Női képek

Margaret Atwood

Értékrend és hatalom Gileádban

Pethő Réka

Atwood disztópiájában már nyoma sincs a női egyenjogúságnak, Gileád agresszív férfiállam, ahol nincs szerelem, nincs házastársi szeretet, a nők már csak tenyészállatok.

Margaret Atwood írói életműve elsősorban női történeteket elmesélő regényekből áll, ám A szolgálólány meséje több egyszerű női történetnél, ezért várt világszerte ismertebbé, mint az írónő többi – kivétel nélkül kiváló – regénye. Általános érvényű kérdéseket vet fel a hatalom és a társadalom működéséről, az egyén szabadságáról és annak határairól. A történet szerint az egykori Egyesült Államokban olyan mértéket öltött a levegő és a föld szennyezettsége, hogy veszélybe került az élelem elérhetősége, minimálisra csökkent a születések száma, amelyre válaszul egy katonai csoportosulás magához ragadja a hatalmat és létrehozza Gileádot. Itt összegyűjtik a szülésre képes nőket, őket a hatalom elitjébe tartozó házaspárokhoz rendelik ki szolgálólányként, ahol céljuk és feladatuk, hogy gyermeket szüljenek a parancsnokuknak. Mindezt a világ megmentésére és az erkölcsiség visszaállítására szolgáló küzdelem ideológiája mögé rejtik.

Az 1985-ben megjelenő regényből először mozifilmes adaptáció készült 1990-ben, majd 2017-ben minisorozatként adaptálták, 2019-ben pedig képregény formában is megjelent (ezen kívül egy opera is készült belőle). Atwood saját elmondása szerint az egyre erősödő konzervatív hangulatra (a vallásos Focus on the Family, a keresztény koalíció csoportosulások és a Reagan-adminisztráció) válaszul írta meg science fiction-jét, azzal a szándékkal, hogy megmutassa, mi a logikus következménye mindannak, amit ezek a mozgalmak hirdetnek és célul tűztek ki. Ha megvalósítanák és végigvinnék kampányaikban hangoztatott szándékaikat, annak végkifejlete Atwood gileádi társadalma lenne. Ez azért sem teljesen utópisztikus gondolatmenet, mert mindazok a problémák, amelyekre megoldást kínálva a gileádi társadalom a regényben létrejött, valóban jelentős és egyre nagyobb figyelmet követelő kérdések a mai valóságban is: legyen szó a túlfogyasztásról, pazarlásról, a Föld egyre szennyezettebbé válásáról, vagy épp az emberi kapcsolatok kiüresedéséről, a rengeteg válásról, a témák mind napirenden vannak jelenkori társadalmunkban. A szolgálólány meséje arra mutat rá, milyen következményekhez vezet, ha mindezeket központi, radikálisan diktatórikus megoldással igyekszik kezelni egy társadalom, és azt feszegeti, hogy meddig terjed az egyén szabadsága globális méretű kérdésekben.

Habár a mű egy disztópikus valóságot rajzol fel, valójában nincs benne semmi, ami teljes mértékben fikció lenne. Mindazok a szabályok, központi előírások, megtorlások, amelyek a regényben megjelennek, a történelemben valamilyen formában már megvalósultak. A lehetséges válaszok, amelyet Atwood megfogalmaz, nem példa nélkül állók, ez az egyik magyarázata, hogy miért lehet olyan könnyen kapcsolódni a történethez. Mindezek mellett A szolgálólány meséje pontos ábrázolása annak, hogyan tud kialakulni egy teljhatalmú diktatúra úgy, hogy a civil társadalom közben minden lépését tisztán látja, mégsem tesz ellene. Egy közös ellenség megnevezése, aki veszélyezteti az országot, és ezért a kormány az állampolgárok érdekeit szem előtt tartva tesz akár szélsőséges lépéseket a fenyegetettség megszüntetésére? Az alkotmányos kontroll eltörlése arra hivatkozva, hogy veszélyhelyzet van, ezért fontos a gyors döntéshozás lehetősége? Nem ismeretlen politikai lépések.

A politikai kérdésekkel párhuzamosan Atwood mindennek a társadalmi vetületét is vizsgálja: Serena személyében – ő June, a főhős szolgálólány parancsnokának felesége –, megmutatja a mozgalmak és a választott jelszavak jelentőségét és felelősségét is. Serena a regényben tévés karrierrel rendelkező énekesnő, aki hírnevét felhasználva a nőket a konyhába visszautaló mozgalmak aktivistája lesz. A konzervatív mozgalmak női szószólói esetében azonnal adódik az ellentmondás, miszerint éppen ellenkezőjét csinálják, mint amit hirdetnek (lásd a Phyllis Schlafly munkásságát bemutató Mrs. America sorozat), Serena esetében ez áldozat meghozatalaként neveződik meg. Ám azt látjuk, hogy amikor célt ér és megvalósul, amiért harcolt, nem maradéktalanul elégedett elnyert szerepével. A regényben ez csak az említés szintjén jelenik meg, a sorozatban válik még hangsúlyosabbá, ahol a nő tanult értelmiségiként választott szakmájában dolgozott, könyvet is írt eszmeiségéről – ám ez a könyv a gileádi világban már tiltott olvasmány, Serena előtt pedig korábbi kollégái becsukják az ajtót, amikor a jelentősebb kérdésekről beszélnek.

