|
|
|
DVDVörös földGelencsér Gábor
Magyar, 1982. Rendezte: Vitézy László. Szereplők: Németh Imre, Németh Imréné. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc. Vitézy László dokudrámája témáját és
stílusát tekintve egyaránt a hetvenes évek társadalomkritikai kisrealizmusának
jellegzetes terméke. Az „uralkodó osztályt”, azaz a munkásságot elnyomó
pártbürokrácia bírálata nyílt és kérlelhetetlen: a falujában bauxitot találó
egyszerű bányászt erkölcsi és anyagi értelemben kisemmizik a gazdasági,
politikai és az előbbiek által irányított mediális hatalmak (ami akkortájt
egyenlő volt a tévéhíradóval). A gépezet annyira olajozottan működik, hogy Vitézy
és a film írója, Dárday István jókora kihagyásokkal, számos szereplővel adhatja
elő az egymásra épülő konfliktusokat halmozó szövevényes történetet. Úgy tűnik,
a „nehéz emberek” sorsa ismerős példázat a hatvanas évek óta, legfeljebb az
értelmiségi feltalálóktól szélesedett ki a Kohlhaas Mihályok társadalmi
palettája az egyszerű „megtalálókig” (jellegzetes motívumként a bányász disznói
túrják ki faluja határában a KGST-nek különösen értékes hazai ércet).
Hasonló olajozottsággal működik a film
formanyelve: a hetvenes évek Budapesti Iskolájának szellemében alkotják meg az
amatőr szereplők a civil életükből vélhetően ismerős helyzeteket és
karaktereket. Ám a Vörös föld annyira
pontosan felépített történet, hogy kevés teret nyújt a spontán reakcióknak, így
aztán a közreműködők valóban játszanak, s nem pedig élnek a vásznon. Mindennek
következtében a film inkább tanulságos, semmint megrendítő. A tanulságok között
azonban több is akad, ráadásul az egyik a mai néző számára különösen
felértékelődik. Nem elég, hogy a szegény bányászt megfosztják a bauxitlelőhely
felfedezéséért járó dicsőségtől, a külszíni fejtés miatt még a faluját is
felszámolják. Emiatt saját közössége szembefordul vele, miközben ő ugyanúgy
szenvedő alanya az eseményeknek, hiszen neki is el kell hagynia otthonát. A
falu ledózerolásának képei tehát kitágítják a film gondolatiságát, összetettebbé
formálják a főhős konfliktusát, aki nemcsak a rendszernek, hanem a természet kizsákmányolásának
is az áldozata lesz. Mindent átható egzisztenciális kiszolgáltatottságot fejez
ki a film végén munkaruhába átöltöző férfi a korban – és a dokumentarizmusban –
szokatlan „full frontal nude” ábrázolása.
A kiadvány külön bekezdést érdemlő extrája
a rendező 1976-os rövid-dokumentumfilmje, a Mecénások.
A művészet/művészek és „a dolgozó nép” viszonyát taglaló esettanulmány
olyasfajta kérdésekről beszél, amilyeneket manapság már fel sem merünk tenni.
Ha érezhetünk valamiért nosztalgiát a Kádár-kor iránt, akkor az a kultúra
fontosságába vetett kétségtelenül naiv hit. S ha netán megmosolyognánk a
közönségtalálkozó lehangoló élménye miatt könnyeivel küszködő képzőművészt,
gondolkodjunk el kicsit: lehet, mi is sírva fakadunk…
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 239 átlag: 5.4 |
 |
|
|
|
