|
|
|
MoziAz új barátnőBaski Sándor
Une nouvelle amie – francia, 2015. Írta és rendezte: François Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi. Szereplő: Romain Duris (David / Virginia), Anais Demoustier (Claire), Raphaël Personnaz (Gilles), Isild Le Besco (Laura). Gyártó: Mandarin Films / FOZ. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 105 perc. Az európai szerzői film
Tarantinójának bízvást nevezhető François Ozon nemcsak a különféle műfajokkal
szeret flörtölni – úgymint: krimi, thriller, musical, fekete komédia, romantikus
dráma –, de szívesen kirándul a neves rendezőelődök világába is. A
leglátványosabban eleddig John Waters (Szappanoperett)
és Fassbinder (Vízcseppek a forró kövön)
előtt tisztelgett, új filmje pedig szinte minden pillanatában Almodóvart idézi.
A hasonló rendezői érzékenységen túl Ruth Rendell személye is összeköti a két
alkotót: az Eleven hús és Az új barátnő egyaránt a brit
krimiszerző egyik regényén alapul, de az izgalmas alapsztorit a spanyol és a
francia direktor is csak ugródeszkaként használja.
Az Almodóvarra oly
jellemző, egyszerre frivol és drámai tónust Ozon már a legelső jelenetben
megteremti: a szuperközeliken egy fiatal nőt öltöztetnek mennyasszonyi
díszekbe, de kiderül, hogy az „ünnepelt” koporsóban fekszik – nem esküvő, hanem
temetés készülődik. Az elhunyt legjobb barátnője, Claire nem sokkal később
felfedezi, hogy a megözvegyült férj, David odahaza női ruhákban jár. A kezdeti
averzió kíváncsisággá oldódik, a nő egyre többet és egyre szívesebben időzik
Virginia, vagyis David alteregójának társaságában. Kölcsönösen segítik egymást
a gyászmunkában, de közben kapcsolatuk természetét eltitkolják Claire férje
elől.
A négyszereplős felállás
eszményi keretet biztosít Ozonnak arra, hogy azt tegye, amit a legjobban
szeret: a vígjátéki és (melo)drámai szituációk végigzongorázása során
megkérdőjelez minden lehetséges szexuális konvenciót, és eljátszik a berögzült
genderszerepekkel. Noha férfi főhőse „csak” transzvesztita, nem homoszexuális, Az új barátnő ugyanúgy a nemi identitás
megválasztásának és megélésének szabadságát ünnepli, mint a klasszikus queer
mozik. Egyedül a giccsbe forduló fináléért kár – ha az nincs, Ozonnak sikerül a
Pedro Almodóvar-menetet is hiba nélkül abszolválnia.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 183 átlag: 5.32 |
 |
|
|
|