Az epizodikusan építkező regény két fő irányt követ: egymással felcserélhető, az időrendtől független jelenetekkel, helyzetekkel festi fel a gileádi társadalom működését. Megismerjük ennek a világnak a szabályait, repetitív eseményeit June napi rutinján keresztül: bevásárlás, szertartás, kivégzés. A másik vonalon June személyes történetén keresztül kapunk betekintést abba, az egyén szintjén hogyan működik mindez, és hogyan repedezik az új szabályrendszer rögtön a létrehozása után. Mindhárom adaptáció hűen átemeli ezeket az eseményeket, ám ellentétes stratégiát választ a mondanivaló megközelítése szempontjából. Volker Schlöndorff filmjében az alkotók mintha nem tartották volna különösen ijesztőnek Gileád világát, nem kap kiemelt hangsúlyt a terror és a személyes szabadság teljes korlátozása, itt egy vidám főhőst látunk, aki – az adaptációk közül egyedüliként – lázadóbb befejezést kap, mint az alapmű. Bruce Miller sorozata egy igen karakteresen megjelenített atmoszféra segítségével teremti meg a képernyőn a regény sötét világát. Az alapmű cselekményén felül June korábbi életének szereplőiről is többet tudunk meg, amely többletinformációk kiegészítik a képet. Renée Nault képregénye terjedelmi korlátai révén erőteljesebb sűrítéssel él, ám rendkívül pontosan és jó dinamikával emeli ki a regény legfontosabb gondolatait, miközben kiválóan hangsúlyoz vizuálisan.

Hatalom

A hatalom központi kérdés A szolgálólány meséjében: Atwood főképp azt feszegeti, milyen formái vannak és meddig terjed ki. Az irányító hatalom a férfiak kezében van, ők hozzák a szabályokat, amelyek a magánélet legapróbb részleteit is megszabják. Az adaptációk közül a képregényben hangsúlyt kap egy ezzel ellentétes megközelítés és ennek ellentmondásai is: valójában női társadalomként ábrázolja, mivel az első számú prioritás a gyermekek születése. Szülni csak a nők képesek, ezzel pedig bizonyos értelemben érinthetetlenné válnak, ami egyfajta hatalmat ad a kezükbe: kérdőjelet hagyva annak eldöntésében, mi is valójában a hatalom.

A Hulu-sorozat ezzel szemben az egyén felől vizsgálja meg a kérdést, és azt állítja középpontba, hogy az egyén számára mit jelent a hatalom és mit érez hatalmi aktusnak a saját életében. A hatalom elvesztése June számára az a pillanat, amikor az új törvényi szabályozás szerint nem dolgozhat és nem lehet vagyona. Az önállóságát és az önálló döntések meghozatalának lehetőségét veszíti el, amikor kiszolgáltatottá válik a férjének – holott ez a kiszolgáltatottság elvi, hiszen egyenlő félként állnak a házasságban. Mégis, a gyakorlatban a hatalom – a pénz – a férfihez került, így a döntések joga végeredményben nála van. A filmben a hatalom eltávolodik az egyéntől, sokkal inkább egy absztrakt, személyhez nem köthető szabályrendszerként ábrázolódik, amelyben a kiskapuk keresése természetes hozzáállás. A főhős szolgálólány (itt Kate) bizonyos szintig alkalmazkodik a szabályokhoz, miközben ezek áthágása sokkal kevésbé jelenik meg fenyegető veszélyként, mint a többi adaptációban. Szabadabban jelennek meg azok a helyzetek, amelyek az előírások megszegését mutatják meg – Kate esti beszélgetései a parancsnokkal, vonzalma és viszonya a sofőrrel –, míg a tilalmak és a szigor felszínesebben ábrázolódik. A rendszer komolyan vehetetlenségét az alapműhöz képest átírt befejezés hangsúlyozza végérvényesen: szökését megelőzően Kate meggyilkolja a parancsnokot, ezzel jelezve egy ilyen abszurd rendszer fenntarthatóságának lehetetlenségét. Atwood regénye ennek épp ellenkezőjét állítja, mint az epilógusból kiderül, később a rendszer végzi ki a főhős parancsnokát annak liberális tevékenységei - könyvek, magazinok, élvezeti cikkek megőrzése – miatt.

Értékrend

A társadalom és az egyén értékrendje, ennek szerepe a közösség életében a hatalom mellett a másik alappillére a történetnek. Ez szolgáltatja az ideológiát a hatalom számára, amelynek mentén megfogalmazzák a szabályokat. A gileádi a társadalom a mi kortárs társadalmunkra válaszként jött létre, a régi értékekhez való visszatérést hirdeti. Az 1990-es filmben még csak a születésszám markáns visszaesése kerül előtérbe, annak problémája, hogy az önmegvalósítást, karriert választó nők arányának növekedésével egyre kevesebben vállaltak gyermeket. A sorozatban nagyobb hangsúlyt kap az is, hogy a születések számának visszaesésében jelentős szerepe van annak, hogy a környezetszennyezés miatt azoknak sem sikerül gyermeket vállalni, akik szeretnének. Emellett előtérbe kerül a pazarlás elutasítása is, reflektálva egy szintén kortárs problémára – habár az alapműből merítve. Ételt csak jegyre lehet vásárolni, hogy az emberek ne vásároljanak többet, mint amennyire ténylegesen szükségük van; amikor földre esik és tönkremegy a reggeli, akkor megijednek a pazarlás mértékétől.

