KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2020/december
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994)
• Erdélyi Z. Ágnes: Kilépés a feledésből Beszélgetés Kabay Barnával
• Varga Zoltán: Rettegés a fűben Ulrich Gábor: Dűne
• Gelencsér Gábor: Töredék az élet Hét kis véletlen
ÖKO-ANIMÁCIÓ
• Gerencsér Péter: „Nincs ember, nincs probléma” Közép-európai ökoanimáció
• Barotányi Zoltán: Tragédia az erdőszélen Koszakovszkij: Gunda

• Megyeri Dániel: Felbolydult élet Michael DeForge: Ant Colony
KÍNA ÁRNYÉKÁBAN
• Géczi Zoltán: Sötétben köttetett alkuk Hollywood és Kína
• Stőhr Lóránt: A bomlás gyermekei Chang Tso-chi
• Jordi Leila: A tibeti masztiff halála A tibeti film elmúlt 10 éve
MOHOLY-NAGY
• Orosz Márton: Fénytér Moholy-Nagy László és az „avantgárd munkásfilm”
EVILÁGI ÉS TERMÉSZETFELETTI
• Bóna László: A mű egésze A Twin Peaks mitológia – 2. rész
• Bakos Gábor: Zavar és zűr Párhuzamos montázs: Kutya éji dala // Bűvös vadász
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Boszorkányos esték Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Pályi András: Megtörtént esetek Lengyel filmtavasz ősszel
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Nem gyerekmese Roald Dahl: Boszorkányok
• Vajda Judit: Banyapara Robert Zemeckis: Boszorkányok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Tejfogak koccanása Amíg tart a nyár
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Viszik a bankot A bank
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: A chicagói 7-ek tárgyalása
• Tüske Zsuzsanna: Rebecca
• Teszár Dávid: Túlélők
• Varró Attila: Gazfickók városa
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Az asszisztens
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Patrick
• Lichter Péter: Cobra Verde
• Parádi Orsolya: Átlagemberek
MOZI
• Alföldi Nóra: Tunéziai terápia
• Pazár Sarolta: Egy humorista élete
• Varró Attila: Bűvölet – Az örökség
• Vajda Judit: A beszéd
• Fekete Tamás: Fellini – A lélek festője
• Benke Attila: Doorman
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Robert Zemeckis: Boszorkányok

Banyapara

Vajda Judit

Zemeckis adaptációja sok mindenben felülmúlja Roeg klasszikusát.  

 

Nicolas Roeg Roald Dahl 1983-as kisregényén alapuló fantasyját a közvélekedés kvázi tökéletes adaptációnak tartja. Akik azonban így gondolják, megfeledkeznek a tényről, hogy a rendező, állandó forgatókönyvírójával, Allan Scott-tal karöltve a könyveredeti szívszorító zárlata helyett (miszerint egérré változtatott főhősünk nemhogy nem bánja, hogy nem kisfiúként, hanem rágcsálóként kell leélnie az életét, de még azt sem, hogy ez az élet így sokkal rövidebbre lesz szabva, mivel nem akar korábban meghalni a nagymamájánál – ami Dahl életrajzi adatai ismeretében még szívbemarkolóbb) konformista happy endet erőltetett a végére.

Robert Zemeckis első hallásra feleslegesnek tűnő remake-je viszont a legjobb elemeket vette át mind a könyvből, mind a Roeg-féle változatból. A Nagy Főboszorkány szerepében érezhető élvezettel lubickoló Anne Hathaway szemmel láthatóan sokat merített az 1990-es verzió sztárjától, Anjelica Houstontól (főleg, ami a figura mozgását és gesztusait illeti), de a boszorkányok förtelmes külseje (mind eredeti formájukban, mind patkánnyá változtatásuk után) és a rágcsálóvá alakulások vizuális megvalósítása is nagyban emlékeztet a meglepően hiteles trükkökkel és maszkokkal dolgozó korábbi alkotásban látottakra. A megárvuló főhős kisfiú és szeretett nagymamája közti szoros kapcsolatot azonban (ami a könyvnek is fontos részét képezte) a Forrest Gump direktora ügyesebben ragadta meg Roegnél. Kifejezetten szép az a szekvencia, amelyben azt láthatjuk, hogyan próbálja meg az Octavia Spencer által alakított karakter felvidítani szomorkodó unokáját, és elfeledtetni vele a gyászát.

Habár a szívmelengető Forrest Gumpon kívül Zemeckis mögött van egy Jól áll neki a halál is, a szórakoztatás nagymestere oldalán vélhetően inkább alkotótársai, a dark fantasy és a horror területén otthonosabban mozgó Alfonso Cuarón és Guillermo del Toro gondoskodtak arról, hogy az új Boszorkányok még Roegénél is hátborzongatóbb legyen. A két mexikói cimbora, azaz a Harry Potter franchise első igazán horrorisztikus darabját, Az azkabani fogoly címűt jegyző Cuarón, illetve az Ördöggerinc vagy A faun labirintusa direktoraként ismert barátja producerként, illetve Del Toro emellett forgatókönyvíróként vett részt a produkcióban, és egyértelműen rajta hagyták a kézjegyüket. Míg Roeg némileg visszafogta magát, az új Boszorkányok alkotói gátlástalanul tobzódnak a horrorban, a banyák metszett szájától kezdve a Nagy Főboszorkánynak az Az bohócáéra emlékeztető félelmetes cápafogain át az olyan egyéb horrorfilmes utalásokig, mint a Frankenstein menyasszonyáéhoz hasonlóan magasra tornyozott frizura.

Minden bizonnyal Del Toróhoz köthető az a változtatás, hogy a könyveredeti nagymama és unoka duója mellett itt sokkal nagyobb szerep jut a főhősön kívül egérré változtatott többi gyereknek (sőt: az örökké éhes Bruno Jenkins figurája mellé a diverzitás jegyében hozzáírtak egy kislány egérgyereket is), akik hatékony kis akciócsoportként hajtanak végre összehangolt támadásokat a boszorkányok ellen, azaz igazi csapatként működnek együtt – ahogy azt az alkotó korábbi filmjében, A víz érintésében is láthattuk. De a gyerekként katolikus nagymamája által nevelt Del Toro sejthető amögött a módosítás mögött is, hogy az új Boszorkányokban kifejezetten hangsúlyos szerep jut a vallásnak (a nagymama a hit erejét kiemelve biztatja árvaságra jutott unokáját az Isten által rámért csapás bölcs elfogadására).

Mindezek a módosítások azonban mit sem változtatnak azon, hogy Zemeckis, Cuarón és Del Toro közös alkotása példásan hűséges Roald Dahl eredeti művének szellemiségéhez. Noha időnként ugyan túlcsordul benne a CGI, Roeg filmjének kopottas kortárs világához képest a hatvanas évek kirobbanó szín- és mintaorgiáját, illetve legjobb slágereit hasznosító adaptáció a szív mellett a szemnek és a fülnek is maradandó élményt nyújt – amit az angolszász közönségtől eltérően a magyar nézők hálistennek a moziban élvezhetnek.

 

BOSZORKÁNYOK (The Witches) – amerikai, 2020. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Roald Dahl regényéből Robert Zemeckis és Kenya Barris. Kép: Don Burgess. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Anne Hathaway (Főboszorkány), Octavia Spencer (Nagyi), Jahzir Kadeem Bruno (Kisfiú), Stanley Tucci (Stringer). Gyártó: ImageMovers / Warner Bros. Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14747