KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
   2020/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne!” Létay Veráról
• Kovács Bálint: A rendszerből törölve Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
• Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok Beszélgetés Dombrovszky Lindával
• Parádi Orsolya: Mossa kezeit Pilátus
FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
• Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága? Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
• Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal Mark Cousins: Women Make Film
• Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép (Egyfelvonásos)
NŐI KÉPEK
• Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban Margaret Atwood
• Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig Animáció nőnemben
• Kovács Kata: Közös sebek Alison Bechdel
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Mágikus neorealizmus Új raj: Alice Rohrwacher
• Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet Stand-up: Tig Notaro
NEMEK HARCA
• Varró Attila: Rémálmok csapdájában Női bűnfilmek
• Roboz Gábor: Kétes elégtétel Ausztrál bosszúfilmek
• Déri Zsolt: „Problémás csajok” Női punkfilmek
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: „Eredeti példány” Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.
TELEVÍZÓ
• Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Mrs. America
KRITIKA
• Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül Ema
• Vajda Judit: A Pásztor az én uram A másik bárány
STREAMLINE MOZI
• Kálovics Dalma: Macska/lány Muge
MOZI
• Árva Márton: Egy nő láthatatlan élete
• Varró Attila: Jay és Néma Bob Reboot
• Kovács Gellért: Remény
• Kovács Kata: Pont az a dal
• Alföldi Nóra: Titkok és hazugságok
• Lovas Anna: Staten Island Királya
• Roboz Gábor: Teljes titoktartás
• Tüske Zsuzsanna: Ava
DVD
• Benke Attila: Gran Torino
• Kovács Patrik: A visszaút
• Pápai Zsolt: Halálos fegyver
• Varga Zoltán: A halott menyasszony
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Magyar veteránok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy nő láthatatlan élete

Árva Márton

A Vída Invisível – brazil-német, 2019. Rendezte: Karim Aïnouz. Írta: Murilo Hauser. Kép: Hélène Louvart. Zene: Benedikt Schiefer. Szereplők: Julia Stockler (Guida/Gisele), Carol Duarte (Eurídice), Flávia Gusmão (Ana), António Fonseca (Manoel). Gyártó: Canal Brasil / RT Features / Pola Pandora. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 140 perc.

Kézenfekvőnek tűnhet, hogy egy Berlinben élő brazil rendező brazil-német koprodukciója a Latin-Amerikában elhíresült mágikus realista és a nyugati melodrámai elbeszélésmód összeegyeztetésével kísérletezzen. Az azonban már kevésbé egyértelmű, hogy ez nem csak egzotikum és sziruposság émelyítő elegyéhez vezethet. A tavaly Cannes-ban díjazott Egy nő láthatatlan életében két eltérő jellemű lánytestvér és a kétfajta alkotói eszközkészlet is erős kölcsönhatásba kerül. Amíg Eurídice lenyűgöző zongorajátékával vonja magára a figyelmet egy családi összejövetelen, impulzív nővére, Guida Görögországba szökik udvarlójával. A felháborodott szülők ezt követően mindent megtesznek, hogy legalább kisebbik lányukból engedelmes feleség váljon, akit nővére nem befolyásol. A vaskalapos családfő még akkor is ellenzi, hogy a szétválasztott testvérek felvegyék egymással a kapcsolatot, amikor Guida visszatér Brazíliába.

A szenvedélytől fűtve Európába utazó idősebb testvér motívuma nem először jelenik meg Karim Aïnouz filmjeiben (lásd Futuro Beach), de Guida hazaköltözése miatt ezúttal mégsem a kontinenseken átívelő térbeli távolság, hanem az eltérő ritmusban megélt idő ékelődik a nővérek közé. Így a fülledt trópusi miliőt és káprázatos neonokat, a Márquez-adaptációk bujaságát és a Douglas Sirköt idéző élénk színstilizációt egyaránt mozgósító filmben végül a sajátos időkezelés miatt kerül egy hullámhosszra a melodráma és a mágikus realizmus. Generációk közti áthallások, visszatartott titkok, hektikus időugrások és fájdalmasan elnyújtott pillanatok alkotják a cselekményt, ami ráadásul a 20. század második felében zajló modernizáció hátterével feleselve példázatértékűvé emeli a tragikus családtörténetet. Az adaptált Martha Batalha-regényben szereplő átkok helyett ugyanis a filmben a legprofánabb patriarchátus szervezi a sorsokat, így a könnyfakasztásnál is lényegesebb kérdéssé válik, hogy női szemszögből mit jelent az új időktől várt fejlődés: ütnek-e rést az évtizedek az apák, férjek, (férfi) doktorok és hivatalnokok által tervezett és fenntartott világ vaskos falain?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14628