KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
   2020/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne!” Létay Veráról
• Kovács Bálint: A rendszerből törölve Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
• Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok Beszélgetés Dombrovszky Lindával
• Parádi Orsolya: Mossa kezeit Pilátus
FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
• Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága? Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
• Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal Mark Cousins: Women Make Film
• Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép (Egyfelvonásos)
NŐI KÉPEK
• Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban Margaret Atwood
• Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig Animáció nőnemben
• Kovács Kata: Közös sebek Alison Bechdel
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Mágikus neorealizmus Új raj: Alice Rohrwacher
• Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet Stand-up: Tig Notaro
NEMEK HARCA
• Varró Attila: Rémálmok csapdájában Női bűnfilmek
• Roboz Gábor: Kétes elégtétel Ausztrál bosszúfilmek
• Déri Zsolt: „Problémás csajok” Női punkfilmek
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: „Eredeti példány” Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.
TELEVÍZÓ
• Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Mrs. America
KRITIKA
• Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül Ema
• Vajda Judit: A Pásztor az én uram A másik bárány
STREAMLINE MOZI
• Kálovics Dalma: Macska/lány Muge
MOZI
• Árva Márton: Egy nő láthatatlan élete
• Varró Attila: Jay és Néma Bob Reboot
• Kovács Gellért: Remény
• Kovács Kata: Pont az a dal
• Alföldi Nóra: Titkok és hazugságok
• Lovas Anna: Staten Island Királya
• Roboz Gábor: Teljes titoktartás
• Tüske Zsuzsanna: Ava
DVD
• Benke Attila: Gran Torino
• Kovács Patrik: A visszaút
• Pápai Zsolt: Halálos fegyver
• Varga Zoltán: A halott menyasszony
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Magyar veteránok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A másik bárány

A Pásztor az én uram

Vajda Judit

Małgorzata Szumowska régi témáihoz nyúl, első angol nyelvű munkája mégis más, mint a korábbiak.

A már bemutatkozó nagyjátékfilmjével, a Boldog emberrel (2000) fesztiválkedvenccé vált Małgorzata Szumowska teljes életművét átszelik kedvenc témái: szinte monomániásan kutatja test és lélek összefüggéseit, gyakrabban ellentmondásait (Szex felsőfokon, Az Ő nevében, Test), a halál és veszteség témáját (33 jelenet az életből, Test, Arc), és veti alá kritikának a vallást és az egyházat (Az Ő nevében, Arc) – teszi mindezt sokszor női sorsokon keresztül (Ő – A lepkeszárny érintése, 33 jelenet az életből, Szex felsőfokon).

A másik bárány című ír-belga-amerikai koprodukció elsőre egyfajta szintézise a korábbi Szumowska-munkáknak. Egy napjainkban, de a modern világtól távol élő vallásos szektában nevelkedő tizenéves lányt ismerünk meg. Selah számára a közösséget vezető Pásztor az egyetlen férfi, akit ismer, mivel kommunájukban csak nők vannak, akik vagy feleségei, vagy lányai a vallási vezetőnek. A kamaszlány ráadásul elveszítette az édesanyját, és éppen a nővé érés küszöbén áll – azaz a veszteség élménye is jelen van, többszörösen is.

Az alkotó korábbi filmjeiben (mintegy szimbólumként) rendszeresen mutatott testeket, akár Az Ő nevében sportoló férfitesteit, a Test anorexiás lánytesteit vagy épp holttesteit, akár az Arc kedvezményes vásárlásért versenyt futó félmeztelen testeit vesszük. A főhősök testét Szumowska ezúttal bibliai időket idéző, lepelszerű ruhákkal takarja el, de attól még azok nagyon is jelen vannak – méghozzá ezúttal is a lélekkel egyszerre összefüggésben és ellentmondásban. Hisz miközben a Pásztor a halhatatlan lélekről prédikál, a nők testét uralja. Azzal párhuzamosan pedig, hogy elkezd kételkedni a férfi szavaiban, Selah-val fizikai változások is történnek: s a nővé válás sok vérrel jár – esetünkben több értelemben is.

Amennyi azonban a rokonság a korábbi Szumowska-filmek és A másik bárány között, annyi a különbség is. Már első ránézésre feltűnő, hogy az eddigi alkotások funkcionális kisrealizmusa, már-már dokumentarizmusa helyett ezúttal artisztikus vizuális világot, festményszerűen csodálatos képeket kapunk, tiszta színekkel: gyönyörű kékekkel (Szűz Mária színét sokatmondóan a lányok viselik) és teli pirosakkal/fuksziákkal (az érett asszonyok, a feleségek ruhája ilyen), háttérben a természet ragyogó zöldjével.

A korábbi művek visszafogottabb plánozásától eltérően Szumowska most az arcközelikkel is hatni akar, és feltűnőek az extrém szögek és gépállások, az eddigieknél különlegesebb kameramozgások is (a kamera van, hogy kifelé zoomol, és olyan is, hogy valaki körül forog). A látványos képek gyakran a film szimbólumait (a bárányokat és a kost), máskor a főhősnő látomásait mutatják be – ez eddig szintén idegen volt az alkotótól. A legfontosabb különbség a korábbiakhoz képest mégis az, hogy míg eddigi munkáiban a rendezőnő mindig egyénítette hőseit, most általánosabban fogalmaz, így személyes és átélhető felnövekvéstörténet helyett a mű inkább működik feminista parabolaként.

Logikusan merül fel tehát, hogy A másik bárány legközelebbi rokonai Szumowska saját korábbi alkotásai helyett a közelmúltbeli művészhorrorok, amelyekben szintén reneszánszát éli a vallásos téma (Saint Maud, Téli menedék) és a szekták megjelenítése is (Örökség, Fehér éjszakák). Filmünk ezek közül elsősorban a Fehér éjszakákkal folytat párbeszédet, méghozzá úgy, hogy a központi karakter éppen fordított utat jár be, hiszen amíg abban a külvilágból érkező főhősnő megtalálja magát a kegyetlen szektában, addig itt Selah kételkedni kezd az addig az életét jelentő kommunában. Egyes látomásaiban ráadásul hősünk pont olyannak álmodja magát (egy autó hátsó ülésén utazó modern tinédzsernek), mint amitől a másik lány eltávolodik. Abban viszont megegyezik A másik bárány Selah-ja és a Fehér éjszakák Danije: ahhoz, hogy rátaláljanak igazi valójukra, pusztítaniuk kell – a gyerekkorral/múltjukkal együtt valami (valaki) mást is. A Szumowska-filmen végigvonuló bárányszimbólum is ezen a vonalon kel igazán életre, hisz amíg az egyik bárányt megöli a pásztor, addig a másik bárány megöli a pásztort. Mindezt egybevetve A másik bárány Małgorzata Szumowskája régi rajongóit talán kiábrándítja, a művészhorrorok szerelmesei viszont új kedvencet találhatnak maguknak a személyében.

 

A MÁSIK BÁRÁNY (The Other Lamb) – ír-belga, 2019. Rendezte: Małgorzata Szumowska. Írta: C.S. McMullen. Kép: Michal Englert. Zene: Rafael Leloup és Pawl Mykietyn. Szereplők: Raffey Cassidy (Selah), Michiel Huisman (Pásztor), Denise Gough (Sarah), Kelly Connolly (Hannah). Gyártó: Runble Films / Zentropa / Rooks Nest Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 97 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14622