KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
   2020/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne!” Létay Veráról
• Kovács Bálint: A rendszerből törölve Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
• Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok Beszélgetés Dombrovszky Lindával
• Parádi Orsolya: Mossa kezeit Pilátus
FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
• Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága? Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
• Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal Mark Cousins: Women Make Film
• Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép (Egyfelvonásos)
NŐI KÉPEK
• Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban Margaret Atwood
• Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig Animáció nőnemben
• Kovács Kata: Közös sebek Alison Bechdel
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Mágikus neorealizmus Új raj: Alice Rohrwacher
• Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet Stand-up: Tig Notaro
NEMEK HARCA
• Varró Attila: Rémálmok csapdájában Női bűnfilmek
• Roboz Gábor: Kétes elégtétel Ausztrál bosszúfilmek
• Déri Zsolt: „Problémás csajok” Női punkfilmek
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: „Eredeti példány” Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.
TELEVÍZÓ
• Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Mrs. America
KRITIKA
• Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül Ema
• Vajda Judit: A Pásztor az én uram A másik bárány
STREAMLINE MOZI
• Kálovics Dalma: Macska/lány Muge
MOZI
• Árva Márton: Egy nő láthatatlan élete
• Varró Attila: Jay és Néma Bob Reboot
• Kovács Gellért: Remény
• Kovács Kata: Pont az a dal
• Alföldi Nóra: Titkok és hazugságok
• Lovas Anna: Staten Island Királya
• Roboz Gábor: Teljes titoktartás
• Tüske Zsuzsanna: Ava
DVD
• Benke Attila: Gran Torino
• Kovács Patrik: A visszaút
• Pápai Zsolt: Halálos fegyver
• Varga Zoltán: A halott menyasszony
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Magyar veteránok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pont az a dal

Kovács Kata

High Note – amerikai, 2020. Rendezte: Nisha Ganatra. Írta: Flora Greeson. Kép: Jason McCormick. Zene: Amie Doherty. Szereplők: Dakota Johnson (Maggie), Tracee Ellis Ross (Grace), Kelvin Harrison (David), Bill Pullman (Max), Zoe Chao (Katie). Gyártó: Working Title Films / Perfect World Pictures. Forgalmazó: UIP Duna Film. Szinkronizált. 113 perc.

Az ördög Pradát visel kirobbanó sikere óta különösen népszerű, gyakorlatilag alműfajjá terebélyesedett „női karrier” tematika a ridegszívű sztár-főnök és a szorgos gyakornok kapcsolatáról nagyon mozgatja manapság a fősodor közelében érvényesülni vágyó alkotókat. Nisha Ganatra indiai-kanadai rendezőnő éppen tavaly rukkolt elő egy ilyen komédiával (Talk Show), a főszerepben Emma Thompsonnal és a forgatókönyvet is jegyző komikus-szupersztárral, Mindy Kalinggel. Míg ez a divatiparhoz hasonlóan farkastörvények uralta késő esti tévéshow-k világába kanyarodott, az idei Pont az a dal a popszakma kissé naiv terepszemléje.

A filmbeli díva, Grace Davis negyven feletti színesbőrű nőként próbál talpon maradni a showbiznisz világában, és hiába a pop királynője, csak áhítozik a szerzőibb irányú karrierváltásra, egy Best of és egy Live albumnál többet még ő sem engedhet meg magának. Ártatlan tekintetű ám ambiciózus asszisztense, Maggie pedig nem kevesebbet szeretne, mint kávéfőzés helyett Grace új albuma mellett producerként bábáskodni. Időközben megismerkedik a történetesen ugyancsak színesbőrű, és kirobbanóan tehetséges Daviddel, aki egy szupermarket parkolójában zenél, és azonnal flörtölni kezdenek. Mint kiderül, nem csupán idősödő popsztárként, de ifjú tehetségként sem egyszerű az érvényesülés, különösen, ha nagyszerű kapcsolatokkal rendelkezünk, ám túl büszkék vagyunk hozzá, hogy ezeket használjuk is. A film igazi húzóerejét az idősebb generáció jelenti, a szomorú tekintetű Ross, a Maggie apját játszó Bill Pullman és a rövid, ám szürreális epizódra felbukkanó Eddie Izzard alakításai adnak némi mélységet és érdekes atmoszférát ennek a nem különösebben sokrétű mozinak. Az ifjonc Maggie-t ugyanabból a fából faragták, mint Az ördög Pradát visel Andy-jét, a mostani film azonban sokkal inkább épít a popszakma eszköztárának elengedhetetlen darabjaira, a grandiózus érzelmekre, a banális fordulatokra és a túl magas csúcspontokra – és épp emiatt nem ér fel elődjéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14630