KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2020/december
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994)
• Erdélyi Z. Ágnes: Kilépés a feledésből Beszélgetés Kabay Barnával
• Varga Zoltán: Rettegés a fűben Ulrich Gábor: Dűne
• Gelencsér Gábor: Töredék az élet Hét kis véletlen
ÖKO-ANIMÁCIÓ
• Gerencsér Péter: „Nincs ember, nincs probléma” Közép-európai ökoanimáció
• Barotányi Zoltán: Tragédia az erdőszélen Koszakovszkij: Gunda

• Megyeri Dániel: Felbolydult élet Michael DeForge: Ant Colony
KÍNA ÁRNYÉKÁBAN
• Géczi Zoltán: Sötétben köttetett alkuk Hollywood és Kína
• Stőhr Lóránt: A bomlás gyermekei Chang Tso-chi
• Jordi Leila: A tibeti masztiff halála A tibeti film elmúlt 10 éve
MOHOLY-NAGY
• Orosz Márton: Fénytér Moholy-Nagy László és az „avantgárd munkásfilm”
EVILÁGI ÉS TERMÉSZETFELETTI
• Bóna László: A mű egésze A Twin Peaks mitológia – 2. rész
• Bakos Gábor: Zavar és zűr Párhuzamos montázs: Kutya éji dala // Bűvös vadász
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Boszorkányos esték Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Pályi András: Megtörtént esetek Lengyel filmtavasz ősszel
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Nem gyerekmese Roald Dahl: Boszorkányok
• Vajda Judit: Banyapara Robert Zemeckis: Boszorkányok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Tejfogak koccanása Amíg tart a nyár
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Viszik a bankot A bank
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: A chicagói 7-ek tárgyalása
• Tüske Zsuzsanna: Rebecca
• Teszár Dávid: Túlélők
• Varró Attila: Gazfickók városa
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Az asszisztens
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Patrick
• Lichter Péter: Cobra Verde
• Parádi Orsolya: Átlagemberek
MOZI
• Alföldi Nóra: Tunéziai terápia
• Pazár Sarolta: Egy humorista élete
• Varró Attila: Bűvölet – Az örökség
• Vajda Judit: A beszéd
• Fekete Tamás: Fellini – A lélek festője
• Benke Attila: Doorman
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Doorman

Benke Attila

The Doorman – amerikai, 2020. Rendezte: Kitamura Ryūhei. Írta: Lior Chefetz, Joe Swanson, Harry Winer. Kép: Matthias Schubert. Szereplők: Ruby Rose (Ali Gorski), Jean Reno (Dubois), Askel Hennie (Borz), Rupert Evans (Stanton), Julian Feder (Max), Kíla Lord Cassid (Lily). Gyártó: Double Dutch International / Smash Media. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 97 perc.

 

A Drágán add az életedhez kevés hasonló akcióthriller ér fel (A rajtaütés), és Kitamura Ryūhei (Azumi, Aragami) legújabb filmje, a The Doorman sem ez a kategória. Egy francia csempész, Victor vezette bűnbanda foglal el egy New York-i lakóházat az ott elrejtett, NDK-ból kicsempészett értékes festmények megszerzése végett. Pechükre John McLane női megfelelője, a poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő ex-zsoldos, Ali a portás, akinek rokonai (Jon és gyerekei, Max és Lily) is itt laknak, és jaj azoknak, akik bántani akarják őket!

A The Doorman minden eredetiséget nélkülöz, és nem mentik a helyzetet a mostani akciófilmes trendnek megfelelően az élvezhetetlenség határáig szétszabdalt, túl sötét akciójelenetei sem. Ali karakterét azzal próbálták elmélyíteni, hogy rövid flashbackek formájában rá-rátörnek a karrierjét derékba törő bukaresti terrortámadás (amelynek során a nagykövetet és kislányát nem tudta megvédeni) traumatikus emlékei. Ám ezek csak pár másodpercre bénítják meg, majd folytatja is bosszúhadjáratát. Kár, hogy a Drágán add az életed szégyentelen lemásolásánál és a drámainak jóindulattal sem nevezhető mirelit lelkizésnél nem futotta többre, mert az Alit játszó Ruby Rose-nak igen jól állna a keménykötésű hősnő, ezt már a Batwoman-sorozatban is bizonyította. Egyébként, ha a női akcióhős miatt a The Doorman progresszívnek tűnik is, nemcsak sablonos megvalósítása, de a negatív hősök ábrázolása is kőkonzervatívvá avatja. A terroristák Kelet-Európában okoznak traumát az amerikai katonanőnek, és nyugat-európai bűnöző terrorizálja a békés New York-i családokat. Az eurofób Donald Trump, ha a leszbikus Ruby Rose-t nem is, azt biztosan örömmel látná, hogy az amerikai akcióhős elintézi a „gonosz európaiakat”. Igaz, ahhoz a The Doorman túlságosan is gyorsan felejthető és jelentéktelen, hogy komolyan vegyük sztereotípiáit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14760