KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2020/december
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994)
• Erdélyi Z. Ágnes: Kilépés a feledésből Beszélgetés Kabay Barnával
• Varga Zoltán: Rettegés a fűben Ulrich Gábor: Dűne
• Gelencsér Gábor: Töredék az élet Hét kis véletlen
ÖKO-ANIMÁCIÓ
• Gerencsér Péter: „Nincs ember, nincs probléma” Közép-európai ökoanimáció
• Barotányi Zoltán: Tragédia az erdőszélen Koszakovszkij: Gunda

• Megyeri Dániel: Felbolydult élet Michael DeForge: Ant Colony
KÍNA ÁRNYÉKÁBAN
• Géczi Zoltán: Sötétben köttetett alkuk Hollywood és Kína
• Stőhr Lóránt: A bomlás gyermekei Chang Tso-chi
• Jordi Leila: A tibeti masztiff halála A tibeti film elmúlt 10 éve
MOHOLY-NAGY
• Orosz Márton: Fénytér Moholy-Nagy László és az „avantgárd munkásfilm”
EVILÁGI ÉS TERMÉSZETFELETTI
• Bóna László: A mű egésze A Twin Peaks mitológia – 2. rész
• Bakos Gábor: Zavar és zűr Párhuzamos montázs: Kutya éji dala // Bűvös vadász
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Boszorkányos esték Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Pályi András: Megtörtént esetek Lengyel filmtavasz ősszel
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Nem gyerekmese Roald Dahl: Boszorkányok
• Vajda Judit: Banyapara Robert Zemeckis: Boszorkányok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Tejfogak koccanása Amíg tart a nyár
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Viszik a bankot A bank
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: A chicagói 7-ek tárgyalása
• Tüske Zsuzsanna: Rebecca
• Teszár Dávid: Túlélők
• Varró Attila: Gazfickók városa
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Az asszisztens
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Patrick
• Lichter Péter: Cobra Verde
• Parádi Orsolya: Átlagemberek
MOZI
• Alföldi Nóra: Tunéziai terápia
• Pazár Sarolta: Egy humorista élete
• Varró Attila: Bűvölet – Az örökség
• Vajda Judit: A beszéd
• Fekete Tamás: Fellini – A lélek festője
• Benke Attila: Doorman
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tunéziai terápia

Alföldi Nóra

(Un divan à Tunis) – francia-tunéziai, 2019. Rendezte és írta: Manele Labidi. Kép: Laurent Brunet. Zene: Flemming Nordkrog. Szereplők: Golshifteh Farahani (Selma), Majd Mastoura (Naim), Hichem Yacoubi (Raouf), Aisha Ben Miled (Olfa), Feryel Chammari (Baya). Gyártó: Kazak Productionss. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 88 perc.

 

Az arab világ évről évre csodás kincsekkel lepi meg a hétköznapi filmbarátot, ám napjaink zűrzavaros politikai és kulturális konfliktusai miatt, viszonylag ritkának számít az, hogy egy muszlim alkotó identitásmagyarázatát könnyed vígjátékba csomagolja. Manele Labidi rendezőnő azonban bátran teszi félre a kortárs iszlám világ misztikumainak taglalását és a fejben terrorizmussal, csadoros nőkkel előítélkező nézőt egy másik perspektívába helyezi. Igaz Labidi némiképp könnyített pályán játszik, Tunéziai terápia című filmjében egy olyan országról mesél, amely izolált ugyan, de történelme folyamán nem jellemezték vallási villongások, és az iszlám hagyománytisztelet mellett békésen megfér a modern nyugatias életforma is.

Selma 35 éves szingli nő, dekkről gyújt rá, farmert hord és tetoválást visel, Párizsból költözik vissza Tunéziába, ahol pszichológus szeretne lenni. Hagyományos freudi díványát nagynénje és nagybátyja családi házának tetőterében állítja fel, ide várná pácienseit. Miután felmerül a probléma, ugyan melyik arab vágyik pszichoanalízisre – ami 2011 előtt tiltott dolog is volt az országban – egy szépségszalon vezetőjével sikerül bartelt kötnie, és kliensekre szert tennie. Tunézia minden tipikus és minden bizarr lelke megfordul nála, a biznisz beindul. A következő akadály azonban az, hogy egy jóképű ám kissé rámenős rendőrtisztnek fel tudjon mutatni egy működési engedélyt, amit bizony nem könnyű az ország zűrzavaros bürokráciájában megszerezni. Selma szépen fokozatosan mindenben elbizonytalanodik az engedélyszerzés pokoljárása és az egyre kaotikusabb pszichoszeánszok alatt, ám egy szolid idegösszeroppanás után mégis úgy dönt, hogy nem adja fel.

Manele Labidi izgalmas tempóban, szép motívumokkal szövi meséjét az identitás kereséséről. Főhősnője egy modern, emancipált nő, aki otthon van ugyan, mégis idegennek érzi magát abban a hagyománytisztelő közegben, amit életteréül választott. Soha ilyen szépen nem meséltek még az arab tavaszról vagy a 2011-es forradalom utáni Tunéziáról, amely a diktatórikus rezsimtől való megszabadulás után, egy cseppet őrült és kissé meghasonult, de mégis boldog. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14756