KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
   2020/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne!” Létay Veráról
• Kovács Bálint: A rendszerből törölve Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
• Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok Beszélgetés Dombrovszky Lindával
• Parádi Orsolya: Mossa kezeit Pilátus
FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
• Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága? Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
• Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal Mark Cousins: Women Make Film
• Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép (Egyfelvonásos)
NŐI KÉPEK
• Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban Margaret Atwood
• Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig Animáció nőnemben
• Kovács Kata: Közös sebek Alison Bechdel
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Mágikus neorealizmus Új raj: Alice Rohrwacher
• Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet Stand-up: Tig Notaro
NEMEK HARCA
• Varró Attila: Rémálmok csapdájában Női bűnfilmek
• Roboz Gábor: Kétes elégtétel Ausztrál bosszúfilmek
• Déri Zsolt: „Problémás csajok” Női punkfilmek
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: „Eredeti példány” Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.
TELEVÍZÓ
• Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Mrs. America
KRITIKA
• Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül Ema
• Vajda Judit: A Pásztor az én uram A másik bárány
STREAMLINE MOZI
• Kálovics Dalma: Macska/lány Muge
MOZI
• Árva Márton: Egy nő láthatatlan élete
• Varró Attila: Jay és Néma Bob Reboot
• Kovács Gellért: Remény
• Kovács Kata: Pont az a dal
• Alföldi Nóra: Titkok és hazugságok
• Lovas Anna: Staten Island Királya
• Roboz Gábor: Teljes titoktartás
• Tüske Zsuzsanna: Ava
DVD
• Benke Attila: Gran Torino
• Kovács Patrik: A visszaút
• Pápai Zsolt: Halálos fegyver
• Varga Zoltán: A halott menyasszony
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Magyar veteránok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Halálos fegyver

Pápai Zsolt

Lethal Weapon – amerikai, 1987. Rendezte: Richard Donner. Szereplők: Mel Gibson, Danny Glover, Gary Busey. Forgalmazó: Warner Bros. 110 perc.

Amikor, úgy a nyolcvanas évek derekán, a UCLA csikókorú üdvöskéje, Shane Black megírta a Halálos fegyver forgatókönyvét, még nem sejtette, hogy a belőle készült „buddy thriller” minta és kopírozandó mű lesz, amely, ha nem is forradalmasítja a bűnügyi filmek történetét, de jelentékeny hatással lesz arra. A kivált pályája hajnalán nagy tehetségűnek mutatkozó Richard Donner (Ómen, Superman) által megrendezett film bő három évtizeddel a bemutatója után is működik, ritka jó ritmusú, példásan megszerkesztett, cselekményében csavaros, a ragyogó steadicam-futamok és flying cam-alkalmazások miatt a kivitelezésében impresszív, továbbá a dialógusépítésében elsőrangú mozidarab. Még az akciózás mértéke és módja is ízlésesnek mondható benne, legalábbis a zárónegyedig (ott azonban – sajnos – elszabadul a pokol). Az ihlet bázisa a hetvenes évek, pontosabban annak néhány fontos mozgóképe volt az alkotók számára: egyes tévésorozatok (San Francisco utcáin, 1972-1977), illetve legelsősorban Don Siegel Piszkos Harryje (1971), de ezek mellett a kőkemény pornóvilágig kóborló korahuszonéves lány figurájával és a lány halála keltette konfliktussal a Sötét utcákat (Robert Aldrich, 1975) és Paul Schrader Hardcore-ját (1979) is megidézi.

A film igazi nóvuma a figuraépítése. Shane Black és Richard Donner nem egyszerűen a „jó zsaru–rossz zsaru” képletet használja, nem is csupán az „idősebb versus fiatalabb zsaruét”: ha így tennének, abban nem lenne semmi különös. A Halálos fegyver nagy ötlete, hogy egymás mellé helyezi a régi idők nyomozóját az új időkével, mintegy keresztezi a klasszikus hősképet az ötvenes évektől kezdődően finoman átalakuló, majd a hetvenes dekád Hollywoodi Reneszánszában döntően megváltozó hősábrázolással. Király Jenő írja a kilencvenes évek elején, a Frivol múzsában az amerikai „szuperfilmek” központi alakjáról: „A régi hős egyetlen nagy konfliktustól eltekintve rendben van; a mai hősnek egy dolog megy jól (például jól lő), egyébként semmi sincs rendben…”. A Halálos fegyver két „buddyja”, Roger Murtaugh (Danny Glover) és Martin Riggs (Mel Gibson) őrmesterek mintha két filmtörténeti korszak küldöttei–képviselői lennének: az egyetlen probléma – a megoldandó bűntény – híján „rendben lévő”, ó-hollywoodi fazonírozású Murtaugh és a „posztklasszikus”, azaz a szétesés határán álló (viszont egyvalamiben – pisztolylövészi képességeit illetően – kivételes) Riggs együttes szerepeltetése ragyogónak tetsző ötlet. Egyrészt művészi szempontból, hiszen kettejük ellentéte éppúgy thrill-, mint humorforrás, másrészt gazdasági értelemben: legyen a néző bármily korú, habitusú, érzékenységű, a két figura valamelyikében bizonyosan megtalálhatja az őt azonosulásra hívó karaktert.

A Halálos fegyver nem egyszerűen jó, sőt remek film, amely (Mel Gibson Bundesliga-frizurája kivételével) semmit sem avult, de a hetvenes-nyolcvanas évtizedben megváltozó mozitrendekről – azon belül a modifikálódó hősképről – szóló tanulmányként is nézhető, értelmezhető.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14620