A hatalom után az értékrend törékeny voltára is rámutat Atwood, amely a sorozatban és a képregényben is kiemelt hangsúlyt kap. Egy jelenetben külföldi turistacsoport érkezik Gileádba, akiket June szinte meztelennek érez miniszoknyájukban, miközben emlékezteti magát, hogy korábban ő is ugyanígy öltözött. Az, hogy mit tartunk elfogadhatónak, helyesnek, nagyban függ a minket körülvevő kultúra megszokott viselkedésmintáitól, és ez formálja értékítéleteinket is – amely tehát változhat anélkül, hogy azt észrevennénk. Mindez az értékrendi dilemma nem kap különösebb figyelmet Schlöndorff adaptációjában, az alkotók inkább a külső szabályok működésére összpontosítottak.

Nőiség és emberi kapcsolatok

A hatalom és az értékrend kérdéseinek fókuszában a nőiség és az emberi kapcsolatok állnak. A szabályozások, a társadalmi átalakulások középpontjában kizárólag az áll, a nő milyen szerepet tölthet be a társadalomban – a férfi szerepe nem kérdőjeleződik meg, ahogy a történelem során sem volt kérdéses soha. A nő ezzel szemben vagy csábító (lásd házasságtörés, áldozathibáztatás), vagy otthoni szerepét elhanyagoló (tehát dolgozó) rendbontó, amelyre a hatalmat birtokló férfiak megoldást a női munka és a tulajdon tiltásában, és a nőiség vizuális jeleinek teljes megtagadásában látnak.

Mindennek középpontjában az az elgondolás áll, hogy a társadalom akkor képes a legjobban működni, ha házasság egy jól funkcionáló gazdasági egyezség, melynek célja az utódok nemzése. Ezért van arra is szükség, hogy a nő megszűnjön a vágy tárgya, látvány lenni: nem lehet csábító, házasságok megbontója, szórakozásból ismerkedő, ezért találták ki Gileádban a mindent takaró zsákszerű egyenruhát is. Erős vizuális jelölő ez, amely a filmben szintén veszít szerepéből, itt ugyanis a feleségek nőies kosztümben, ékszerrel díszelegnek, ami teljesen szembemegy az alapmű elgondolásaival.

A vizualitás a két utóbbi feldolgozásban kap fontos szerepet. Az alapregény eleve erősen épít a látványra, Atwood markáns képi leírásokkal jeleníti meg a disztópikus világot és hangulatát, amit a képregény remek hangsúlyozással emel át. Megjelennek az olyan, June életében kiemelt szerepet kapó motívumok, mint az egykori csillár helyét jelölő dísz a plafonon, miközben Nault kiválóan teremti meg a különbséget látványos paneljein Gileád és a korábbi világ között. Míg Gileád uniformizált világában csak a piros, kék és zöld színek válnak hangsúlyossá, a flashback-ekben tarka valóság tárul a szemünk elé. A sorozat szintén egy sajátos képi világ létrehozásával adja vissza a mű nyomasztó hangulatát: a színek, a formák jelentős szerepet kapnak a rituálékra és rutinokra épülő világ megteremtésében. Schlöndorff ezzel szemben kevéssé használja ki a vizualitásban rejlő lehetőségeket – a kötelező „jelmezeken” kívül Gileád világa pont ugyanolyan, mint a miénk.

*

A szolgálólány meséje jelentősége azoknak a kérdéseknek a felvetésében rejlik, amelyek globális problémát jelentenek kortárs társadalmunkban, megmutatva az extrém szélsőséges válaszok működésképtelenségét. A szabályok létrehozói is áthágják a szabályokat, vagy saját szórakozásukra (lásd a Jezabel klub), vagy éppen azért, hogy fenntarthassák, amit látszatból létrehoztak: mindenki tudja, hogy a szolgálólányokat más ejti teherbe, mert a parancsnokok képtelenek rá. Ha az emberi kapcsolatokat visszahelyezzük a funkcionalitásba, vajon szolgálják-e az ember boldogságát, és egyáltalán, az embernek milyen mértékig kell és lehet lemondania a saját akaratáról a közösség érdekeiért. Amíg a filmes adaptáció a regény mélyebb kérdéseit kevéssé érinti, és felületes ábrázolását adja a gileádi világ rendjének, addig a regényt adaptáló sorozat részletesen és pontosan fogalmazza meg (vizuálisan is) mindazt, amit Atwood felvet, tovább is gondolva azt, a képregény pedig remek képi hangsúlyozással hozza létre az alapmű sűrített verzióját.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 26-29. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14601

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -