|
|
|
MoziAvaTüske Zsuzsanna
Ava – amerikai, 2020. Rendezte: Tate Taylor. Írta: Matthew Newton. Kép: Stephen Goldblatt. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Chastain (Ava), John Malkovich (Duke), CVolin Farrell (Simon), Geena Davis (Cydney), Common (Michael). Gyártó: Voltage Pictures / Freckle Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 96 perc.
A tisztes középszert képviselő hollywoodi
iparos és zsánerpolihisztor, Tate Taylor esetében mára központi vonássá vált,
hogy filmjeiben előszeretettel dédelget peremre került női figurákat. A Segítség faji szegregáció ellen magányos
harcosként fellépő lányhősének vígjátéki karaktere, a Lány a vonaton megalázott, önmarcangoló alkoholistává váló
thriller-alakja és a Mami
megszégyenített, bosszúszomjas, borzongató horror-mamája után a rendező idén
egy akciófilm-amazonnal bővíthette kitaszítottakból álló hölgykoszorúját,
valamint a manapság rohamosan bővülő mestergyilkosnő felhozatalt Annától Hannáig, Bérgyilkos Marytől
Vörös verébig. A műfajteremtő Nikita óta számos alkalommal
újraformázott női karakter rendszerint kiszolgáltatott helyzetben, akár
kimondottan fogolyként válik egy szervezet profi végrehajtójává – a legújabb
jelölt, az Ava esetében azonban
önkéntes a száműzetés: Taylor noir-színezetű akciódrámája inkább a múltbéli
traumák, a kötődési problémák és a függőség elől való menekülésről és az
(ön)büntetésről szól – nem a férfiszervezetek markából történő vériszamos
szabadulásról.
Miként a legtöbb korábbi
bérgyilkosnő-filmben, a traumatizálódott, elmagányosodott antihősnőt ezúttal is
kiképzője afféle pótapa-figuraként támogatja a háttérből, azonban az eddig
látottakhoz képest rendhagyó módon, az akciójelenetek mellett egy komplett,
többszereplős családi dráma is kibontakozik a vásznon. Az édesanyjához és
húgához kilenc év után visszatérő, szakmai hidegvérét elvesztett Avának nem
csak a likvidálását elrendelő kisfőnökkel kell szembenéznie, de minden elszenvedett
és szeretteinek okozott fájdalom következményével is. Tate Taylornak – akárcsak
a Mami horrorja esetében – ezúttal is
sikerült kitágítania a műfaji kereteket, erőteljes drámai (sőt, melodrámai)
motívumokkal elárasztva filmjét, egy újabb zsánermixet, afféle lélektani akcióthrillert
teremtve az Atomszőkék és Ragadozó madarak adrenalin-fiesztái
között – egyúttal a bérgyilkosnő-téma vérét is felfrissítve.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
