KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
   2020/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne!” Létay Veráról
• Kovács Bálint: A rendszerből törölve Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
• Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok Beszélgetés Dombrovszky Lindával
• Parádi Orsolya: Mossa kezeit Pilátus
FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
• Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága? Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
• Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal Mark Cousins: Women Make Film
• Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép (Egyfelvonásos)
NŐI KÉPEK
• Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban Margaret Atwood
• Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig Animáció nőnemben
• Kovács Kata: Közös sebek Alison Bechdel
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Mágikus neorealizmus Új raj: Alice Rohrwacher
• Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet Stand-up: Tig Notaro
NEMEK HARCA
• Varró Attila: Rémálmok csapdájában Női bűnfilmek
• Roboz Gábor: Kétes elégtétel Ausztrál bosszúfilmek
• Déri Zsolt: „Problémás csajok” Női punkfilmek
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: „Eredeti példány” Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.
TELEVÍZÓ
• Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Mrs. America
KRITIKA
• Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül Ema
• Vajda Judit: A Pásztor az én uram A másik bárány
STREAMLINE MOZI
• Kálovics Dalma: Macska/lány Muge
MOZI
• Árva Márton: Egy nő láthatatlan élete
• Varró Attila: Jay és Néma Bob Reboot
• Kovács Gellért: Remény
• Kovács Kata: Pont az a dal
• Alföldi Nóra: Titkok és hazugságok
• Lovas Anna: Staten Island Királya
• Roboz Gábor: Teljes titoktartás
• Tüske Zsuzsanna: Ava
DVD
• Benke Attila: Gran Torino
• Kovács Patrik: A visszaút
• Pápai Zsolt: Halálos fegyver
• Varga Zoltán: A halott menyasszony
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Magyar veteránok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Magyar veteránok

Papírmozi

Kránicz Bence


Nem sokan fogadtunk volna rá 2009-ben, mikor 100. lapszámával, a könyvpiaci válság sokadik áldozataként megszűnt a Kretén másfélkegyelmű humormagazin, hogy valaha viszontlátjuk még a maga műfajában túlzás nélkül legendásnak nevezhető újságot. A rendszerváltást követően sorra indultak el a szabadszájú és szabad szellemű humorlapok, jobb-rosszabb ízléssel, de munkalehetőséget adva a fiatal karikaturistáknak. A Kretén a magyar szerzők – köztük Marabu, Fekete Imre, Göndöcs Gergely – és a jó érzékkel kiválogatott külföldi anyag miatt élte túl a kilencvenes éveket, az ezredforduló után viszont mintha légüres térbe került volna. A kelekótya és politikailag inkorrekt humor, a vicces képek garmadája az internetre költözött, print lapként a Kretén egyre anakronisztikusabbá vált, noha lazaságát nem veszítette el. Félő, hogy a tavaly ősszel újraindult, legutóbb háromhavi, összevont számmal jelentkező újság szerkesztői még nem találtak választ arra a kérdésre, mi újat is tud kínálni ma egy humorlap azon kívül, hogy újraközöl néhány képsort az utóbbi évek magyar terméséből, válogatást kínál a francia nyelvterületen jól ismert címekből, és szélesre tárja az ajtót a fiatal hazai alkotók előtt. A Cosmik Roger, a Philip Kradow, magánnyomozó, és persze a nagy visszatérő, Édika munkái profik, remek rajzokkal. Arról pedig, hogy a humoruk mennyire fárasztó vagy szexista, lehet vitatkozni, csak nem érdemes, mert nyilvánvalóan rengeteg potenciális olvasó találhatja viccesnek ezeket a képregényeket.

Az új Kretén fontos jellegzetessége, hogy immár szinte csak képregényeket közöl, nagyon kevés a szöveges tartalom, azt is jobbára a mellékletként újraélesztett No Komplett magazin viccfelelősei szerkesztik. A másik sajátosság, hogy a lap nagy tisztelettel adózik a klasszikus Kreténnek, és szinte minden elemében azt követi, így viszont elsősorban a nosztalgiázásra kapható, egykori törzsolvasókat szólíthatja meg. Hogy a mai tizenévesek szórakoztatónak találnák-e a Kretént, ha egyáltalán járnának újságoshoz, arról fogalmam sincs, és mintha a szerkesztők is inkább csak remélni mernék, hogy új olvasók is rájuk találnak. A legutóbbi szám koronavírusos poénjai (szájmaszkká alakítható magazin!) mindenesetre jelzik, hogy a szerzőket nemcsak a bejáratott sémák, hanem a közéleti humor mai lehetőségei is foglalkoztatják.

*

Veterán magyar képregényesek vállalkozása a Seuso mozaik is. A rutinos író, Kiss Ferenc a Seuso-kincsek történetét dolgozta fel fikciós eszközökkel. A korokon átívelő kalandképregényben történelmi színek váltják egymást, a római kori, 19. századi, második világháborús, illetve hetvenes években kezdődő fejezeteken más-más rajzoló dolgozott, mielőtt a színezés valamelyest egységesítette volna a kötet képi világát. Sváb József és Sarlós Endre a rendszerváltás előtti magyar képregényes iskolát képviselik, Szendrei Tibor fantasy-illusztrációi révén ismert, Tebeli Szabolcs pedig az egyik legaktívabb fiatal rajzoló. Tehetségből tehát nincs hiány, és a Seuso mozaiknak akadnak is remek pillanatai, mégis elkapkodott, helyenként követhetetlenül sűrű, máshol túl vázlatos a végeredmény. A történet központi állítása, hogy a Seuso-kincs romlásba dönt mindenkit, aki megkaparint belőle egy darabot. A végzet-dramaturgia véres történelmi drámába, tragikus románcba és noirba fordítja az egyes fejezeteket, az utolsó és leghosszabb, Kádár-korabeli rész kivételével azonban az író adós marad a rokonszenves vagy izgalmas figurákkal, a szereplők sokkal inkább a szerzői tézis bizonyítására használt sakkbábunak tűnnek. A rendszerváltás előtt játszódó rész ellenben számos bonyolult társadalmi-politikai kérdést felvet, például ügynökkérdésről és zsarolhatóságról. Kissnek annyi ötlete maradt erre a fejezetre, hogy nem is jut tér mindent kifejteni. Ha a képregény két kötetben jelenik meg, valamivel hosszabb, és talán tisztább szerkezetű, jobb ritmusú munka születik.

 

Kretén 104. Színes, irkatűzött, 48 oldal. Kiadó: Athos Ignis.

Kiss Ferenc és mások: Seuso mozaik. Színes, keményfedeles, 72 oldal. Kiadó: Vitanum.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14618