MoziVijay és énForgács Nóra Kinga
Vijay
and I – belga-német, 2013. Rendezte: Sam Garbarski. Írta: Philippe Blasband és
Matthew Robbins. Kép: Alain Duplantier. Szereplők: Moritz Bleibtreu (Will),
Patricia Arquette (Julia), Danny Pudi (Rad), Catherine Missal (Lily). Gyártó:
Pandora Filmproduktion. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.
Will Wildert negyvenedik születésnapja egy
zöld plüssnyúl belsejében éri. Ez nem szülinapi vicc, hanem hősünk kenyérkereső
munkája, eddig ívelt ugyanis színészi karrierje egy tévécsatorna
gyerekműsorában. Az élet a nyúlon túl sem éppen kellemes, otthon egy elhidegült
feleség és egy kamaszlány várja. Mikor a halálhírét keltik, Will belecsábul a
rosszba, és egyetlen bizalmasa, az indiai étterem-tulajdonos Rad segítségével
indiai bankárnak, nevezett Vijay Singh-nek álcázva magát jelenik meg tulajdon
temetésén – hogy aztán, elfoglalva saját egykori helyét, egy egzotikus és
megnyerő figura bőrében születhessen újjá.
Sam Garbarski (Irina
Palm, A Rashevski tangó) filmjének alaphelyzete tiszteletlen és
morbid, mégis átérezhető, minden lehetőség nyitva egy midlife krízisből kibomló romantikus fekete komédiára. A Vijay
és én azonban kegyetlen tréfát űz. A nyitány zseniális: a főcímben egy
komplett animációs kisfilmet kapunk, majd vizuális és verbális poénokban,
jellem- és helyzetkomikumban tobzódó bevezető következik, ami egy bukott
negyvenesről mesélve életszagúan ötvözi a cinizmust az érzelmességgel. Mindez
egészen a „temetés” agyament jelenetéig tart – de már a tornál kiderül, hogy Vijay
figurája a többi szereplőt meggyőzi talán, de a nézőt képtelen lesz kárpótolni.
A film elveszíti eredeti hősét, s ezzel pofon vágják a produkciót. Tévéfilmes
feldolgozás, blőd humor és egyre kínosabb szituációk hosszú sora jön, némi
moralizálással, a happy end kényszernek betudható műízű cukormázzal. A régi
Will nem kiteljesedik, hanem eltűnik az újban. A tanulság, ha csak nem
körmönfont kritikaként kell értelmezni, a legkeserűbb: Vijay-nek lenni jobb.
Ripacsnak lenni kifizetődőbb, mint el nem ismert tehetségnek: a megfeneklett
életet a mese kiveti magából, győzzön az álszakáll.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 308 átlag: 5.49 |
 |
|
