Új rajStand-up: Tig NotaroBoldog, hogy itt lehetPernecker Dávid
Notaro stand-up comedyje humorral győzi le a tragédiát. „Jó estét, helló, rákos vagyok.” Tig Notaro
2012-es lemeze a stand-up komédia történetének egyik legerősebb mondatával
nyit, és noha a Grammy-díjra jelölt Live témái közel sem tűnnek humorosnak,
Notaro önterápiás anyaga minden gyomorba vágó tragédiája ellenére is
meghökkentően kacagtató. A mindig saját életéből merítő Notaro ugyan már 2011-es
első lemezén (Good One) is érintett olyan műfajidegen témákat, mint a szexuális
zaklatás vagy a családon belüli molesztálás, a Live egy órájában azonban sokkal
koncentráltabb formában teszi katartikusan viccessé életének legszomorúbb időszakát.
Notaro édesanyja halála és egy nehéz szakítás depressziója mellett a lemez
jelentős részében kétoldali mellrákjáról beszél, úgy, ahogy csak ő tud. Tömör,
monoton, rezignált hanghordozással, visszafogottan. Notaro nehéz témái ellenére
sem lesz teátrális, távolságtartó előadásmódja, idézőjeles zárkózottsága
lefegyverzően ellentmondásos: megfoghatatlan faarccal és fahanggal mesél
félelemről és csalódásról, miközben megfigyeléseken alapuló humora és zavarba
ejtő intimitása lassan nézői-hallgatói bőre alá kúszik.
Míg a Live az érzelmi és
fizikai fájdalmak mélypontjainak lemeze volt, addig a 2016-os Boyish Girl
Interruptued a kilábalás, a gyógyulás folyamatának anyaga. Notaro mondandóját
mindig ki- és felforgatott seinfeldi megfigyelésekkel színesíti – vagy épp téríti
el félúton –, ezek az epizódok azonban jóval könnyebben befogadhatók: Notaro játszik
a közönséggel, beszélget, ismerkedik (mesél például pizsamájáról). A tragédiák
évei múlóban, a humorát megkeserítő rákra a mellei hűlt helyén látható műtéti
sebek emlékeztetnek csupán. Ahogy Notaro ingét lekapva folytatja műsorát, ahogy
megmutatja mindenkinek, hogy miként fest a kettős masztektómia nyoma, az nem
színpadias villantás. Semmi hatásvadászat nincs ugyanis abban, ahogy a
megcsonkított testével megbékélő nő szó szerint levetkőzi a ráaggatott „hős
ráktúlélő” szerepet. Azzal, ahogy kijelenti, hogy ő is csak ember, többet ér el
bármilyen motivációs prédikációnál. Félmeztelenül mondja tovább vicceit, nem
rejt el semmit, de nem is hagyatkozik a kelleténél jobban a stand-upoktól
merőben szokatlan szituációra. Egy idő után már fel sem tűnik Notaro traumája, és
ez a lényeg: előadása, viccei, jelenléte elfeledteti a betegséget és nyomának
látványát. Nem beszéli túl történetét akaraterőről, bátorságról és a felépülés
nehézségeiről. Közben ugyanúgy üt így a történet, melyből kiderül, hogyan égett
be Las Vegas-i műsorával egymás után tizennégyszer, ahogy az is, hogy mennyire
össze tudja zavarni a reptéri biztonsági embereket, ha meg kell motozniuk egy
valóban fiús fizimiskájú, melletlen leszbikus nőt. Hiába mutatja egy gyenge,
törékeny, szorongó nő képét, előadásainak bravúros tempója, poénjainak nem
mindennapi időzítése mesteri magabiztosságot sugároz.
Míg a Live-ban a
szenvedésről, a Boyish Girl Interruptedban a gyógyulás harcáról, addig
komédiatrilógiájának 2018-as záródarabjában a vágyott örömről és a kiküzdött
béke állapotairól beszél. A Happy to Be Here nyitómondata maga a cím: „Boldog
vagyok, hogy itt lehetek” – kezdi Notaro megdöbbentően életigenlő műsorát.
Messze van már a Live kezdősora. Notaro egészséges, végre mosolyog, tobzódik új
házasságában, a feleségéről és gyerekeikről szóló történetekben. Több a
kiszámíthatatlan – az elvárásokra folyamatosan rájátszó és azokat váratlanul megkerülő
– poén, több az improvizáció, de sajátos ritmusa és provokatív kétértelműsége
töretlen marad. Továbbra sem tudja eldönteni senki, hogy ő most akkor férfi-e
vagy nő (nemiségről ilyen higgadtan és erőlködés nélkül nem sokan tudnak
beszélni), és boldogsága sem vizezte fel szárazságában üdítő humorát. Egy olyan
komikus örömtánca ez, aki kénytelen volt vicceit tragédiákból meríteni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
