaptációs forráshoz való kritikus viszonyulás
persze nem feltétlen elvárás, de a tudományos téma miatt az alkotók ezúttal
talán nagyobb teret szentelhettek volna ősi emberi tulajdonságunk, a kételkedés
kifejezésének.
A
fikció hatalmáról és a gondolatok kontrollálásának kísérletéről szól a 20.
század egyik kulcsregénye is, amelynek a hatása jóval túlmutat az
irodalomtörténeten. Az 1984
klasszikus, tehát örökké aktuális – erre építhetett a brazil Fido Nesti, amikor
új képregényben dolgozta fel Orwell munkáját. Az állampolgárok totális
megfigyelése, az iparszerű álhírgyártás és a média által épített alternatív
valóságok napjaink súlyos közéleti-politikai problémái közé tartoznak, az
elkötelezetten szocialista Orwellnél pedig kevesen gondolták végig
következetesebben, hogy mi történik, ha a diktatúra alávetettjei elméjét is
átformálja csápjaival. Nesti a regény szövegének felhasználásával, a
történetben eszközölt változtatások nélkül, nyomasztó, szürkésbarna képi
világgal meséli újra az 1984-et. Az
elbeszélői ötletek hiányát magabiztos és egyéni rajzok ellensúlyozzák.
Karikatúra és pszichedélia, társadalmi pusztulás és végletes egyéni kiszolgáltatottság
– mire Nesti adaptációjának végére érünk, az életkedvünk is elmegy. De talán
éppen erre van szükség ahhoz, hogy józanul, kritikusan mérjük fel, milyen
rendszerben élnek Orwell szereplői, és hol élünk mi magunk.
Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel
Casanave: Sapiens 1. –
Rajzolt történelem. Színes, keményfedeles, 248 oldal. Kiadó: Animus.
George Orwell – Fido Nesti: 1984. Színes, puhafedeles, 224 oldal. Kiadó: Helikon.
Kránicz Bence
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
