KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2020/december
MAGYAR MŰHELY
• Petényi Katalin: Emléktöredékek Gyöngyössy Imre (1930-1994)
• Erdélyi Z. Ágnes: Kilépés a feledésből Beszélgetés Kabay Barnával
• Varga Zoltán: Rettegés a fűben Ulrich Gábor: Dűne
• Gelencsér Gábor: Töredék az élet Hét kis véletlen
ÖKO-ANIMÁCIÓ
• Gerencsér Péter: „Nincs ember, nincs probléma” Közép-európai ökoanimáció
• Barotányi Zoltán: Tragédia az erdőszélen Koszakovszkij: Gunda

• Megyeri Dániel: Felbolydult élet Michael DeForge: Ant Colony
KÍNA ÁRNYÉKÁBAN
• Géczi Zoltán: Sötétben köttetett alkuk Hollywood és Kína
• Stőhr Lóránt: A bomlás gyermekei Chang Tso-chi
• Jordi Leila: A tibeti masztiff halála A tibeti film elmúlt 10 éve
MOHOLY-NAGY
• Orosz Márton: Fénytér Moholy-Nagy László és az „avantgárd munkásfilm”
EVILÁGI ÉS TERMÉSZETFELETTI
• Bóna László: A mű egésze A Twin Peaks mitológia – 2. rész
• Bakos Gábor: Zavar és zűr Párhuzamos montázs: Kutya éji dala // Bűvös vadász
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Boszorkányos esték Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Pályi András: Megtörtént esetek Lengyel filmtavasz ősszel
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Nem gyerekmese Roald Dahl: Boszorkányok
• Vajda Judit: Banyapara Robert Zemeckis: Boszorkányok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Tejfogak koccanása Amíg tart a nyár
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Viszik a bankot A bank
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: A chicagói 7-ek tárgyalása
• Tüske Zsuzsanna: Rebecca
• Teszár Dávid: Túlélők
• Varró Attila: Gazfickók városa
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Az asszisztens
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Patrick
• Lichter Péter: Cobra Verde
• Parádi Orsolya: Átlagemberek
MOZI
• Alföldi Nóra: Tunéziai terápia
• Pazár Sarolta: Egy humorista élete
• Varró Attila: Bűvölet – Az örökség
• Vajda Judit: A beszéd
• Fekete Tamás: Fellini – A lélek festője
• Benke Attila: Doorman
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Gazfickók városa

Varró Attila

Bronx – francia, 2020. Rendezte és írta: Olivier Marchal. Kép: Denis Rouden. Zene: Erwann Kermorvant. Szereplők: Lannick Gautry (Vronski), Stanislas Merhar (Willy), Kaaris (Max), Patrick Catalifo (Campana), Erika Sainte (Zoe), Jean Reno (Leonetti). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 116 perc.

 

Nemcsak rablóból lesz a legjobb pandúr, de a bűnügyi írók krémjében is akad hajdani rabló (Eddie Bunker) és pandúr (Joseph Wambaugh), a francia bűnfilm pedig két kiváló író-rendezővel is büszkélkedhet a törvény két oldaláról – az alvilági melódiások között Jose Giovannival (Bajhozó, Két férfi a városban), a zsarutörténetek világából pedig Olivier Marchallal, aki nyomozói karrierjét hátrahagyva immár húsz éve forgatja komor műveit, főként saját démonokkal küzdő rendőrökről (Gengszterek, 36, MR73). Marchal neo-noirjai éjsötét végükön kezdett kelepce-mesék, hősei hivatásuk poklában rekedt, kiégett profik, szerelmei sztriptíz-bárokban születnek, halálai hirtelen hátbatámadások – bűnüldözői és bűnözői között a különbség csupán percekben mérhető.

Az idei Gazfickók városa nem csupán rég várt visszatérés az utóbbi évek fejsúlyos gengszter-eposzai után (A lyoni banda, Carbone) a korai zsaru-trilógia fajsúlyos drámáihoz, de egyben örömteli szakítás a hajdani művész-ambíciókkal és Mann-manírokkal a műfaj nemzeti tiszta forrása kedvéért. Jean-Claude Izzo imádott-züllött Marseilles-ében járunk, az arab, korzikai és északi bűnbandák háborújába keveredő korrupt és/vagy kiégett kopókkal, kusza szerelmi kapcsolatokkal és szorosan összefonódó zsaru-csirkefogó kötelékekkel – a kétórányi totál káosz egy véres maffia-leszámolás lavináját követi nyomon, amely nem csupán az alvilágon söpör végig pusztító erővel, de a rendőri hierarchiát is a csúcsáig megrengeti. Marchal egyik téren sem nyújt kiemelkedő teljesítményt, nincsenek formabontó húzásai, alkotói ötleteit a korábbi opuszaiból meríti – ugyanakkor hibákat sem követ el, végzi a maga dolgát, precízen és hatékonyan, redundanciák és szájbarágás nélkül a szokásos, keserű céltudatossággal összeillesztve az ezernyi mozaikdarabkából álló összképet a szokatlanul kíméletlen fináléra. Ismét egy mifelénk fájón ismeretlennek számító tömegfilmes példa arra, hogy az évszázados filmzsánerek tulajdonképpen magukat készítik el: ha az örökléthez nem is, a sikerhez bőven elég, ha az alkotók értik és szeretik őket – akárcsak Marseilles noir-világában a szajhákat, akik pénzért adják az élvezetet, de ezeréves szívük van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14752