Streamline mozi

Szerencsevadászok

Orosdy Dániel

The Professionals – amerikai, 1966. Rendezte: Richard Brooks. Írta: Frank O’Rourke regényéből Richard Brooks. Kép: Conrad L. Hall. Zene: Maurice Jarre. Szereplők: Burt Lancaster (Bill), Lee Marvin (Rico), Claudia Cardinale (Maria), Robert Ryan (Hans). Jack Palance (Jesus). Gyártó: Pax Enterprises. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 117 perc.

Aránylag gyakori a filmtörténetben, hogy valamely sikeres alkotást egy sokban hasonló, de jobban sikerült, szélesebb közönséget elérő vetélytársa zárójelbe tesz, elhomályosít, vagy szinte kitöröl az emlékezetből. Néha az előbbi mű jó okkal merül feledésbe (a Titanic nem véletlenül süllyesztette el Az angol beteget), sokszor azonban a „vesztes” egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. 1969 óta egyre ritkábban emlegetik Richard Brooks második westernjét nem az időközben megkerülhetetlen alapfilmmé vált Sam Peckinpah-klasszikus, A vad banda összefüggésében, pedig saját jogán is megérdemelné a figyelmet.

A Szerencsevadászok nem pusztán korának A-kategóriás, élvezeti értékéből az évtizedek során alig vesztő produkciója, hanem egy sok szempontból ma is izgalmas opusz. Brooks a Lord Jim (1965) bukása után, sikerre éhesen vágott bele a projektbe, és ugyan adná magát, hogy az eredeti címek alapján profik (pénzéhes szakemberek) és vadak (öntörvényű művészek) rivalizálását lássuk a két film közötti eltérésbe (maga Peckinpah is pedzegetett ilyesmit), valójában a korábbi alkotás nem csak felületes ismérvek alapján előzménye a későbbinek. Az olasz gyártású Zapata-westernekre is hajazó vadnyugati kaland ugyanis könnyedebb, hagyományosabb, közönségbarátabb alapállása ellenére szintén próbál mondani valamit a világról (akárcsak a Brooks-életmű legtöbb darabja), bár merészségben és invencióban valóban nem versenyezhet jeles utódjával. A korabeli közönség mindenesetre értette és értékelte, hogy a Szerencsevadászok elsősorban szórakoztatni akar, ám így is begyűjtött pár fontos szakmai elismerést, és még csak rosszul sem öregedett. A legnagyobb érdeme azért mégiscsak az, hogy főszereplőihez hasonlóan igaz rá: teljesítette, amit anyagi haszon ellenében vállalt, de amikor számított, helyén volt a szíve.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 64-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15730

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -