|
|
|
MoziTunéziai terápiaAlföldi Nóra
(Un divan à Tunis) – francia-tunéziai, 2019. Rendezte és írta: Manele Labidi. Kép: Laurent Brunet. Zene: Flemming Nordkrog. Szereplők: Golshifteh Farahani (Selma), Majd Mastoura (Naim), Hichem Yacoubi (Raouf), Aisha Ben Miled (Olfa), Feryel Chammari (Baya). Gyártó: Kazak Productionss. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 88 perc. Az arab világ évről évre csodás kincsekkel lepi meg a hétköznapi filmbarátot, ám napjaink zűrzavaros politikai és kulturális konfliktusai miatt, viszonylag ritkának számít az, hogy egy muszlim alkotó identitásmagyarázatát könnyed vígjátékba csomagolja. Manele Labidi rendezőnő azonban bátran teszi félre a kortárs iszlám világ misztikumainak taglalását és a fejben terrorizmussal, csadoros nőkkel előítélkező nézőt egy másik perspektívába helyezi. Igaz Labidi némiképp könnyített pályán játszik, Tunéziai terápia című filmjében egy olyan országról mesél, amely izolált ugyan, de történelme folyamán nem jellemezték vallási villongások, és az iszlám hagyománytisztelet mellett békésen megfér a modern nyugatias életforma is. Selma 35 éves szingli nő, dekkről gyújt rá, farmert hord és tetoválást visel, Párizsból költözik vissza Tunéziába, ahol pszichológus szeretne lenni. Hagyományos freudi díványát nagynénje és nagybátyja családi házának tetőterében állítja fel, ide várná pácienseit. Miután felmerül a probléma, ugyan melyik arab vágyik pszichoanalízisre – ami 2011 előtt tiltott dolog is volt az országban – egy szépségszalon vezetőjével sikerül bartelt kötnie, és kliensekre szert tennie. Tunézia minden tipikus és minden bizarr lelke megfordul nála, a biznisz beindul. A következő akadály azonban az, hogy egy jóképű ám kissé rámenős rendőrtisztnek fel tudjon mutatni egy működési engedélyt, amit bizony nem könnyű az ország zűrzavaros bürokráciájában megszerezni. Selma szépen fokozatosan mindenben elbizonytalanodik az engedélyszerzés pokoljárása és az egyre kaotikusabb pszichoszeánszok alatt, ám egy szolid idegösszeroppanás után mégis úgy dönt, hogy nem adja fel. Manele Labidi izgalmas tempóban, szép motívumokkal szövi meséjét az identitás kereséséről. Főhősnője egy modern, emancipált nő, aki otthon van ugyan, mégis idegennek érzi magát abban a hagyománytisztelő közegben, amit életteréül választott. Soha ilyen szépen nem meséltek még az arab tavaszról vagy a 2011-es forradalom utáni Tunéziáról, amely a diktatórikus rezsimtől való megszabadulás után, egy cseppet őrült és kissé meghasonult, de mégis boldog.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
